1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Boszorkányláng

Ma sem voltam tétlen,
s ha lángomba nézel,
hajlék-katlanomban
szikraeső lobban,
titoklepelbe bújt,
s megszépült mind,
ki rút.

Tán sok száműzött kép
sors-mandalára lép,
szurdok-mély szorosban
megjósolhatatlan
szavaim elrejtett
hó-csendben
dermednek.

Ízisz-mágiában

Ismerem a tested
minden zugát, szegletét,
titokzatos vágyam
néha mégis elvetélt.

Ízisz-mágiámban
alvó, fénytestű varázs,
mágneses erejű
ősi, szakrális hatás.

Bennem élsz, mint lét-kép,
és mámoros képzelet,
ösztönömben fogant
mélytudatba rejtelek.

Körforgás

Életünk egykor tán színes akvarell…
Bár könnyen, nyomtalanul nem múlik el,
színei kissé megfakultak mára.

A hétköznapok lecsapódnak, mint a pára,
folytonos a szürke lomha körforgása,
ünnepnapunk kevés, ritka pillanat.

Feleszmélsz, és a szép máris elszaladt.
Most varázshatalmam van képzeletben,
fényben úszik, mosolyog minden sejtem.

Karom rád fűzi szoros ölelésem,
nyakláncomon te vagy a kéklő gyöngyszem,
kötőerőnk az átélt tapasztalat.

Láthatatlan bölcsként nyújtsd a karodat!
Életünk, álmunk örök titkot kíván,
lelkünk pótolhatatlan erejű szál.