Kürtösi Gizella írásai és versei
Árpikák
Döntés előtt álltam.
Abban kellett döntenem, elég erősnek érzem-e már magam ahhoz, hogy az
önmagamnak előirt harmadik csoport libát vállaljam.

Amikor elmegy egy csoport liba, az ember telve van izgalommal. Kell egy
hét mire átértékelem, jól sikerült vagy sem, és miben kellett volna
változtatni a jobb eredmény érdekében.
Általában a nem túl jó eredményt is sikerül pozitív oldalról
megközelítenem. A liba nevelést egy kissé a szerencsejátékhoz tudnám
hasonlítani. A siker nagy részben attól függ, milyen lapokat kapunk és mit
tudunk hozzátenni a saját ráérzésünkkel, az állandó oda figyeléssel és a
fizikai erőnlétünkkel. A lapok az állomány és a takarmány minőségét,
valamint az időjárást jelentik. Mivel a takarmány általában három tétel,
összesen öt lapról beszélhetünk. Ettől aztán a kívülállónak unalmasnak
tűnő munka veszélyesen izgalmassá válik. Azért veszélyesen, mert nem csak
nyerni, veszíteni is lehet. Fél házat, autót kilenc hét alatt. Nem kell
hozzá más mint két rossz lap, amitől felborul a testi-lelki egyensúly, és
mint a kártyavár omlik össze az egész. Mindaddig, amíg ilyen nem ér
bennünket, minden valamire való eredményt pozitívan - ehhez viszonyítva -
muszáj értékelni. Azt hiszem ez a legjobb túlélő "stratégia".
A második hetet az elmaradt ház körüli munkákra, a hivatalos ügyek
intézésére és az előkészületekre fordítom.
A háztartás és az egyéb háziállatok ellátása azért folyamatosan biztosítja
az állandó munkát, csupán a mozgási sebesség csökkenthető.
A harmadik héten már ki kellene mondani, hogy jöhet az újabb kétezer fős
pihe-puha liba társadalom, de az alvás igény és a csontok még azt mondják:
nem. És ilyenkor történik mindig valami, amitől az ember erőre kap:
Nekem ez két kicsi sárga valaki személyében jelent meg:
Két kicsi sárga kacsát találtam egyik reggel maradék felnőtt libáim
közelében.
Nem értettem a dolgot:
A vadkacsák nem lehetnek ilyen kirívóan sárgák, hiszen a természetben
általában a pasztell színek a megszokottabbak, főleg a földön fészkelő
madarak körében: A viselkedésük azonban nagyon otthonosnak tűnt a
természetben: Ezért az sem tűnt valószínűnek, hogy egy napos kacsákat
szállító autóról pottyantak le.
Vittem nekik inni-enni valót, amit távolodásom után megközelítettek és az
ivó edényt azonnal kinevezték úszómedencének. A hirtelen jött komforttól
olyan boldogok és elégedettek lettek, hogy még a Nap is melegebben ontotta
fényét.
Ettől a békés hangulattól erőre kaptam. Megszületett a döntés: jövő héten
jöhetnek a kislibák.
Addig azonban helyet kellet biztosítanom a két kis világ járó számára. Két
éjszaka bent aludtak egy dobozban, nappalra kivittem őket vissza mert
láttam, ettől a legboldogabbak Fürödtek, szemben álltak egymással, majd
sietve átbújtak a kerítésen és eltűntek a bozótban.
Egy nap látogatóm volt az egyik lakásotthonból Árpi személyében, aki
többször megszökött már az intézményből.
Mutatom Neki a két kis sárgát. Mondom arra gondolok talán róka, vagy
valami más állat szét zavarhatta a családot. Árpi szeretettel nézegeti
őket, de más a véleménye és ezt ki is mondja.
- Az is lehet Gizi néni, hogy megszöktek
Nem tudtam megszólalni, csak néztem Rá aztán elnevettem magam:
- Látod, mennyire igazak a közmondások? Minden ember magából indul ki:
Ezután alig mertem rá nézni mert újra nevetnem kellett és amilyen komolyan
mondta és gondolta, nem értené mi ezen annyira nevetséges:
Egy reggelre aztán eltűnt a két kis sárga. Órákig hívogattam, kerestem
őket. Hiába. A körülményekből ítélve az időnként megjelenő szürke macskára
gyanakodtam. Ez tűnt a legvalószínűbbnek:
Azért maradt még egy lehetőség. Talán mégis megszöktek...
|