Kürtösi Gizella írásai és versei
Negyven éve történt és
íródott - 2
Egy kis séta
Itthon vagyok újra és
Az jár az eszemben,
Milyen rég sétáltam
Kedvelt kis erdőmben.
Így elfeledtem a bájos
Régi helyet, mely
Gyermekkorom játszó
Világába vezet?
Gyermekkorom javát,
Én ebben töltöttem de
Lám, hogy elröpült az
Idő fölöttem
Akkor még nem láttam
A természet szépségét
Csak házépítést, sütés-főzést
És a játék minden örömét.
Nem láttam a lágy
Szellőben ringó fákat,
Nem éreztem arcomat
Simogató ribizli ágat
Nem hallottam, ha a kakukk
Nagyokat kiáltott,
Nem láttam a fűben
Sok apró virágot.
Akkor is, most is látok
Egy kutat betemetve,
A háború miatt van
Ez is elfeledve.
Nem egyedül volt e kút,
Hanem egy kis házzal
Özvegyasszony lakott itt,
Fiával és lányával. |
Férje, háborúban volt,
Ott esett el távol
El kellett válnia
Szép kis családjától.
Az eset hírül vétele után
Rögtön elköltöztek, évek
Múlva az asszony férjhez ment
És szült még egy gyermeket.
A ház már végleg eltűnt,
Romjai sincsenek,
Falai összeomlottak és
A föld alá süllyedtek.
Most, hogy ezt tudom,
Már sok minden világos,
Mit jelent a barackfa
Mely zöld és virágos.
Az illatos jácint nem
Rejtély előttem,
A fehér orgona sem, mit
Mindig is szerettem.
Tudom most már ezek
Hogy kerültek ide,
Mind egy asszonyi szív
Szorgos keze műve
Szívét melengette
Boldogság reménye
De megfosztotta tőle
Férje elvesztése
Itt ülök a helyen hol
A házat vélem látni,
A tavaszi édes illat
Kezd álomba kergetni |
De még hallom a madarak
Szellő kísérte dalát, mint
Egy májusi ám mégis
Szomorú balladát.
|