Örökbe zárt ékszer

Kevésszer lehettem érzelmi jóllakott,
átéltem szeretethiány állapotot.
Csak rád programoztak genetikus kódok,
zsigerek diktáltak hipnotikus álmot.

Rám kapcsoltak immár lassú fokozatot,
emlék-feltámasztó tapadókorongok.
Múltba merülésem többször megörökölt,
egy testben két lélek, bennem ötvöződött.

Állig-nagykabátod begombolt érintés,
kihűlő kereszttűz, zsebben maradt érzés.
Közöny-pillantásom akadálytúlélés,
gyújtóláng-tekintet, pillanatfeltöltés.

Farsangi maskarád fagyvirágos álarc,
jégbordás ösvényen félbe maradt válasz.
Beburkolt reggelek keresztezik utad,
dermedt csendszilánkok dérszívet rajzolnak.

Tűzeső éveink hamuba szürkültek,
feltörő gejzírek hasadékba tűntek.
Szeretet ívében fülbemászó dallam
szállnak a szelekkel moll-hangjaink lágyan.

Karod ölelése vétkező körvonal,
tátongó mélységbe égi jellel zuhan.
Csípőmben bolyongó, lassuló körforgás,
minden ujjad hegyén megbújt kottavarázs.

Kíméletlen valóm kétértelmű kényszer,
létköz-állapotom örökbe zárt ékszer.
Hajnali fény egén vágy teli szenvedély
egymásban derengő menedéket remél.