1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Tengertánc

Kelő napba belenéztem,
foglyul ejtett fényhíd,
hajnal-léptű fénycsapdában
tágul az égboltív.

Tengerkék víz kagylót fürdet,
sodorja a partra,
hullámháton homokágyba
léptünk alá rakja.

Tenger-árvíz fodrot habzik,
mint partra vont álom,
nap sörénye lángra lobban
a képzelet-vásznon.

Forró homok szemcsét lüktet,
s perzselő test vágyát,
kék-fehér légben hintázik
a partot ért násztánc.

Ledér idő

Porcelán-sápadt arcom fürkészed,
szemed parazsa izzik.
emlékképet kutat agyad,
tekinteted szépít.
Steril fal választ el,
az ablak fehér négyzet,
csak ujjainkat érintjük
az ablaküveghez.
Frézia csokrod sárga színe éltet
a korlátozó bezártság-szigeten,
virágterápiád gyógyít, de

a ledér időt hasztalan keresem.
Dús hullámú hajadon
bukfencet vet a fény,
déligyümölcs-ízű csókban
fonlak magam köré.