Kürtösi Gizella írásai és versei


Negyven éve történt és íródott - 3

Kot - háp

Tyúk anyócska kot-kot-kot,
Kilenc kis kacsát kapott,
Hogy őket szépen nevelgesse,
Készítse föl az életre.

Elől mondja tyúk anyócska,
Kot-kot-kot, kot-kot-kot,
Hátul mondja kilenc kacsa,
Háp-háp-háp, háp-háp-háp.

Eszegetnek, csipegetnek,
Sétálgatnak, megpihennek,
Ám a mező közepén,
Fény csillan egy tó tükrén.

A kis kacsák odafutnak,
Pillanatig gondolkodnak,
Aztán pedig szépen sorba,
Beletotyognak a tóba.

Tyúk anyócska jaj, megijedt,
Sose látott ő még ilyet!
Mit szól majd a gazdaasszony,
Talán világgá szaladjon?

Ám amikor föltekint,
A nagy búnak búcsút int,
Mert ott úszkálnak azok szépen,
Kilencen a tó vizében.


A kis sün

Egyszer régen, nagyon régen,
Sünt láttam az erdő szélen.
Gondoltam majd haza viszem,
Kályha mellett dédelgetem.

Ám ő másra gondolhatott
Mert kerekre gomolyodott.
Olyan volt a csöpp kis jószág,
Mint egy élő tüske ország.

Gallyacskákból, levélkékből
Fölé házat építettem, és
Futottam a bátyámért, hogy
Sünt nézni jöjjön velem.

De a kis sün hálátlan
És huncut volt
Mivel mire visszaértünk
Eliszkolt

Bátyám látva sírós számat
Ekképp szólt.
Ne sírj hugi, a kis sünnek
Biztos sürgős dolga volt.