Előszó

Pándy Bertalan református esperes-lelkipásztor, a sacro-sancta teológia tudományának sokszorosan elismert "Magistere", nemzetközi hírű tudósa, a kommunista totális és a globalista pénzügyi diktatúra viszonyai közt kapta Istentől és végezte felelősen örök igei misszióját. A Teremtőtől öt-tálentumos szolgaként érkezett e világba, s tehetségei kegyelmi ajándékokká: karizmákká váltak az Evangéliumot rendíthetetlenül tanúsító életében, Isten irgalmából.

E legutóbbi: "Egy pásztor, egy nyáj" címen megjelenő mélyre hatoló és távlatosan kitekintő művében egyszerre megalapoz, előremutat, összegez és betetőz. A saját maga által kezdetben választott bibliai élet- szimbólum: "A meggyújtott gyertya", mely szolgálata lényegére világít rá. Ugyanakkor a maga elmélyülő kibontakozásában parázsló és lobogó oltári lánggá változva jelzi a szerző kiteljesedő igei szolgálatát. S végül földről egekbe csapó villámként távozik az örökkévalóságba Istenhez, aki "úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen".

Ki fogja átvenni világító szolgálatomat az itteni földtekén, ha pályám a látható alá hajlik immár? - kérdi a távozó Nap a leszálló estében. - Megteszek minden tőlem telhetőt! - szól a lángot fogó hófehér gyertya. - És igaza van.

Kijelentések éltető csipkebokor-tüzei, világégések életpusztító lángjai, végső apokaliptikus tűzözön közepette Isten, Lelkének tüzével meggyújtott egy életet. (Hiszen az öngyújtó sem gyújthatja önmagát, csak egy őt megragadó kéz adhat neki szikrát). És ez az élet elkezdett szüntelenül világítani. Nem véka alá rejtezett a veszedelmek elől, de az ő eleve elrendelt gyülekezeti-anyaszentegyházi gyertyatartójába engedte helyeztetni magát a világokat kormányzó Úr által, akinek mindig csak legőszintébben önkéntes lánghordozók teljesíthetik akaratát. Egyszersmindenkorra és mindig újra venni kell Tőle világteremtő és újjá-teremtő Igéje Szellemét. Így az Ő lelkének a mi lelkünkkel egybehangzó bizonyságtételében kiáltjuk: "Abbá, Atyám" (Róma 8,16). S az Isten igei Lelkét vett emberi lélek átéli: a Szellem fénylik. A numinózum mindig luminózum is. És mindig bevilágítja az egész életterületet maga körül.

Pándy Bertalan Istentől kapott Lélek-lángja, hűséges elmélyülő tudós szolgálatával így világítja meg prédikációi textusainak igei mélységet, bibliai kijelentéstörténeti roppant változatait a teremtéstől az örök életig. A kétezer-éves keresztyén egyháztörténetnek e világossággal tárgyalja őskeresztyén, középkori, reformációs, modern ökumenikus vonatkozásait. Kiáll az Egyetemes Magyar Református Zsinat általunk hitelesen képviselt biblikus megalapozása mellett, a valóban rövidzárlatosan halálos, elfogult hazai és nemzetközi ellenkezések ellenére. A XXIII. János pápának, Hans Küng által is kiemelt, protestánsok által is elfogadható evangéliumi katolicizmusát tökéletesen értékeli. Ezzel egy Paul Tillich által jelzett keresztyén jövő irányába mutat. Az apokalypszisban a Küng-i Világ-ethoszra-ra hívja fel a figyelmet: Nincs esélyünk a fennmaradásra világethosz nélkül. - Nincs világbéke vallásbéke nélkül. - Nincs vallásbéke a vallások dialógusa nélkül. - E dialógusban nem a bármilyen megszentelt múlttal rendelkező, de a sürgető életigazságokat elkendőző vagy elodázó hagyományoké a főszerep. Itt csak Istennek emberséget megőrző Krisztus-igei, egyetemes életigazságú akarata dönthet.

Legbelső egyházi-gyülekezeti életünk kérdéseit pedig Hollandiában kiadott anonym írásai, fordításai mellett Énekgyűjteménye, Jehova tanúiról írott "Testvéri szava" kiadványok jelzik. A modern élet szellemi zűrzavarában viszont korunk számára legjelentősebb "Lélekvándorlás" című, minden mai hívő és nem hívő érett ember számára nélkülözhetetlen műve. Geréb Zsolt kolozsvári újszövetségi professzor tárgyilagosan elismerő mély kritikája is ezt hangsúlyozza. Az okkult, a keleti nem-kijelentéses létmisztikán alapuló vallások, a szekták nézetei világos ismertetést és megbízható értékelést kapnak itt. - A meghalásig érlelődés és a feltámadás fordításban közölt témái mindezt megkoronázzák.

"Mindezeknek utána" csak értetlenkedve csodálni lehet azt, hogy e művekért a református egyház szellemi életében nem járt egy teológiai doktorátus... Bár semmi bámulnivaló nincs végül is abban, hogy a kategorikusan ateista diktatúra "teológusai" általában (tisztelet a kivételnek) sokkal inkább egymást doktorlították és tanárlították, mintsem hogy igazi tudományos elismerést adjanak bárki másnak; de külső cím helyett úgy is az igazi tartalom dönt. E tartalmat viszont a külső cím hiánya a közvélemény és az (egyházi) közélet számára - halálosan elszigetelheti. De a hatalomnak épp ez a célja.

...

Az üdvözítő Szeretet bizonyságtételét: Vedd és olvasd!

Dr. Hegedűs Loránt