A lélek a szív központjában lakik. Meditáció során először fehér margaréta nyílt a szívem helyén. A fehér a tisztaság színe.

Második alkalommal rózsaszín orchidea jelent meg a lélek képében. A rózsaszín a szeretet színe.

Számomra az írás az önjutalmazás, az örömtöbblet különös formája. Az a kifejezési mód, amellyel közelebb jutok bármilyen probléma megoldásához, megtalálom a belső erőmet, és igyekszem kisugározni a külvilág felé. Egy menekülési útvonal, mely alkalmas a belső békém, harmóniám megteremtésére. A rohanó mindennapok feszítő világában képes vagyok megállni, elmémet lecsendesíteni, és a versírással kikapcsolódni. Néha csak játszom a szavakkal, az összecsengő rímekkel, a vers zeneiségével. Leginkább a kötött versformákat szeretem, és próbálkozom haikuval is. A gyermekverseim mutatói a játékosság, és a humor. Ritkán írok, de olyankor a mélyen rejlő gondolatokat, érzéseket próbálom felszínre hozni, formába önteni. Az érzelmek, a természet, a zene inspirál, segít a lelki ráhangolódásban. A vers maga az alkotó személyisége, életre keltett, színes képzelete.

Az Olvasó beleérző képességén múlik, hogy mennyire tud azonosulni az élménnyel, s mennyire tudja soraimba beleálmodni, belevetíteni saját életérzését. Szeretném, ha válogatott verseim olvasása közben részesülnének a lelkem rezdüléseiből.

Vajon az Önök szívében milyen virág nyílik?