Napsütésben Az előző napokban vásárolt füzetecskét lapozgatta, amelyben székely anekdoták találhatók. Jólesően látta viszont a helyszínekben azokat a városokat, falvakat amelyekkel hat napon át ismerkedett. Furcsa zajra kapta fel a fejét. A békés idilli környezetben egy színes dressz ruhás filigrán alak érkezett kerékpáron, nagyot fékezve. Kezén és lábán szintén színes védőfelszerelés. Fején csónak alakú fém színű sisak, rácsos kivitelben koronázta körül a fiatal női arcot, látszhatva a lazán hátrakötött hosszú hajat. A különös teremtmény kedvesen köszönt, majd lehuppant vele szemben a padra. Elővette jó reggelt szeletét, megkínálta őt, majd kedvesen mosolyogva válaszolt a még mindig megilletődött beszélgető társnak. Huszonhárom éves, fogorvos mellett dolgozik asszisztensként Zetelakán. Itt lakik és itt járt középiskolába is. Versenyszerűen kerékpározik, most éppen edzésben van, nagyobb versenyre készül.
Kérdezett - választ kapott, kérdezték
- válaszolt.
Napokon át csodálta a már-már valószínűtlenül festői tájat minden
látnivalójával, emlékével. Mégis! Valami hiányzott. Az ember. Az ember aki
a jelenben él és közvetíteni tudja a ma itt élő ember élet érzését.
Ma megkapta. Egy tüneményesen kedves lánytól aki vidáman élet igenlően él
és mesél, gondosan, szépen kiejtve minden szót. A kép megszületett,
keretet kapott.
|