Kürtösi Gizella írásai és versei


Télbe zárt lélek

A végtelen hótakarót,
Darabokra tépte
A fel-felcsillanó
Téli nap fénye.

Föld! Föld! Kiált
Ki tengeren hajózik,
Januárnak vége! Föld!
Így kiáltok én is.

Télben pihent lelkem,
Vidáman ujjongott,
A bőséges hó után
Tavaszról álmodott.

A délceg diófa is
Új ruháért kiált,
Törzsében a harkály
Javít minden hibát.

Vastag ág, vékony ág,
Ide-oda röppen, s
Nem veszi jó néven, hogy
Nézem munka közben

Ekkor nagy pelyhekben
Hullni kezdett a hó, s ott
Ragyogott előttem az
Újrafoltozott fehér takaró.

Már nem tudtam örülni,
Amikor megláttam,
Szárnyra kelő lelkem,
Csendben visszazártam.