Előszó

A Másság, a máshollét, a máshová kerülés és minden mással szembesülés hozza közös nevezőre az itt közzétett tanulmányokat. A dolgozatok szerzői az ELTE kulturális antropológusai, javarészt végzős vagy már végzett diákok, kiknek szemléletmódja, témaválasztása, netán kitartó érdeklődése is a migráns, számkivetett, menekült és beilleszkedni próbáló magatartásokra fókuszál. Másságokra, melyek néha hasonlóságok, sokszor egyezések is - a környezet ugyanakkor eltérésként, szándékos vagy markáns elkülönülésként, az adaptálódni képesség hiányjeleként éli át számos jellegzetes megjelenésmódjukat. A kutatók egy része épp a kutatás közben, az ismerkedés fázisaiban szembesül először azzal, hogy a másságok korántsem Más Emberek sajátosságai, hanem csupán környezetükkel lehetséges összevetésben minősülnek eltérésnek. Mindenki más valahol, másvalakik között, akik sokszor egymás számára is mások, csupán kevésbé látszik rajtuk eltérésük, mert sem bőrszínük, sem étkezésük, sem öltözködésük vagy ünneptartási szokásaik sora nem "ütközik" a Többiekével. De ez "ütközés" is látszat csupán, hisz egy Magyarországon élő guineai, kínai vagy muszlim nem akarna "elütni" a környezettől, s nem is várna mást, mint hogy sajátlagosságát ugyanúgy elfogadják "nem-másnak", miként megteszi Ő is hasonlóképpen, elfogadva-eltűrve Mások másságát. A "másságosság" ezáltal a "Mindenkori Idegen" sajátja kell legyen, ha az voltaképpen, s ha nem az, akkor is. A muszlim, aki Brüsszelben lassan rászokik a disznóhúsra is, a guineai, aki elfogadja a gyerekének ajándékba adott édességet, vagy a kínai, aki az evidens eltérés leplezésére leginkább beilleszkedni vágyna, hogy ne kelljen hazamennie többé... - mások talán elsősorban attól lesznek, hogy környezetük a hasonló adaptációs, kultúraváltási kihívásokra, kényszerekre nem szükségképpen kell válaszoljon. Egy németországi magyar, aki szinte csak a nyelvi tónusban tér el kissé a helyben élőktől, nem bőrszínével vagy vallási szokásaival lesz "más", hanem származásával, nyelvhasználatának aprócska árnyalati eltérésével, melyek amúgy produkál a más német tartományból érkező legalább annyira... - mégsem lehet biztos abban, hogy több évtizedes beilleszkedési szándékát elfogadják végre. Hasonlóképp reagál a brüsszeli, meglehetősen vegyes frankofón közösség a marokkói arabra, szintúgy furcsálkodva tekint a német iparos a bevándorolt törökre, sőt budapesti etióp is a nigériaira... Helykeresők pedig mindannyian, hol diaszpórában élve, térben is elkülönülve, gettó-élményt eltűrve vagy a környezet által "gettóizáltan", hol pedig a menekültek sehollét-élményével, mely köztes állapot a Másság, az Idegenség és a kényszerű Elmozdulás léthelyzetében.

A kutatók esettanulmányaiból összeválogatott kiadvány a helykeresés, a száműzetés, a kulturális sokkok és asszimilációs kényszerek közegében született interjúkból, életút-vázlatokból, vallomásokból kirakható kulturális összképet reprezentálja. Hasonló kiadvány még nem ismeretes Magyarországon, jóllehet a migráció-kutatások és az idegengyűlölet-felmérések immár jelezni kezdik, hogy sűrűsödnek a kérdésfeltevések a kortárs létformákban. Pedig - s legyen elég akár népvándorlás- vagy török-kori, monarchikus vagy szovjet birodalmi korszakokra utalni - a magyar történeti tudatban mind a jövevények státusza, mind a "magyarok" mobilitási trendjei egyként jelzik, hogy lett légyen bármily kicsiny a magyar táj, vagy épp a brüsszeli belváros, dubrovniki főtér vagy német munkástelepi lakókörnyezet, roppant mód hasonlóak a mozgások, a kényszeres telepedések, a menekülések, a beilleszkedési aspirációk, ez értékek, hitek, a fogadtatási nehézségek, a több generációs megmaradás feltételei Európa, Amerika vagy a világ bármely más tája helyi életvilágában. Az antropológiai tekintet elébe kerülő életsors, az ünnepek, étkezés, nyelvtudás, alkalmazkodási rutin megannyi változata ezt a Másságot, a hasonlóvá lenni szándékát, avagy épp a másságtudat megmaradásának esélyeit avatja kutatása tárgyává. Beleérti a hasonlóságok közti különbségeket, s éppúgy a különbségekben rejlő párhuzamokat is. Azonosnak lenni talán még az azonosak sem szoktak... - talán nem is ismernének rá a Másságra, ha az nem volna az azonosságot éppen megerősítő hatású. Ezért hát, lett légyen szó pályakezdő kutatók rácsodálkozó fölismeréseiről, kiterjedt és aprólékos elemzésről, definíciós kísérletről vagy összehasonlító árnyalatkutatásról... - ezek a dolgozatok a ráébredésig, az önismeretig és a másságtudatokat respektáló meggyőződésig segítik olvasóikat. A szerkesztői pillantás, mely összetartozásukat egy szűkebb merítési időszakból fedezte föl, nem tolakodott az empirikus tapasztalatok elébe-fölébe, hanem a résztvevő megfigyelők élményvilágát tükröző megformálásokat tekintette erénynek. Főképpen azért, mert a Másság mint élmény, a másképp-lét mint tolerancia-teszt és respektusra érdemes tünemény nem a "jobbantudásra", nem az "átírásra", szerkesztői javítgatásra serkent, hanem a belátásra késztet - olvasót, kutatót, migránst és befogadót egyaránt. Kívánom, hogy ez Másoknak is hasonlóképpen sikerüljön - vagy épp Másként, amitől nem lenne sem jobb, sem helytelenebb. Csak más.

A.Gergely András