Kürtösi Gizella írásai és versei
Útkeresés
Nem örül, hogy vidékre került.
A pesti intézetekben jobban szeretett lenni. Ott kicsi korától kezdve
békén hagyták, játszhatott egyedül kedvére. Később a televízió kötötte le
minden figyelmét és a kincsei. Rengeteg kincse volt. Újságok,
kazettadarabok, láncok, kulcsok, régi óra, régi mobiltelefon, elemek,
kisbicska, na és a kommandós cuccok.
Kommandós szeretne lenni. Ezért is
vetetett magának csupa kommandós ruhát, munkásruhának. Mert itt dolgozni
kell. Pár napig hagyták ugyan, hogy nézze a televíziót, pakolgassa a
cuccait, de aztán fokozatosan részt kellett vennie minden munkában.
Először kicsit örült, hogy ő is el tud végezni bizonyos munkákat aztán
hirtelen rádöbbent, hogy így nem marad ideje kedvenc tárgyait javítgatni,
rendbe tenni. Sokszor háborodott fel - még beszélni is hajlandó volt az
ügy érdekében - de már késő volt. Itt mindenre alkalmasnak találták. Képes
vagy rá, próbáld meg újra, van idő. Ilyenekkel jöttek. Már nyugtatót sem
kap, pedig sokat szedett mielőtt lehozták.
Sokszor megállt munka közben és arra gondolt milyen jó lenne Pestre menni
főiskolára - rendőrnek vagy kommandósnak lenni.
Már tizenhét éves. Baj lehet, hogy csak kisegítő iskolája van? Csak nem
baj talán?
Az állatokat szerette, az embereket nem nagyon.
Azt várták a fiúk is, hogy mindent úgy tegyen, ahogy ők. Fürdés, fogmosás,
szobarend. Mindig vele volt bajuk. Miért nem ragyognak a poharak, ha ő a
napos. Igaz, azért sem igyekezett tisztára mosni, mert titokban
reménykedett, talán alkalmatlannak találják erre a munkára. De nem. Újra
és újra elmagyarázták a nevelők, hogyan kell. Végül beletörődött.
A kertészkedésben viszont ő győzött.
Mindig baj történt az apró veteményekkel. Az egyik gaz, a másik nem, de
többnyire elfelejtette melyik, melyik. Szerencsére ezzel nem erőltették.
Az állatokat szerette. Szabadidejében sokszor kiment hozzájuk. Ellátáskor
sietni kellett, mert a többiek szemére vetették, ha túl lassú volt. Ha
gyorsan és rendesen dolgoznak több szabadidő, marad.
Jó lenne, ha Pesten is lehetne legalább egy kutyája. Úgysem tud róla, hogy
lenne valakije. Itt intézték el az állampolgárságát is, éppen a napokban,
mert Romániában született. Úgy tudja egy magyar család akarta örökbe
fogadni, de egy vizsgálat miatt mégsem vállalták, így gyermekotthonba
került. Itt Magyarországon. Ezért is szeretne kommandós lenni, ha majd
kikerül az otthonból. Izgalmas munka biztosan jól lehet vele keresni,
lehet még egy kutyát is kap maga mellé, aztán meg úgy sincs senkije, ráér
sokat dolgozni.
Annak azért örül, hogy megtanulta az órát leolvasni és itt mutatták meg a
pénzt is, melyik mennyit ér. Nagyon bonyolult. Eddig nem nagyon látott
pénzt. A kiránduláson még nem engedték egyedül vásárolni kísérő nélkül. Ha
majd sokat keres nem lesz akkor baj, ha egy kicsit be is csapják. Aztán
meg úgyis megtanulja rendesen. Na és a posta. Eleibe sokat emlegette Kati
nénit a régi intézetből. Biztatták, írjon neki levelet és majd postára
adják. Nem értette, mit mondanak, ezért azt mondta, nem ért ő a
levélíráshoz, különben sem tudja most felvinni a levelet Pestre. Csak
néztek rá aztán elmesélték neki, mi az a posta, és mi a dolga.
Mennyi mindent nem tudhat még? Annyi filmet látott, azt hitte mindent
megtanult, amit az életről tudni illik! Mostanában gyakran elmeséli a
nevelőknek, ha lát egy jó filmet. Kicsit belekeveredik ugyan, mert túl
gyorsan szeretné mesélni, de azért megértik. Látszik rajtuk. Mosolyognak
és bólogatnak.
Tizennyolc éves koráig lehet itt marad mégis. Aztán kommandós lesz Pesten.
Így lesz ez jó!
|