Kürtösi Gizella írásai és versei


Grafit

- Keljél fel Vicuska! - szólt Lizi a szomszéd ágy felé, ahol barátnője aludt.
Látni, nem látta, mert Vica a feje búbjáig betakarja magát, abból az elgondolásból, hogy így környezete nem vesz tudomást arról, hogy ő alszik. Lizi pakolászni kezdett. Szét maradtak este a dolgok. Könyvek, ruhák kazetták. Várta, hogy Vica legalább mocorogni kezd, de semmi nesz.
- Vicus, fel kellene kelned! Fél hét múlt öt perccel.
Halk panaszos nyöszörgés volt a válasz, ami annyit jelentett: nem szívesen, de hallom.
Lassan helyére kerülnek a dolgok. Korábban kellene lefeküdni, de nem sikerül. Reggel héttől este hétig dolgoznak, délben két óra ebédidő. Ilyenkor haza szaladnak, főznek valamit. Éppen, hogy elkészül, megenni már alig van idő.
- Te Vica! Azonnal fel kell kelned! Most! Azonnal! El fogunk késni!
- Mit ordítozol, nem érted meg, hogy én nem tudok, csak úgy kiugrani az ágyból?!
- Megérteném én, de háromnegyed hét van, háromnegyed hét! Én nem ordítok, ha nem muszáj, de minden reggel ez megy..
- Te is minden reggel kiabálsz velem?! Minden reggel! - kelt ki Vica mérgesen az ágyból.

Mosdott, öltözött, aztán szó nélkül sietve indultak. Harag dúlt bennük, mint minden reggel. Nagyon elegük volt egymásból, mint minden reggel. Éhesek voltak, mint minden reggel. Muszáj volt beszélni. Mit vegyenek? A csütörtök reggel mindig bonyolultabb. A hét első felében Lizi otthonról hozott pénze segít be, de a vonatjegy, valami harapnivaló az iskolában, nagy részét elviszi. Hétfő, kedd, szerda iskola a városban. A vonat háromnegyed hatkor indul. Ha a hármas vonattal vissza tud jönni, be kell menni az üzletbe dolgozni, mert Terike néni elvárja. Hétfőn nincs nyitva az üzlet, ilyenkor marad idő takarításra, tanulásra. Csütörtöktől Vica borravalójából vásárolnak. Mindig elfogy valami. Mosószer, öblítő, szappan. Aztán enni kell, moziba menni, üdítőt, kávét inni a presszóban, ahol a zenegépben nagyon jó számok vannak. A zenegépet inkább a fiúk etetik, de kávéra, üdítőre összedobják a pénzt. Vica már segéd volt, ebben az évben szabadult fel. Így mondták a hetvenes évek elején, ha valaki befejezte az iskolát. A fizetése nem volt sok, de a kazettás magnót, mi nagy álma volt, az első fizetéséből vette meg. Póthajak készítésével egészítette ki a fizetését. Lizi még tanuló. Némi borravalót ő is kap, de ez nem számot tevő. A csütörtök piac nap, sok a vendég. Pénteken is és szombaton is. De most csütörtök reggel van. Az útjukba eső élelmiszerboltban vesznek négy kiflit, és rohannak tovább.

Főnöknőjük már kinyitott. Két férfi vendég vár az üzletben. Szemrehányó tekintetek kísérik a két lány mozdulatait. Köpeny fel, Vica máris ülteti az egyik vendéget a székbe. Már jól van. A rohanástól és a méregtől teljesen felébredt.
Lizi a női oldalon takarít. Terike néni szólal meg.
- Tápot kell ma hozni, mielőtt a női vendégek megérkeznek. Két meleg és egy hideg dauer van bejelentve. Siessél vissza!
Lizi gyomra görcsbe rándul. Nem az a baj, hogy kerékpárral kell tolni a zsákokat. A szomszédtól kell kölcsönkérni a kerékpárt. Nem adja szívesen. Terike néninek nem mutatja, de nagyon morcos ilyenkor. Ma úgy látszik szerencséje van. A szomszéd nem volt morcos. Ráadásul a zsákok egyszer sem fordultak le a kerékpár vázáról. Sietve foglalta el helyét, a főnöknő mellett. Ők ketten csak a női oldalon dolgoztak. Csütörtökönként sok a meleg dauer. Terike néni nagyon ért a dauerekhez. A meleg dauer különösen megterhelő vendégnek és fodrásznak egyaránt. Forró, öntött vas csipeszekkel kényszerítik a felcsavart dauer vízzel átitatott, lealufóliázott hajba a hullámokat. A nehéz vasak, langyosra hűlésig sütik, nyomják a vendég fejét. Ettől marad tartós a hullám.

