Kürtösi Gizella nyitott szemmel jár és feljegyzi az élet rezdüléseit.
Ezekből a feljegyzésekből olvashatunk most egy válogatást. Mind igaz
történet, akár prózában, akár versben fejezi ki magát a szerző, s itt az "igaz"
szón nem csupán a történetek valódiságát értjük, hanem a tisztaságot,
őszinteséget is. Versben főként a természet szépségeit csodáltatja,
prózában pedig az embert mutatja be nekünk minden gyarlóságával együtt.
Első nekifutásra ezért úgy érezheti az olvasó, hogy a novellák borúsak, a
versek pedig inkább derűsek. De ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis mindegyik
történetben és versben ott bújik a sorok között az a töretlen optimizmus,
ami a szerzőt magát is jellemzi, s aminek segítségével megtalálhatjuk
mindegyik szereplő életének értelmét is. Akár a sokat dolgozó fiatal
lányokról, akár a sok kellemetlenséget átélt házi kedvencről, akár a
sokszor csúfolt gyermekről van szó, mindnyájuknak ott pislákol a remény
fénye, mint az éjszakában a megmentett szentjánosbogáré, ami meg is
testesül az egyik történetben.
Ajánlom az olvasók figyelmébe Kürtösi Gizella minden sorát, hiszen ez az
összeállítás értékes és emberi.
Zsoldos Árpád
az Irodalmi Rádió főszerkesztője |