Kürtösi Gizella írásai és versei


Búcsú Szigligettől

Ha magammal vihetnék
Valamit,
A felső teraszt
Vinném el.
Nem is a teraszt
Csak magát, együtt
Az egész látképpel.

Vinném a parkot a rózsákkal,
Utakkal, bokrokkal
És fákkal.
Becsomagolnám
A körbefutó patakot, a
Kör közepén álló fát
És a kispadot



A park mögött
Domborodó
Hegyhátat sem
Hagynám ott,
Lábánál a Balatonra
Szintén igényt
Tartok

Végtelen keretbe
Foglalt csendélet!
Feltétlen kell
Nekem,
A Nap is mert
Sugarait annyira
Szeretem

Az ebédlőt!
A társalgót!
A kellemes estékkel,
De bizony a táskám
Kevés, így a
Lelkemben
Viszem el.