Kürtösi Gizella írásai és versei
Nyárbúcsúztató
Szeptemberben egy harmatos délelőtt
Nelli cicánk az ablakot vészesen
Csapkodva ugrált az ablak előtt.
Légy lehet véltem én, ám nem hagyta abba,
Így odafigyeltem a munkát elhalasztva.
Közelebb mentem és kinéztem az ablakon,
Fecskék röpdöstek vagy ezren az udvaron.
Meglepődtem ezért az udvarra mentem
A látvány szép volt, ijesztő és hihetetlen.
Házunk minden élét, szélét ellepték a fecskék
Láthatóan izgatottan a költözést szervezték.
Időnként egy csoport fel-felkerekedett,
Toborozni mehettek a fecskeseregeket.
Egyre többen lettek, én meg csak ott álltam,
Meghatódva, mozdulatlan, mert ilyet sosem láttam.
Oly picikék, oly esendők, lesz elég erejük?
Szépen kértem a Jó Istent legyen végig velük.
Éppen hogy aggódó sóhajom elszállt,
A fecskesereg egy perc alatt felszállt.
Ki adta a jelet, hogy itt a pillanat?
Van közöttük vezér? Vagy talán a Nap?
Az üres és néma udvaron szomorúan álltam,
Bementem a házba, de helyem nem találtam.
Kijöttem hát újra, és Istenem mit látok?
Öt-hat későn érkező a kerítésre szállott.
Tanácstalanul, ijedten fél óráig vártak,
Aztán látták nincs mit tenni ők is tovaszálltak.
Tovaszálltak, elrepültek, ahogy azt a Nyár is tette,
Megérkezett, lombhullató, aranybarna árnyalatú
Ősz helyette.
|