1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Születésnapodra

Megnézem a naplementét,
ég ünnepe bíbor folt,
kutatlak a csillagokban,
bámul rám a növő hold.

Ajándékba magam adom,
áttetsző csomagolás:
kibonthatod a szalagom,
testem muszlinsál-varázs.

Gyertyafényben melengetlek,
karom lágyan ölelő,
illatommal körbefonlak,
be van hűtve a pezsgő.

Halk zenével kényeztetlek,
mennyei melódia,
szenvedéllyel felgyújtalak,
mint ostromló, vad Múzsa.

Ébredés-fantázia

Ha arra gondolok,
milyen lehet melletted ébredni,
ha lágyan cirógat az első napsugár,
ha álmosan feléd fordulok,
s kócosan párnádba fúrom a fejem,
néha elábrándozom.
Kibomlott hajam szétterül a válladon,
csiklandozva ébreszt,
de nem, hisz csak álmodom.
Tekinteted játéka új reményt ébreszt,
felhúzott szemöldökkel jelzel,
ha rád nézek.
Miközben nyakamra forró csókot lehelsz,
ítéletet mond ránk a fehér mennyezet.
Szép lenne karjaidban pihenni,
ha eltévedt fény játszik az arcodon,
téged a négy égtájnak foglak megköszönni,
de nem, hisz csak álmodom.