1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Időkapu negyven íve

Már negyven évgyűrű
körbe ölel téged,
koncentrikus körön
aura-rezgések.

Fényes-színes évek
mindig szaporodnak,
bölcs felnőtt-kérgeid
egyre vastagabbak.

Tűzgerjesztő-álmod
kergeted-keresed,
villódzó szikráit
lassan elengeded.

Ködképek mítosza
rád borul, rád hajol,
csillagok násztánca
éneddel párosul.

Szellemléptű égben
segítő angyalok,
vigyázzák léptedet,
lengedez sóhajuk.

Szárnyára kapott a
botladozó idő,
bolyongó fény-lényed
suhanó keringő.

Időcsapda árnya
rab-némán boltosul,
árnyék-ráncot rajzol,
tán láthatatlanul.

Melletted bántóan
fagyszívek dobognak,
megolvasztod őket,
hiszed, hogy méltóak.

Időkapu negyven
íve föléd tárul,
szeretet-ajtaja
hittel nyílik-zárul.

Negyven gyertya lángja
álommá szelídül,
léted varázshangon
szárnyaló zenemű.