Kürtösi Gizella írásai és versei


Napsütésben

Olvasgatva ült a Hargita menedék háza előtt.

Az előző napokban vásárolt füzetecskét lapozgatta, amelyben székely anekdoták találhatók. Jólesően látta viszont a helyszínekben azokat a városokat, falvakat amelyekkel hat napon át ismerkedett.

Furcsa zajra kapta fel a fejét. A békés idilli környezetben egy színes dressz ruhás filigrán alak érkezett kerékpáron, nagyot fékezve. Kezén és lábán szintén színes védőfelszerelés. Fején csónak alakú fém színű sisak, rácsos kivitelben koronázta körül a fiatal női arcot, látszhatva a lazán hátrakötött hosszú hajat. A különös teremtmény kedvesen köszönt, majd lehuppant vele szemben a padra. Elővette jó reggelt szeletét, megkínálta őt, majd kedvesen mosolyogva válaszolt a még mindig megilletődött beszélgető társnak. Huszonhárom éves, fogorvos mellett dolgozik asszisztensként Zetelakán. Itt lakik és itt járt középiskolába is. Versenyszerűen kerékpározik, most éppen edzésben van, nagyobb versenyre készül.

Kérdezett - választ kapott, kérdezték - válaszolt.
Fél óráig beszélgettek talán, vidáman és örömteli hangulatban.
A lány felállt, elköszönt olyan természetes egyszerűséggel ahogyan érkezett.
Tűnődve nézett utána. Ajándékként kapta ezt a fél órát.

Napokon át csodálta a már-már valószínűtlenül festői tájat minden látnivalójával, emlékével. Mégis! Valami hiányzott. Az ember. Az ember aki a jelenben él és közvetíteni tudja a ma itt élő ember élet érzését. Ma megkapta. Egy tüneményesen kedves lánytól aki vidáman élet igenlően él és mesél, gondosan, szépen kiejtve minden szót. A kép megszületett, keretet kapott.

Hálásan tekintett az égre. Köszönöm Istenem!