Vica megállás nélkül dolgozik. Borotválás, hajvágás, hajvágás, borotválás. A borravaló szépen szaporodik a zsebében. Jó lenne megenni a két kiflit és megállni egy pillanatra. Néha már úgy tűnik, hogy lesz rá idő, aztán két perc alatt, újra megtelik a férfi oldal. Terike néni elégedett. Minden áron szeretné fenntartani az üzletet. Vica az utolsó, aki a férfifodrászatot is tanulta a női mellett. A törvény most már nem engedi együtt a kettőt. Régen nagy forgalom volt itt. Terike néni férje profi férfifodrász volt. Több segédet is tartottak. Azután elváltak. Azóta csendesebb az üzlet. Terike néni meg nagyon szomorú és megkeseredett. Igyekszik nyugodtan és méltóság teljesen viselkedni. Mosolyog, miközben alig észrevehetően remeg a keze.

Lizi újsággal legyezi a forró vasakat, ahol a vendég mutatja, hogy nagyon süt. Éhes, de erre most nincs idő. Örülhetnek, ha az ebédidő nem vész el. Hajat mos, összeseper, lemossa a festéket a másik vendég hajáról. Jó színe lett. Festeni nagyon szeret, ezt többnyire rábízzák. Frizurákat még nem fésül. Azt Terike néni és Vica fésüli. Vica a moderneket, a Főnöknő a hullámosokat. Lizi aggódott, hogy kitől fog tanulni. Vica sokat dolgozott a férfi oldalon és különben is, hazamegy a szülőfalujába fodrászkodni. Terike néni nagyon marasztalná, de kevés fizetésért. Nem tud, vagy nem akar többet fizetni, nem lehet ezt kiszámolni. Inkább átvesz egy másod éves tanulót valakitől. Annak nem kell fizetni, és állítólag ügyes. Délben még két befejezésre váró női, és három férfi vendég volt az üzletben. Egy óra után mentek haza. Megették a kifliket, a hazafelé vásárolt egy-egy tejföllel. Kimostak pár darab leáztatott ruhát, és indultak vissza. Este fél nyolckor tudtak bezárni, mint általában. Zárás után hazamentek. Vica elvállalt egy póthaj készítést, Lizinek tanulnia kellett.

Vica előkészítette a kellékeket a hajszövéshez, aztán nekilátott. Tizenöt, húszszálanként kötötte fel a hajszálakat, egy erős vékony fonalra, amit egy erre a célra alkalmas keretre erősített. Amikor több méterrel elkészült, felvarrta egy tenyérnyi textilre, ami kör alakú volt. A kész póthajat beillesztették a vendég hajába, és nagyon szép kontyokat készítettek belőle. Hetekig tartott egy ilyet elkészíteni munka után éjszaka. Most szoros volt a határidő, faluba menésről szó sem lehetett. Ha napközben a fiatalok találkoztak, így kérdezték egymást: jössz este a faluba? Ez valójában a központot jelentette, ahol a presszó, mozi, és a kultúrház várta a társaságra és szórakozásra vágyó fiatalokat. A falu közelében nem volt főútvonal, ezért távol esett mindentől. Talán éppen ennek volt köszönhető, az a sajátságos bensőséges hangulat, amit egy mindennel felszerelt szigeten érezhet az ember. Valami kölcsönösség volt tapasztalható a faluban, ami jó hatással volt az emberi kapcsolatokra, korosztálybeli kötöttségek nélkül. Vica kötözgette az apró hajtincseket, Lizi tanult. Kémia dolgozat lesz hétfőn, ami nem éppen az erőssége. Halkan szólt a zene. Megbeszélték, hogy holnap vendéglőben ebédelnek, kárpótlásul a mai napért. Ma úgy is takarékoskodtak, igaz kényszerből. Jövő héten főznek egy lecsót, mert még lehet kapni paprikát és paradicsomot. Ősz van, a fák már hullajtják leveleiket. Búcsú a nyártól, lecsó lesz. Ez sem olcsó. Amikor alkalmanként bevásárolnak a főzéshez, többe kerül, mintha ennének egy-egy menüt. Mégis luxusnak tűnik vendéglőben enni. Tizenegykor feküdtek le. A rádióban halkan szólt a zene. "Sajtból van a Hold, sajtból van a Hold, sajtból van a Hoold"

Reggel Lizi frissen ébredt.
Sokáig gondolkodott mit vegyen fel. Jól kellene kinézni. A délelőtt még nyugis lesz. Terike néni pénteken többet küldözgeti boltba, postára, gyógyszertárba. A fiúk közül tetszik neki az egyik. Talán találkoznak napközben az utcán. Igaz, az átlagosnál többet van együtt egyik közeli barátjával, és annak unokahúgával. Lehet, azért tesz úgy, minta nem venné észe Lizi érdeklődését. Igaz itt nem törekednek a fiúk arra, hogy járjanak valakivel. A motor, a zene, a film leköti őket, és nagyon jól érzik magukat ebben a tágabb közösségben, amibe a lányuk is beletartoznak.

