Kürtösi Gizella írásai és versei


Utcabál

Munkából hazafelé menet barátnőmmel futottam össze.
- Sietek haza, készülök az utcabálba. Te nem jössz? - kérdezte
- Vettem jegyet, mégis a játszótérről van szó! Valóban itt lesz a fenyves helyén? - mutattam körbe, mert éppen ott találkoztunk.
- Nem, ott lesz a víztorony mellett - mutatott a szépen gondozott területre az utca másik oldalán.
- Jaj, és ha felborul a víztorony?
- Először én is arra gondoltam, de megnyugtattak, hogy nem borul fel.
- Akkor jó - nyugodtam bele kelletlenül.
Elköszöntünk, este majd beszélünk még.

Végül mégsem mentem el a bálba. Fáradt voltam és jött egy kiadós zápor is.
Másnap a reggeli kávénál Édesanyám megjegyezte.
- Egész éjszaka nem aludtam a zene miatt.
- Át kellett volna jönnöd a másik szobába aludni - okoskodtam
- Lehet de hallani akartam. Olyan jó zene szólt.


A tükör

Régen, amikor kijártam a tanyára, arra lettem figyelmes, hogy egy pici madár szorosan az autóm körül röpköd. Szinte rátapadt az ablaküvegre mintha velem akarna jönni.
Nem fért a fejembe miért teszi. Nem gondoltam mennyire egyszerű a magyarázat, amire fiam jött rá. Amikor elmeséltem neki, kicsit gondolkodott aztán azt mondta:
- A kismadár biztosan elveszítette a párját. Véletlenül meglátta magát az autó ablaküvegében és azt hiszi, hogy a párját látja.
És valóban. Amikor nincs az autó közelében senki a visszapillantó tükrön csüng, és azon kopácsol picike csőrével kétségbeesetten.

Egy ideje nem látom. Remélem jót jelent az eltűnése.