Kürtösi Gizella írásai és versei


Tollpihék

Jót nevettünk...
----------------

Édesanyám minden ittléténél agyonlocsolja a kertet.
Nem bánom, mert én bizony néha elfelejtem.
Locsolás közben hangosan gondolkodik.
- Nem tudom, azt hiszem nekem mániám ez a locsolás. Otthon is mindig locsolok.
Tűnődve megjegyzem.
- Hát... jobb mintha gyújtogatnál.


Önirónia
--------

Ahhoz, hogy szép libákat tudjunk nevelni, meg kell tanulnunk libául gondolkodni.
Nekem könnyen ment.


Azt hiszem...
-------------

Ha az ember túl sokáig él nevetés nélkül, később már fizikai fájdalmat okoz.
Talán a nevetőizmok berozsdásodnak.

A rosszindulatú, erősen pletykás ember, a saját lelkiismeretét szeretné megnyugtatni.

Akkor válhatunk fontossá mások számára, amikor nekünk ez már nem annyira fontos.

Van, akinek a híre rossz, van, aki ő maga


Húrokat pengetve, vagy tollat forgatva, üzenni egy szebb világért. Ugyanaz.

Aki képes kezébe venni egy könyvet, már nem boldogtalan - aki pedig bármilyen kis mértékben hozzá tud járulni egy könyv megszületéséhez, boldognak érezheti magát.
Önmagunkért.
               Másokért.
                         Egy gondolatért.
                                           Egy mosolyért.