Fekete nadrág, csíkos pulcsi, rendben.
- Vicuska keljél fel! Fél hét van.
Miért hiszi minden reggel, hogy ma másként lesz. Miért hiszi, hogy Vica kinyitja a szemét és azt mondja:
- Tényleg fél hét van? Jól van, kelek.
Semmi nesz, mint mindig. A reggeli vásárlásnál beszélnek újra. Mint mindig.

A délelőtt gyorsan eltelik. Járja a boltokat, mindent beszerez, amit a főnöknő kér. Pár szót vált idősebbekkel, fiatalokkal. Jól érzi magát. A jöttök e faluba kérdésre nemmel válaszol. Délben zárás után egyenesen a kisvendéglő felé tartanak. Az étterem részben leülnek. Valami ünnepi érzés tölti el őket. Örömmel beszélgetnek a vasárnapról, amit családi körben fognak eltölteni. A finomságokról, amit édesanyjuk főz, és véletlenül pont az, amit legjobban szeretnek. Lizi ebben a hévben tölti a coca - colát és nem veszi észre, hogy a pohár nem telik, ellenben az asztalterítőn a folt rohamosan nő. Amikor felfedezik mi történt megállíthatatlan kacagásban törnek ki. Könnyeik potyognak, és már nem mernek egymásra nézni. A szomszéd asztalnál ülő két idegen fiatal férfi először csodálkozva nézi őket, majd megértve a helyzetet, ők sem állják meg nevetés nélkül. Lizit nagyon bántja az ügyetlensége de ezen segíteni már nem lehet... Pár szót váltanak a fiúkkal, akik két hét nyári munkára jöttek a faluba az egyetemről. A lányok is elmondják, miért vannak itt. Sietve elköszönnek, a fiúk máris indulnak haza hétvégére. Kedden délután jelennek meg újra és érdeklődnek tudnának-e este találkozni a presszóban. A póthaj. Nem! Nem tudnak. Biztos? Hát... ha csak náluk nem. Eljöhetnek, ha van kedvük. Van.

Vica megszállottan fűzi a hajtincseket, Máté megbabonázva nézi a kezét. A faluról kérdezgetnek a fiúk, nem értik a két lány mitől érzi itt magát annyira otthon. Térképészeti méréseket végeznek de ők nem tapasztalják, hogy itt annyira kedvesek lennének az emberek. A fiatalok főleg nem. Ez falusi sajátosság az idegen fiúkkal szemben, vélik a lányok. Mintegy végszóra megjelenik a helyi fiú, aki Lizinek tetszik. Érdeklődni jött mennek-e a lányok a központba. A nemleges válasz után végigméri a két látogatót, és rosszalló arckifejezéssel köszön el.
Amikor négyen maradnak Misi a magas szakállas fiú így szól Lizihez.
- Szeretek rajzolni. Lerajzolnálak, ha megengednéd.
A lány meglepődik. Lerajzolni őt? Minek. A róla készült gyermekkori képeket sem szerette. Rövid fekete kunkori haj, összehúzott hunyorgó szem - a Nap elvakította - és a rengeteg szeplő!

Aztán úgy gondolja lesz legalább ideje végiggondolni mit jelent a falubeli fiú váratlan megjelenése. Egyedül nem nézett be eddig. Leül a heverő szélére és igyekszik kitalálni milyen képet illene vágni. Komoly legyen, vagy mosolyogjon? De miért mosolyogna? Itt ül szemben ez a nagyon komoly magas fiú. Egy nagy mappa a kezében, a cipőjét és a nadrágja szárát látja és a homlokába hulló sötétszőke haját. Elmerülten rajzol, szinte rá sem néz a lányra. Aztán váratlanul és halkan megszólal:
- Fel kellene jönnöd Pestre. Itt elveszel, tönkremész.

