Kürtösi Gizella írásai és versei
Télbe zárt lélek
A végtelen hótakarót,
Darabokra tépte
A fel-felcsillanó
Téli nap fénye.
Föld! Föld! Kiált
Ki tengeren hajózik,
Januárnak vége! Föld!
Így kiáltok én is.
Télben pihent lelkem,
Vidáman ujjongott,
A bőséges hó után
Tavaszról álmodott.
A délceg diófa is
Új ruháért kiált,
Törzsében a harkály
Javít minden hibát.
Vastag ág, vékony ág,
Ide-oda röppen, s
Nem veszi jó néven, hogy
Nézem munka közben
Ekkor nagy pelyhekben
Hullni kezdett a hó, s ott
Ragyogott előttem az
Újrafoltozott fehér takaró.
Már nem tudtam örülni,
Amikor megláttam,
Szárnyra kelő lelkem,
Csendben visszazártam.
|