Kürtösi Gizella írásai és versei
Árnyas oldalak
Pillanatkép
Kellemesen sütött a Nap.
Az asszony a nyári konyhában főzött.
Férje bejött a konyhába vízért, majd kifelé menet az ajtóban halkan,
kedvesen megjegyzett valamit. Az asszony meglepődve kapta fel a fejét a
kedves hangra, de mivel nem értette mit mondott utána szólt.
- Mondtál valamit?
A férfi megállt, lassan megfordult. Csodálkozva nézett az asszonyra, és
határozott elutasító hangon ennyit mondott.
- A kutyához szóltam.
A Nap kellemesen sütött.
Apró hiba
A rádió zenés műsorában hangzik el a kérés.
- Andinak szeretnék üzenni és küldeni egy dalt! Kérem, hogy bocsásson meg
Nekem még egyszer!
- Összevesztek? - kérdezi a bemondónő.
- Igen. Azt hiszem végleg! Mindegy... én vagyok a hibás.
- Miért ennyire biztos benne?
- Mert sokszor kibékült már velem, de újra ugyanúgy viselkedem Vele.
- Ez mit jelent pontosabban?
- Azt jelenti, hogy amikor Ő a-t mond, Én csak azért is b-t mondok.
- Más baj nincs?
- Nincsen. Csak ez.
A műsorvezető tanácstalan. Küldi a dalt.
Jobb későn?
Egy napig csak a magas mennyezetet porolta. Lépésről lépésre.
Kicsit aggódott, hogy elferdül a nyaka a természetellenes tartástól.
Nem történt baj.
Három nap alatt sikerült lemeszelnie az oldalfalakat.
Elégedetten pihentette szemeit a hatalmas terem hófehér falain.
A két, tenyér nagyságú vakolathiányt is tökéletesen eltakarta a mész, így
nem bánta hogy nem várt tovább a hónapok óta kért javításra. Elégedetten,
meszelővel, vödörrel a kezében lépett ki az ajtón. A délutáni Nap erős
fénye vakítóan tűzött a szemébe. Így majdnem a férfibe ütközött, aki egy
fángli malterrel és egy simítókanállal igyekezett befelé a helyiségbe és
percek alatt ügyesen rájavított a már nehezen fellelhető hibákra.
Szótlanul nézte a szürke foltokat a fehér falon. Nem lepődött meg és nem
érzett haragot.
Már nem! Inkább némi hálát érzett.
Hálát, amiért megerősödhetett abban a meggyőződésében, hogy méltatlan
lenne tovább építeni ezt a szürke folthalmazt, amit az együtt töltött évek
alatt szerzett.
Beszéljük meg...
- Mit gondolsz? Bepermetezzem én ezt a szőlőt még? - kérdezi a kertben
tébláboló férfi a hajnal óta gyomláló feleségét.
- Nem, ne permetezd be, hiszen már érik.
- Lehet, hogy érik de, azért csak be kellene permetezni!
- A gyerekek már kijárnak szemezgetni belőle. Ne permetezd be.
- Hát van szemük, majd látják, hogy tiszta kék a permetszertől! -
válaszolja indulatosan a férfi és indul a permetezőért.
Hinta
Kissé aggódva izgatottan várta az estét.
A házaspár, akit baráti beszélgetésre vártak egy éve költözött a faluba.
Közelebbről csak a feleséget ismerte. Törékeny szőke nő volt, kedves
közvetlen. Márta szerint Tamás, a férje kötekedő, goromba, Uram bocsá’ még
a keze is eljár néha.
Az udvaron hintázó gyerekek adták a bevezető témát, illetve a vasvázas
gyerekhinta.
- A Szovjetunióból hoztuk. - mesélte a háziasszony - Egy kirakatban láttuk
meg. Ragaszkodtam hozzá, hogy vegyük meg a gyerekeknek. Nagyon
biztonságosnak tűnt. Az eladó két dobozban hozta a hinta tartozékait.
Távol parkoltunk az áruháztól. A társaság négy férfitagja felváltva
cipelték a két súlyos dobozt. Harmincméterenként váltogatták egymást.
Nagyon rossz érzéssel bandukoltam mellettük a könnyű kis kézitáskámmal.
Még ma is eszembe jut, amikor a hintára nézek.
- Nem véletlen, hogy olyan nehéz volt. Van benne anyag bőven. - jegyezte
meg Tamás - Nekem nem sikerült ilyen biztonságos hintát vennem, valami
rögzítést még ki kell találnom rá.
- Te Tamás! Azt a hintát nem is te vetted! - szólalt meg Márta
- Dehogynem, emlékszem rá. Szeretnénk a teraszra fakorlátot készíttetni.
Tudnátok egy jó szakembert ajánlani?
- Miért mondod, hogy te vetted azt a hintát Robikának? - próbálkozott újra
Márta.
- Azért mondom, mert én vettem. Visszatérve a korláthoz, tudtok
ajánlani...
- Én nem értelek! - csattan fel az asszony - Nagyon jól tudod, hogy azt a
hintát a bátyám vette.
- Márta! Hagyj békén már a hintával. Még arra is emlékszem, hogy Szegeden
vettem.
- Te Szegeden semmiféle hintát nem vehettél, mert azt a hintát igenis a
bátyám vette Robikának.
A férfi nagy levegőt vett aztán csendben megszólalt.
- Jó, akkor a bátyád vette a hintát. - aztán a házigazdához fordult -
Tudod, szóval az asztalos.. arról szeretnék..
- Hát persze! Most úgy teszel, mintha igazat adnál nekem, pedig azt
gondolod, hogy, valójában nincs is igazam.
- Öltöztesd a gyereket - állt fel a férfi - Menjünk haza.
|