dr. Györgypál Katalin főszerkesztő /1/

     'Egyéni, különleges zamatú-illatú, őszinte, mély írói-költői világot magába foglaló műveket olvashattunk Kühne Katalintól. Eső a homokra c. írása messziről indít, a homoki emberektől, aztán ember közelibbé hozza egy apókával. Helyenként versprózába hajlik a lírai szöveg, a szerző pontos leírását adja az ottani mindennapoknak, a múltnak...
     Mindez sok más írására is jellemző: átfogóak, személyesek ás általánosítók egyszerre, pontosak és líraiak, erkölcs, filozófia múlt - jelen - jövő tárul fel előttünk, olvasók előtt is, ahogyan ez a szerző gazdag, varázsos lelkében él. Sokszor találkozott a halállal, talán természetesebb számára, mint azoknak az embereknek, akik nem élnek benne olyan mélyen a természetben, mint ő.
     Le sem tagadhatná pszichológiai érdeklődését, átsüt történetein, sorain. Az idős emberekről sokszor ír, mindenütt az együttérzés, a segíteni vágyás, az aggódás hangján. Egyik legszebb írása az anyaságról íródott... "Az az élmény semmihez sem hasonlítható, amikor egy lény benned megfogan. Amikor egy vagy vele, amikor létezel, ő is veled együtt létezik." Számos gyönyörű, kifejező, képekkel teli természetleírást olvashatunk, megelevenedő, elénk táruló tájak, erdők, a Bükk, rétek, patakok.
     Esszék sorakoznak gyönyörű hasonlatokkal párjáról (Varázslat), majd a barátságról, több oldalról is megvilágítva, személyességgel átitatva. Gyönyörű leírása a Smaragd szigetek c. írásában a tajtékos tengeré, amikor hirtelen "Szétporlik a világ. A végtelen labdázik a csillagokkal."
     Önéletrajzi motívumokat találunk a Széttördelt idő c. művében is, amelynek igen szerencsés bevezetője a himbálózó lámpa-hasonlata ("lámpa ingó fénye"). A Kagylóhéjban is esszé jellegű, amelyben megint csak találunk vallomást, sok-sok kérdést, nagyon szép-jó képeket-hasonlatokat. "Kagylóhéjból megszületett a gyöngy. Talán igazgyöngy, talán talmi, de mindenképpen csillog. Ki dönti el, hogy egy ember élete igaz volt-e, vagy hamis?" - kérdezi. A Csillogó vízgyűrűk c. írásában arról vall, hogy "A természet apró lényeivel egy vagyok... Folyton változik minden, de a lényeg maradandó." És a lényeggel zárja: "A vízgyűrűk olykor csillogtak, olykor megtörtek a homályban, de a szeretet fénye újra és újra megvilágított mindent".
     Mert ami őszinteség, hitelesség, pontosság, fontos kérdések és költői hasonlatok fölött és előtt Kühne Katalin e könyvét is áthatja és beragyogja, az a szeretet sokféle megközelítése, leírása, érzékeltetése, vágya. Stílusa kiforrott, lírai szépségű, ihletett sorai költői létét is tükrözik saját írói-művészi, színes világával.'

Szebeni Sándor költő /2/

     'Kühne Katalin a társadalmi haladást előmozdító humánum jegyében céljául tűzte ki az emberek közötti közeledés, megértés és barátság előmozdítását és ápolását. Mindenhez és mindenkihez közel akar kerülni, szövetséget akar létesíteni maga és olvasói között. Egyfajta magától értetődő természetességgel abból indul ki, hogy az alkotó ember feladata a rábeszélés, a toborzás, a meggyőzés, egyszóval: a hatni akarás. Az írás rangját nála az egyén és közösség, értelem és hit, elmélkedés és cselekvés harmóniájának óhaja adja meg.
    Legnagyobb értéknek azt a hitét tartja, hogy a szeretet és értelem végül is megmenti az embereket az erőszak, a szellemi sötétség, a testi és lelki nyomorúság korunkat szorongató veszélyétől. Témáinak forrásvidékei közeli és távoli, valóságos és képzeletbeli tájakon találhatók. Hol ez vonzza magához, hol amaz, de itt is, ott is otthon érzi magát. Mivel mély átélő képességgel rendelkezik, a látott világot érzelmileg képszerű formába sűríti, majd magából kivetítve sokrétű körképpé szélesíti. A vallási filozófia, a vallásos hit elemei gyakran jelennek meg írásaiban, és bármennyire is utópisztikusnak látszik ez a szándék, ebben a szellemiségben is a magatartásnak a maga számára mindenütt közös mozzanatait keresi.
     A Titkos értelmű rózsa emelkedik ki írásai közül. Az események a szereplők jellemével szoros egységben tárulnak fel. A figurák jól megformáltak, alkotójuk lelkiismeretesen ábrázolja őket, otthonos képet fest környezetükről, tevékenységükről, szokásaikról.
     Ezeken a szövegeken érződik leginkább, hogy írójuk megtalálta igazi mondanivalóját, saját stílusát, innen lehet a következő útszakaszra lépni, mert "a legfontosabb az út".'
_______________________________
1 Utószó / Györgypál Katalin. In.: Levendulák illata / Kühne Katalin. Bp.: Uránusz Kiadó, 2009.
2 Fénnyel teli téli sötét: Kühne Katalin könyvéről. Kláris : Irodalmi-kulturális folyóirat, 20. évf. 11/6. 51. p.