A lány megdöbben, semmit sem ért. Alig ismeri őt! Harmadszor látja! Miért menne tönkre, és miért veszne el? Milyen alapon és elgondolásból menne ő Pestre? Az egy borzasztóan nagy város. Nagy és ijesztő. Az élővilág szakkörrel voltak ott, amikor harmadikak lettek egy országos versenyen. A Vajdahunyad várában vették át a diavetítőt. Persze nagyon szép volt úgy együtt a többiekkel, élmény volt. De egyedül? Ott veszne csak el igazán. Nemrégen került ebbe a faluba. Érdekes és jó itt élni. Szereti a szakmát és az embereket. Marika néni az osztályfőnöke, tanárt vagy könyvtárost szeretett volna belőle, de ő fodrász akart lenni. Legszívesebben felállt volna de, valami kötelességtudat nem engedte.
- Ha feljönnél, kapnál egy szobát. Megmutatnám neked Pestet. - szólalt meg újra a fiú.

Megdöbbenés ült ki a lány arcára. Ez a fiú bolond. Vagy szent. Hirtelen más lehetőség nem jutott az eszébe. Zárkózottan komoly mintha valami belső szomorúság áradna egész lényéből. Lizi nem válaszol. Látja magát egy üres bútornélküli szobában kuporogni, amint várja, hogy kinyíljon az ajtó. Ugyanakkor a szavakból szelíd elszántság árad, ami mélyen meghatja. Az hogy a fiú számára ez egyszerű és magától értetődő lenne zavarba ejti. Nem tud valamit?
Lemaradt valamiről?
Ha azt mondta volna: tetszel nekem, gyere velem akkor is hihetetlen lenne de legalább némi magyarázatul szolgálna. Nem mondott semmi hasonlót. nyugodtan rajzolt tovább és várta a választ. A lány idegesen felállt, tett két lépést a fiú felé és alig hallhatóan annyit mondott:
- Semmiképpen sem mehetek én fel Pestre. Szeretek itt lenni.

A fiú elgondolkodva letette a mappát és a lány felé nyújtotta a kezét. Az engedelmesen hagyta, hogy a fiú gyengéden magához ölelje és megcsókolja. Pár szívszorító pillanat volt csupán. Zavartan csendben ültek vissza. Előkerült a mappa, tovább készült a rajz. Mindketten érezték ez volt a kezdet és a vég is egyben. A feszültség oldódott egy kissé. Lizi örült, hogy némileg tisztázódott a dolog. Két külön világ találkozott. Mitől a vonzás és a kétely sosem derül ki.
A csendet a lány törte meg.
- Mit is tanulsz Te valójában?
- Reklámot. Magyarországon a reklámszakma még gyerekcipőben jár.
Lizi elmosolyodott. Szemei előtt megjelent egy pár üresen topogó gyerekcipő, mert a reklámszakmáról most hallott először.
A rajz nem készült el. Még egy nap kell, mondta a fiú. Búcsúképpen sétálni mentek. Misi áhítattal nézett az égre.
- Nézd milyen szép a Hold!
Lizi kényszeredetten mondott igent. Persze szép, ő is figyelte néha otthon de nagyon zavarta, hogy mindig egy arcot vélt látni a Holdban. Akárhogy nézte mindig úgy látta. Most nem látja. Hová tűnhetett?

Szótlanul indult vissza.
Másnap került sor a rajz befejezésére. Misi talán tíz perce rajzolhatott, amikor újra megérkezett a helyi fiú. Pár szót váltott Vicával majd egyenesen Lizinek szegezte a kérdést.
- Mit rajzolgat ez Téged?
Aztán gyorsan elment. A lányt ideges öröm fogta el. Na mégiscsak tetszem Neki! Lelkében azért nagyon túlzónak tartotta a viselkedését. Misi hallotta a számon kérő szavakat. Láthatóan gyorsabban rajzolt tovább. Aztán megkérdezte.
- Elmenjek?
Lizi elbizonytalanodva de végül mégis kimondta.
- Igen.

A fiú lassan felállt, a lány felé fordította a rajzot. Lizi nézte a szeplőktől szinte fekete grafitrajzot. Ezért tartott ilyen sokáig! Egyetlen szeplőt sem hagyott ki! Sőt! Tudta, hogy nem szép, de ennyire talán nem csúnya. Végképp nem tudta most már értelmezni ezt az egészet. Megkönnyebbülten kísérte ki a fiút. Az óvva terítette rá a kabátját, vigyázva, hogy a szél el ne vigye. A lány óvatosan kibújt a kabát védelméből. Kézen fogva álltak egymással szemben. majd a fiú lassan lépett egyet hátra. Aztán még egyet. Egymásba simult tenyerük lassan engedte el egymást. Lizi az újratámadó szélben még ezt vélte hallani.
- Visszajövök...
Nem kérdezett rá mit is mondott pontosan. Fázósan nézte a távolodó férfialakot. Újra beléhasított a gondolat. Ennyi szeplőt! Ennyi szeplőt!