Kürtösi Gizella írásai és versei
Bizonytalan...
Ha valaminek a sikerében nem bízunk, azt mondjuk: bizonytalan, mint a
kutya vacsorája lámpafújás után.
Ez a régi népi mondás mindig mosolyra késztet.
Talán, azért mert elképzelem, amint a
kutya várja a vacsoráját, és egyszer csak észreveszi, a gazdáék eloltották
a lámpát. Márpedig ez vidéken azt jelenti, a ház népe nyugovóra tért,
nincs több tennivaló.
Hogy mindig mosolyognom kell, azért
lehet, mert mindig az éppen meglévő kutyánk csalódott képét látom magam
előtt képzeletben, ha hallom a mondást.
Ezért aztán, ha néha nagyon későn is, de nálunk a kutya mindig kap
vacsorát. Ha véletlenül mégis elfelejteném, villanyoltáskor eszembe jut.
A közmondás. És mosolyogva viszem a
kutya vacsoráját.
Ébresztő
Korán fekszem, korán ébredek.
Teljesen sötét van, a falu még alszik.
Felkapcsolom az udvari villanyt. Egyetlen kakasom ijedten kukorékolni
kezd. Azt hiszi elaludt, elkésett.
A többiek erre riadnak. Sorban, minden háznál. Ők is rázendítenek, kissé
rekedten és erőtlenül.
Az emberek felébrednek. Ijedten kapnak óráért, telefonért. Máris reggel
van?
Ah, de jó! Téves riasztás.
Így keltettem fel a fél falut.
Amikor valóban eljön a kukorékolásra való időpont, újra rázendítenek,
kissé bizonytalanul, szégyenlősen.
Aztán behúzott nyakkal, félig zárt szemmel szundítanak még egy kicsit,
mert nem tudni miért de bonyolult éjszakájuk volt.
|