1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Várakozó íráspont

Várakozó írásponton
vagyok.
Pihennek
a lelkembe íródott
szavak,
hogy aztán
a képzeletem szárnyán
repüljenek
a kék
gondolatmadarak.

Elcsitul bennem

Nélküled perdül, dobban a láb,
büszke közönnyel szárnyal a láng.
Ébred a mámor, pirkad a láz,
ringat az ének, reszket a tánc.

Átszövi dallam, tétova-szűz,
elszökik innen, álmos a tűz.
Keskeny a járat, elfogy az út,
elcsitul bennem halkan a múlt.

Szalmakalap alatt álmodom

Ülök a medence szélén.
Illat-kavalkád kúszik felém,
lábra kap kósza gondolatom,
a víz ezüsttükröt tart elém.

Hűsítő permettel játszik a szél.
Temperamentumos dallam kísér,
tüzes latin zene szól valahol,
szamba ritmusára kész a koktél.

Szalmakalap alatt álmodom.
Házfalon a megnyúlt árnyékom,
fröccsenő vízcseppek ringanak,
elmosódó kontúrjaimon.