I. MAGYAR ANTOLÓGIA
Ady Endre, a nacionalista
Babits Mihály, a klasszikus
Kosztolányi Dezső, a szimbolista
Kemény Simon, a drágakőmíves
Szabolcska Mihály, az egyszerü
Szép Ernő, a naiv
Tóth Árpád, a finom
Gellért Oszkár, a familiáris
Gábor Andor, a cinikus
Kaffka Margit, a differenciált
Füst Milán, a zord
Petőfi Sándor, a petőfi
Magyar kabaré

II. MAGYAR PRÓZA
Herczeg Ferencz, az előkelő
Bródy Sándor, a meleg
Molnár Ferenc, a gyermekismerő
Molnár Ferenc, a drámairó
Móricz Zsigmond, a tősgyökeres
Szomory Dezső, a raffinált
Szász Zoltán, az emancipált
Erdős Renée, a viharos
Pósa Lajos, a gyermeteg
Eötvös Károly, az adomázó
Mikszáth Kálmán, a zamatos
Szomaházy István, a népszerü
Pékár Gyula, a tudományos
Magyar képkritika
Magyar ujságírás

III. KÜLFÖLDI PRÓZA
Wilde Oszkár, a hedonista
Ohnet György, a lélekbúvár
Ibsen Henrik, a ködös
Zola Emil, a realista
Rostand Ödön, a ragyogó
Arcübasev, a modern
Bernstein Henrik, a hatásos
Kneipp Sebestyén, a józan

IV. OPTIMISTÁK (Néhány szatira)
1. A kályha mindenkihez meleg
2. Na végre egy egészen könnyű kis futó viszonyt fogok kötni
3. A szerelem az élet illatos virága, mely mint egy kifestett bimbó
4. Buxbaumné, a fa
5. A tanulság
6. Május
7. Együgyü mese