Kürtösi Gizella írásai és versei
Tollpihék
Jót nevettünk...
----------------
Édesanyám minden ittléténél agyonlocsolja a kertet.
Nem bánom, mert én bizony néha elfelejtem.
Locsolás közben hangosan gondolkodik.
- Nem tudom, azt hiszem nekem mániám ez a locsolás. Otthon is mindig
locsolok.
Tűnődve megjegyzem.
- Hát... jobb mintha gyújtogatnál.
Önirónia
--------
Ahhoz, hogy szép libákat tudjunk nevelni, meg kell tanulnunk libául
gondolkodni.
Nekem könnyen ment.
Azt hiszem...
-------------
Ha az ember túl sokáig él nevetés nélkül, később már fizikai fájdalmat
okoz.
Talán a nevetőizmok berozsdásodnak.
A rosszindulatú, erősen pletykás ember, a saját lelkiismeretét szeretné
megnyugtatni.
Akkor válhatunk fontossá mások számára, amikor nekünk ez már nem annyira
fontos.
Van, akinek a híre rossz, van, aki ő maga
Húrokat pengetve, vagy tollat forgatva, üzenni egy szebb világért.
Ugyanaz.
Aki képes kezébe venni egy könyvet, már nem boldogtalan - aki pedig
bármilyen kis mértékben hozzá tud járulni egy könyv megszületéséhez,
boldognak érezheti magát.
Önmagunkért.
Másokért.
Egy gondolatért.
Egy mosolyért.
|