Kürtösi Gizella írásai és versei


Anyacsavar cicamódra

Régóta nincs saját macskánk, de három-négy vendégcica mindig tartózkodik az udvarunkban.
Egyet különösen megkedveltünk, és amikor kölykei születtek, megtartottuk őket. Reméltük majd játékukkal elszórakoztatnak bennünket, mint a régi időkben.
Sajnos a macskák sem a régiek már. Növekedve nem lettek szelídek és jókedvűek, mint a régi cicáink. Még anyjukhoz is hűtlenek lettek. Lecserélték őt egy másik anyamacskára, amelyiknek nem maradtak meg a kölykei de bőven volt teje.
A kosárban most négy cica pihen, a két kölyök és a két anya. Úgy tűnik, jól működik ez a kis társulás, bár mintha az igazi anya egyre fogyna. Kissé ijedt és bizonytalan, pedig fizikai teher nem nyomja vállait.
Mégis ott marad, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne.

Birtokos és birtok

Németórán a tanárnő mindent bevetve igyekszik világossá tenni a német mondat birtokos szerkezetét.
- Gondoljunk arra, ha vezetjük a kutyát, mindig a kutya van elől. Ő a birtok.
Nem egészen értem. Ha én vezetem a kutyát, nekem kellene elől lennem. Bizonytalanul szóvá is teszem.
Mire a tanárnő mosolyogva.
- Vezetett már valaha kutyát? A legjobb esetben is mellettünk hajlandó menni.
Meggyőzően hangzik de azért kutatok emlékeimben. Nemhiába. Látom a feszülő pórázokat, nyúló karokat, az eredménytelenül földbe gyökerezni igyekvő lábakat, legalább egy szusszanásnyi időre. Persze ez nem általános. De igaz, ami igaz. Nem a kutya van hátul.

Hm. Akkor lehet, hogy a kutya ötkor azt gondolja:
- Mindjárt hat óra. Meg kell sétáltatnom a Gazdit.