1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Léleksimító

A hűs éjszaka
kékesszürke függönyt feszít
az ég ablakára.
Jöttment gondolatok zihálva kergetőznek,
elmémben keresnek üres helyet,
hogy a zavartalanság burkát szétfeszítve
okozzanak viseltes perceket.
Ha a keserűség belül mélyen jajgat,
s az érzések összegubancolódnak bennem,
jön az égi hang, a csendesítő mantrám,
mely varázsingerként kisimítja lelkem.

A magasztos fény
borostyánszín képzetet szül,
rezgéseket ébreszt.

Álomba ringató

Szerencse-eső koppan a fákon.
Kedvesed ágya nélküled reccsen,
Látomás-vágyad pólya-melegben.
Esőcsepp-csengő altatót dúdol.

Álmod vezessen gyöngyléptű mélybe.
Törékeny tested vigasz-kötelék,
Résnyire szűkülő kék ölelés.
Remény-szalagot köss kedvesedre.

Balzsam-méz álom szemedben alvad.
Tárul előtted míves jövőkép,
Meztelen éjben csalóka érték.
Csupasz csillagok szám-mágiája.

Ringat éjjeli pávaszem-palást.
Álmodban csalnak délibáb-lények,
Rajzolnak köréd fény-évgyűrűket.
Talizmán-ékkő misztikus varázst.

Kreatív sejtés létet tapasztal.
Ébred az égnek nyíló bíbora,
Nyitnikék - dallam, szellő - ciróka.
Hencegő fényben trilláz a hajnal.