Kürtösi Gizella írásai és versei


Útkeresés

Nem örül, hogy vidékre került.
A pesti intézetekben jobban szeretett lenni. Ott kicsi korától kezdve békén hagyták, játszhatott egyedül kedvére. Később a televízió kötötte le minden figyelmét és a kincsei. Rengeteg kincse volt. Újságok, kazettadarabok, láncok, kulcsok, régi óra, régi mobiltelefon, elemek, kisbicska, na és a kommandós cuccok.

Kommandós szeretne lenni. Ezért is vetetett magának csupa kommandós ruhát, munkásruhának. Mert itt dolgozni kell. Pár napig hagyták ugyan, hogy nézze a televíziót, pakolgassa a cuccait, de aztán fokozatosan részt kellett vennie minden munkában. Először kicsit örült, hogy ő is el tud végezni bizonyos munkákat aztán hirtelen rádöbbent, hogy így nem marad ideje kedvenc tárgyait javítgatni, rendbe tenni. Sokszor háborodott fel - még beszélni is hajlandó volt az ügy érdekében - de már késő volt. Itt mindenre alkalmasnak találták. Képes vagy rá, próbáld meg újra, van idő. Ilyenekkel jöttek. Már nyugtatót sem kap, pedig sokat szedett mielőtt lehozták.
Sokszor megállt munka közben és arra gondolt milyen jó lenne Pestre menni főiskolára - rendőrnek vagy kommandósnak lenni.
Már tizenhét éves. Baj lehet, hogy csak kisegítő iskolája van? Csak nem baj talán?
Az állatokat szerette, az embereket nem nagyon.
Azt várták a fiúk is, hogy mindent úgy tegyen, ahogy ők. Fürdés, fogmosás, szobarend. Mindig vele volt bajuk. Miért nem ragyognak a poharak, ha ő a napos. Igaz, azért sem igyekezett tisztára mosni, mert titokban reménykedett, talán alkalmatlannak találják erre a munkára. De nem. Újra és újra elmagyarázták a nevelők, hogyan kell. Végül beletörődött.
A kertészkedésben viszont ő győzött.
Mindig baj történt az apró veteményekkel. Az egyik gaz, a másik nem, de többnyire elfelejtette melyik, melyik. Szerencsére ezzel nem erőltették.
Az állatokat szerette. Szabadidejében sokszor kiment hozzájuk. Ellátáskor sietni kellett, mert a többiek szemére vetették, ha túl lassú volt. Ha gyorsan és rendesen dolgoznak több szabadidő, marad.
Jó lenne, ha Pesten is lehetne legalább egy kutyája. Úgysem tud róla, hogy lenne valakije. Itt intézték el az állampolgárságát is, éppen a napokban, mert Romániában született. Úgy tudja egy magyar család akarta örökbe fogadni, de egy vizsgálat miatt mégsem vállalták, így gyermekotthonba került. Itt Magyarországon. Ezért is szeretne kommandós lenni, ha majd kikerül az otthonból. Izgalmas munka biztosan jól lehet vele keresni, lehet még egy kutyát is kap maga mellé, aztán meg úgy sincs senkije, ráér sokat dolgozni.
Annak azért örül, hogy megtanulta az órát leolvasni és itt mutatták meg a pénzt is, melyik mennyit ér. Nagyon bonyolult. Eddig nem nagyon látott pénzt. A kiránduláson még nem engedték egyedül vásárolni kísérő nélkül. Ha majd sokat keres nem lesz akkor baj, ha egy kicsit be is csapják. Aztán meg úgyis megtanulja rendesen. Na és a posta. Eleibe sokat emlegette Kati nénit a régi intézetből. Biztatták, írjon neki levelet és majd postára adják. Nem értette, mit mondanak, ezért azt mondta, nem ért ő a levélíráshoz, különben sem tudja most felvinni a levelet Pestre. Csak néztek rá aztán elmesélték neki, mi az a posta, és mi a dolga.
Mennyi mindent nem tudhat még? Annyi filmet látott, azt hitte mindent megtanult, amit az életről tudni illik! Mostanában gyakran elmeséli a nevelőknek, ha lát egy jó filmet. Kicsit belekeveredik ugyan, mert túl gyorsan szeretné mesélni, de azért megértik. Látszik rajtuk. Mosolyognak és bólogatnak.
Tizennyolc éves koráig lehet itt marad mégis. Aztán kommandós lesz Pesten. Így lesz ez jó!