Virág az ágyunk, ég a takarónk

      A természet közelében élők szinte eggyé válnak a földdel. Szorgalmas munkájuk közben beszippantják a virágos mezők illatát, megfigyelik az ott élő állatkákat, az aprótól a legnagyobbig, az elvetett gabona növekedését. Vetéstől aratásig dolgoznak hajnaltól késő estig, ahogy a szólás mondja: "látástól vakulásig". Az ásóra vagy kapára támaszkodva néhány percig pihennek. Felnéznek az égre, elmondanak egy fohászt azért, hogy munkájukat áldás kísérje. Szemükkel követik a felhőket, csodálják azok alakváltozásait. Arról ábrándoznak, hogy egyszer talán a madarakkal együtt szállhatnak a magasban, megszabadulva minden nehézségtől, de tudják, hogy őket arra teremtették, hogy itt lenn, a földön éljenek. Delelés idején a fáradtság elnyomja őket, rövid, de könnyű az álmuk. Az idei tavaszi nagy áradások következtében sok helyen nem tudták betakarítani a termést, az ország nagy része vízben állt, megközelíteni sem lehetett a területet, a vetés elmaradt. Mi lesz jövőre?
      Pár nappal ezelőtt jött a vörös veszedelem. Nos, most nem az, amit már Nostradamus is megjósolt. Olyan hirtelenséggel zúdult három megye falvaira, szántóföldjeire az iszapos ár, aminek súlyos következményeit még sokáig tapasztalhatjuk. Ezernyi ember veszítette el házát, minden ingóságát, több ezer hektárt árasztott el. Több száz ember sebesült meg, égési sérülésekkel kerültek kórházba, tíz halottunk van már. Ilyen veszedelem világunkban még nem történt. Súlyos földrengések, áradások, tűzvészek, viharok pusztítottak már több helyen, de ez az első ilyen, ami kis hazánkban történt. Sok segítséget kaptunk a világ tudósaitól, szakembereitől, de hatalmas munka vár a hazai irányítókra is, hogy a károkat elháríthassák. Megkezdődtek a mentési munkálatok azonnal, szakszerűen intézkedtek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem éjjel tört rájuk az ár, mert akkor több ezer ember halt volna meg. Így is rengeteg ember került veszélybe, nagy nehézségek árán tudott csak kimenekülni házából, mindenét ott hagyva. A katasztrófavédelemtől, rendőrségtől, honvédségtől sok segítséget kaptak, a nagy cégek tulajdonosai mellett a kisemberek is segítették a károsultakat, megkezdték adományaik szállítását a segélyszervezetek, sok alapítvány gyűjt nekik. Megindult a jogi felelősségre vonás gépezete is.
      Amit a televízióban látok, az maga a borzalom. Elképzelni sem lehet, mikor lesz itt újra élhető világ. Tarkovszkij filmjéből a zóna rémlik fel előttem. Ott láttam ilyen marsbeli tájat, ekkora pusztulás nyomait. Vörös iszap borít mindent. Talán sohasem lesz itt virág a mezőkön, nem hajladozik aranylón a búza a szántóföldeken, a környező folyókból az utolsó élőlény is kipusztul. A legszörnyűbb csapás azonban az embereket érte. Minden vagyonkájukat elveszítették. Házak, kertek, földek, ruhák, élelem beborítva iszappal.
      Ha gyorsan nem tesznek valami óvintézkedést, akkor a megszáradt zagy porrá válik, és ki tudja, mi lesz a következménye, hány élet pusztul el, ha a szél felkapja és szétteríti, messzire viszi azt. Egész életek nyugszanak a nagy vörös temetőben. Múltjukat és talán jövőjüket lepte be az ár. A gyár vezetőjének nyilatkozata arcpirító nemtörődömségről tett tanúbizonyságot. Azt mondta, hogy mindent rendben találtak az ellenőrzésnél. Ennek ellenkezőjét állítják azok a dolgozók, akik látták a repedést a tározó falán. Egy korábbi törvény értelmében a hazai környezetvédelem veszélyesnek ítélte az így tárolt anyagot, nehézfémek hatását. Ezt néhány évvel ezelőtt - nyomásra - megváltoztatták, és nem minősül veszélyes anyagnak a zagy. Ez felháborító! Milyen szakemberek ezek és milyen törvényhozók? Nem számít az emberélet? A felelősségre vonás remélhetőleg minél előbb megtörténik, és megbüntetik a bűnösöket, rács alá kerülnek, de nem menekülhetnek az anyagi kártérítéstől sem. A hanyagság, felelőtlenség hatalmas méreteket öltött az utóbbi évtizedek során. Következménye pedig generációk életét teszi elviselhetetlenné. Ez új törvények meghozatalát és betartatását követeli.
      A falvakban sokan laktak régi házakban, de több új ház is épült, amelyre lakói hitelt vettek fel. Ezek is lakhatatlanná váltak. A bank képviselői máris felhívták a tulajdonukat pár napja elvesztett embereket, hogy vagy azonnal új fedezetet biztosítanak számukra, vagy egy összegben fizessék be összes hátralékukat. Nem elég az, hogy ezek az emberek pillanatok alatt teljesen tönkrementek egészségileg, lelkileg, mindenüket elvitte az ár, felocsúdni sem tudtak bánatukból, még ez is bekövetkezett? Embernek nevezhetők ezek a banktisztviselők? Az üzleti élet így elaljasította őket? Még az állatok sem viselkednek így társukkal, megvédik, ha veszélybe kerülnek. Nem csak a külső táj hasonlít egy élettelen bolygóra, a lelkek is kiüresedtek, megdermedtek? Az ember, ez a csodálatos teremtmény géppé vált? Hol a virágos ágy és hol a takaró?