Kürtösi Gizella írásai és versei


Árpikák

Döntés előtt álltam.
Abban kellett döntenem, elég erősnek érzem-e már magam ahhoz, hogy az önmagamnak előirt harmadik csoport libát vállaljam.

Amikor elmegy egy csoport liba, az ember telve van izgalommal. Kell egy hét mire átértékelem, jól sikerült vagy sem, és miben kellett volna változtatni a jobb eredmény érdekében.
Általában a nem túl jó eredményt is sikerül pozitív oldalról megközelítenem. A liba nevelést egy kissé a szerencsejátékhoz tudnám hasonlítani. A siker nagy részben attól függ, milyen lapokat kapunk és mit tudunk hozzátenni a saját ráérzésünkkel, az állandó oda figyeléssel és a fizikai erőnlétünkkel. A lapok az állomány és a takarmány minőségét, valamint az időjárást jelentik. Mivel a takarmány általában három tétel, összesen öt lapról beszélhetünk. Ettől aztán a kívülállónak unalmasnak tűnő munka veszélyesen izgalmassá válik. Azért veszélyesen, mert nem csak nyerni, veszíteni is lehet. Fél házat, autót kilenc hét alatt. Nem kell hozzá más mint két rossz lap, amitől felborul a testi-lelki egyensúly, és mint a kártyavár omlik össze az egész. Mindaddig, amíg ilyen nem ér bennünket, minden valamire való eredményt pozitívan - ehhez viszonyítva - muszáj értékelni. Azt hiszem ez a legjobb túlélő "stratégia".
A második hetet az elmaradt ház körüli munkákra, a hivatalos ügyek intézésére és az előkészületekre fordítom.
A háztartás és az egyéb háziállatok ellátása azért folyamatosan biztosítja az állandó munkát, csupán a mozgási sebesség csökkenthető.
A harmadik héten már ki kellene mondani, hogy jöhet az újabb kétezer fős pihe-puha liba társadalom, de az alvás igény és a csontok még azt mondják: nem. És ilyenkor történik mindig valami, amitől az ember erőre kap:
Nekem ez két kicsi sárga valaki személyében jelent meg:
Két kicsi sárga kacsát találtam egyik reggel maradék felnőtt libáim közelében.
Nem értettem a dolgot:
A vadkacsák nem lehetnek ilyen kirívóan sárgák, hiszen a természetben általában a pasztell színek a megszokottabbak, főleg a földön fészkelő madarak körében: A viselkedésük azonban nagyon otthonosnak tűnt a természetben: Ezért az sem tűnt valószínűnek, hogy egy napos kacsákat szállító autóról pottyantak le.
Vittem nekik inni-enni valót, amit távolodásom után megközelítettek és az ivó edényt azonnal kinevezték úszómedencének. A hirtelen jött komforttól olyan boldogok és elégedettek lettek, hogy még a Nap is melegebben ontotta fényét.
Ettől a békés hangulattól erőre kaptam. Megszületett a döntés: jövő héten jöhetnek a kislibák.
Addig azonban helyet kellet biztosítanom a két kis világ járó számára. Két éjszaka bent aludtak egy dobozban, nappalra kivittem őket vissza mert láttam, ettől a legboldogabbak Fürödtek, szemben álltak egymással, majd sietve átbújtak a kerítésen és eltűntek a bozótban.
Egy nap látogatóm volt az egyik lakásotthonból Árpi személyében, aki többször megszökött már az intézményből.
Mutatom Neki a két kis sárgát. Mondom arra gondolok talán róka, vagy valami más állat szét zavarhatta a családot. Árpi szeretettel nézegeti őket, de más a véleménye és ezt ki is mondja.
- Az is lehet Gizi néni, hogy megszöktek
Nem tudtam megszólalni, csak néztem Rá aztán elnevettem magam:
- Látod, mennyire igazak a közmondások? Minden ember magából indul ki:
Ezután alig mertem rá nézni mert újra nevetnem kellett és amilyen komolyan mondta és gondolta, nem értené mi ezen annyira nevetséges:
Egy reggelre aztán eltűnt a két kis sárga. Órákig hívogattam, kerestem őket. Hiába. A körülményekből ítélve az időnként megjelenő szürke macskára gyanakodtam. Ez tűnt a legvalószínűbbnek:
Azért maradt még egy lehetőség. Talán mégis megszöktek...