Kürtösi Gizella írásai és versei
Alku
- Alig várom már, hogy odaérjünk.
- Mindjárt ott leszünk.
- Úgy örülök anyu, hogy veszünk a Pamacsnak feleséget!
- Az azért még nem biztos. Csak akkor vesszük meg, ha valóban szép. Elég
drágán adják. Jól nézzétek meg ti is.
- Jó! Megnézzük. Aztán majd lesznek kiskutyáink. De jó lesz!
- Szerintem ez az a ház. Jön egy autó! Ő lehet a gazda.
- Milyen szerencse! Már azt hittem, hiába jöttünk. Jó estét kívánok.
Jöttünk a fehér pulit megnézni. Telefonon beszéltünk.
- Jó estét. Mindjárt nyitom a kaput és beállok az autóval. Vigyáznom kell,
mert kiszökik ez a kis dög!
- Majd figyelünk rá.
- Az jó lesz! Úgy látom most bekotródott a kutyaházba. Már csak ez az egy
van. Bemegyek a házba, mindjárt jövök.
- Menjen nyugodtan, mi addig ismerkedünk.
- Te anyu, ez nagyon csúnya, és hogy fél!
- Hát... nem hasonlít egy magyar pulihoz. Rövid és selymes a szőre, görbe
a háta, hosszú a lába, túl keskeny a feje, a farka behúzva. Mégsem veszünk
kutyát, ilyet nem.
- Nézzük meg közelebbről! Szegény, hogy remeg. Ne hagyjuk már itt!
- Megbeszéltük, hogy csak akkor vesszük meg, ha valóban szép.
- Nem nagyon szép anyu, de a szőre még nőhet, akkor nem látszik olyan
hosszúnak a lába, nálunk majd nem fél és ki fog egyenesedni a háta, és a
farkát is szebben tartja, úgy már szép lesz!
- Sosem lesz igazán szép, az biztos, de tényleg olyan kedves azzal az
ijedt kis képével. Nem tudom, mit tegyünk? Erre azért nem számítottam.
- Képes volnál itt hagyni?
- Muszáj lenne...
- Látod, hogy bánnak vele! Ne hagyjuk már itt!
- Na itt is vagyok. Kihoztam a kutya törzskönyvét is.
- Nem ilyennek képzeltük, de azért lehet, hogy elvinnénk, ha engedne az
árból.
- A többit is ennyiért adtam. Ezt sem adom kevesebbért. Akkor marad.
- Hát jó. Itt a pénz. Menjünk gyerekek, hozzátok a kiskutyát.
Viszontlátásra!
- Viszontlátásra!
- Most rossz kedved van anyu?
- Szomorú vagyok, de én sem tudtam volna ott hagyni. Mi legyen a neve?
- Borka! Pamacs és Borka. Jó nem?
- Jó. Vajon mit szól majd Pamacs, ha meglátja!

Pamacsnak nem volt kifogása Borka ellen, legfeljebb annyi, hogy túl sokat
foglalkoztunk vele. Igyekeztünk belőle igazi szép és bátor kutyát nevelni.
Nem sikerült. A messze földön híres puli tenyészetről le kellett mondani.
A biztonság és szeretet révén, amit tőlünk kapott, eredeti félénksége
vidám szertelenséggel társult. Így aztán kaptunk egy nagyon egyedi,
mulatságos és szeretetreméltó puli lányt, akinek nem nőtt meg a szőre, nem
egyenesedett ki a háta, a farkát továbbra is legtöbbször kissé leeresztve
hordta, de ha játék után lihegve leült, apró egérfogaival, keskeny képével
a sűrű levegővétel közben pontosan úgy nézett ki mintha nevetne.
Ült, nevetett, és mi vele nevettünk.
|