Kürtösi Gizella írásai és versei


Árnyas oldalak

Pillanatkép

Kellemesen sütött a Nap.
Az asszony a nyári konyhában főzött.
Férje bejött a konyhába vízért, majd kifelé menet az ajtóban halkan, kedvesen megjegyzett valamit. Az asszony meglepődve kapta fel a fejét a kedves hangra, de mivel nem értette mit mondott utána szólt.
- Mondtál valamit?
A férfi megállt, lassan megfordult. Csodálkozva nézett az asszonyra, és határozott elutasító hangon ennyit mondott.
- A kutyához szóltam.
A Nap kellemesen sütött.


Apró hiba

A rádió zenés műsorában hangzik el a kérés.
- Andinak szeretnék üzenni és küldeni egy dalt! Kérem, hogy bocsásson meg Nekem még egyszer!
- Összevesztek? - kérdezi a bemondónő.
- Igen. Azt hiszem végleg! Mindegy... én vagyok a hibás.
- Miért ennyire biztos benne?
- Mert sokszor kibékült már velem, de újra ugyanúgy viselkedem Vele.
- Ez mit jelent pontosabban?
- Azt jelenti, hogy amikor Ő a-t mond, Én csak azért is b-t mondok.
- Más baj nincs?
- Nincsen. Csak ez.
A műsorvezető tanácstalan. Küldi a dalt.


Jobb későn?

Egy napig csak a magas mennyezetet porolta. Lépésről lépésre.
Kicsit aggódott, hogy elferdül a nyaka a természetellenes tartástól.
Nem történt baj.
Három nap alatt sikerült lemeszelnie az oldalfalakat.
Elégedetten pihentette szemeit a hatalmas terem hófehér falain.
A két, tenyér nagyságú vakolathiányt is tökéletesen eltakarta a mész, így nem bánta hogy nem várt tovább a hónapok óta kért javításra. Elégedetten, meszelővel, vödörrel a kezében lépett ki az ajtón. A délutáni Nap erős fénye vakítóan tűzött a szemébe. Így majdnem a férfibe ütközött, aki egy fángli malterrel és egy simítókanállal igyekezett befelé a helyiségbe és percek alatt ügyesen rájavított a már nehezen fellelhető hibákra. Szótlanul nézte a szürke foltokat a fehér falon. Nem lepődött meg és nem érzett haragot.
Már nem! Inkább némi hálát érzett.
Hálát, amiért megerősödhetett abban a meggyőződésében, hogy méltatlan lenne tovább építeni ezt a szürke folthalmazt, amit az együtt töltött évek alatt szerzett.


Beszéljük meg...

- Mit gondolsz? Bepermetezzem én ezt a szőlőt még? - kérdezi a kertben tébláboló férfi a hajnal óta gyomláló feleségét.
- Nem, ne permetezd be, hiszen már érik.
- Lehet, hogy érik de, azért csak be kellene permetezni!
- A gyerekek már kijárnak szemezgetni belőle. Ne permetezd be.
- Hát van szemük, majd látják, hogy tiszta kék a permetszertől! - válaszolja indulatosan a férfi és indul a permetezőért.


Hinta

Kissé aggódva izgatottan várta az estét.
A házaspár, akit baráti beszélgetésre vártak egy éve költözött a faluba. Közelebbről csak a feleséget ismerte. Törékeny szőke nő volt, kedves közvetlen. Márta szerint Tamás, a férje kötekedő, goromba, Uram bocsá’ még a keze is eljár néha.

Az udvaron hintázó gyerekek adták a bevezető témát, illetve a vasvázas gyerekhinta.
- A Szovjetunióból hoztuk. - mesélte a háziasszony - Egy kirakatban láttuk meg. Ragaszkodtam hozzá, hogy vegyük meg a gyerekeknek. Nagyon biztonságosnak tűnt. Az eladó két dobozban hozta a hinta tartozékait. Távol parkoltunk az áruháztól. A társaság négy férfitagja felváltva cipelték a két súlyos dobozt. Harmincméterenként váltogatták egymást. Nagyon rossz érzéssel bandukoltam mellettük a könnyű kis kézitáskámmal. Még ma is eszembe jut, amikor a hintára nézek.
- Nem véletlen, hogy olyan nehéz volt. Van benne anyag bőven. - jegyezte meg Tamás - Nekem nem sikerült ilyen biztonságos hintát vennem, valami rögzítést még ki kell találnom rá.
- Te Tamás! Azt a hintát nem is te vetted! - szólalt meg Márta
- Dehogynem, emlékszem rá. Szeretnénk a teraszra fakorlátot készíttetni. Tudnátok egy jó szakembert ajánlani?
- Miért mondod, hogy te vetted azt a hintát Robikának? - próbálkozott újra Márta.
- Azért mondom, mert én vettem. Visszatérve a korláthoz, tudtok ajánlani...
- Én nem értelek! - csattan fel az asszony - Nagyon jól tudod, hogy azt a hintát a bátyám vette.
- Márta! Hagyj békén már a hintával. Még arra is emlékszem, hogy Szegeden vettem.
- Te Szegeden semmiféle hintát nem vehettél, mert azt a hintát igenis a bátyám vette Robikának.
A férfi nagy levegőt vett aztán csendben megszólalt.
- Jó, akkor a bátyád vette a hintát. - aztán a házigazdához fordult - Tudod, szóval az asztalos.. arról szeretnék..
- Hát persze! Most úgy teszel, mintha igazat adnál nekem, pedig azt gondolod, hogy, valójában nincs is igazam.
- Öltöztesd a gyereket - állt fel a férfi - Menjünk haza.