Kürtösi Gizella írásai és versei


Mécses

Mély homokos gödör mellett vezetett az utam.
Amint belepillantottam egy szentjánosbogarat láttam a mélyben amint kétségbeesetten próbált a felszínre kerülni. Reménytelen helyzet volt. Még majdnem számomra is. Találtam ugyan egy hosszú lécet de túl meredek volt a fal.
Mint egy széket toltam alá a lécet de a nem túl sima gödörfalon nagyon nehezen jutottunk előre, minduntalan visszaesett.

Végül mégis sikerült, nagyon elégedett voltam. Mennyire jó, hogy lenéztem és megláttam.

Egyik este Jakab kutyámnak vittem a vacsoráját. Apró fényt pillantottam meg a meggyfa tövében. Csodálkozva megálltam. Mi lehet az? A lámpatest fénye távol van ahhoz, hogy esetleg egy tárgy tükrözze vissza a fényt. Kissé elbizonytalanodva közelebb mentem. Egy kicsike fénypont körül halvány félgömb alakú világosságot láttam. A fa tövében egy csöpp szentjánosbogár világította meg a harmatos fűszálakat. Óvatosan leguggoltam és néztem. Gyermekkoromban láttam de mindig csak nappal. Mint egy csodálatos kicsi színpad a legsejtelmesebb és legtökéletesebb díszletekkel. A színpad közepén az egyetlen előadóművész mozdulatlanul. Nehezen tudtam otthagyni. Már teljesen elzsibbadt a lábam, amikor rászántam magam. Csendben, óvatosan jöttem el. Úgy éreztem hálátlan vagyok, hisz’ nem volt még vége az előadásnak.

Vajon Ő lehetett?