1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Fény-függőágyon

Ágakon, fény-függőágyon
létem, mint szendergő álom.
A félelem kulcs-zörgése
mindörökre szegre téve.

Tágul bennem az új öröm,
megpihenek sziklakövön.
Mellém csak a nyugalom ül,
múltam bölcseleteket szül.

Utam mandalákon halad,
követem a sorsvonalat.
Gerincemen borzongás fut,
ébredésem hajnalpír-út.

Éjből születő

Nem történt ezeregy csoda.
Egyetlen álom-éjszaka volt,
s úgy, mint Kelet mesés világa,
szívünkből varázs-szavakon szólt.

Bent ruhátlan őskötelék,
kint hajnalunk furcsa fintora,
éjből születő érzékiség,
túlcsordult nappalok ritmusa.

Lelkünk felismerte egymást.
Ami megmagyarázhatatlan,
immár olyan ismerőssé vált,
holtunkig végeszakadatlan.

Vezérlő csillagod

Amit ma gondosan megtervezel,
úgyis a Fentiek intézik el.
S bár minden rossznak egyszer vége lesz,
ám addig ellenfél az életed.
Ha újra barátként jön sors-utad,
erős hitedet többé el ne hagyd!
Őrizz rég-legendás történetet,
s lásd, reménysugarad életre kelt.
Lelki rezdülésed mágneses tér,
vezérlőd csillag-kötelékbe ér,
s ha tömegtudatod megváltozott,
kaphatsz egy éteri fény-tudatot.