1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Csupasz borzongás

Október felvonultatta
vörhenyes színeinek ezer változatát.
November a rohamosan rövidülő
nappalokat kínálta.
Mikor a fonnyadó
karöltve-köteléket kivégezted,
már vékonyszálú, hideg eső permetezett.
A valóság elutasított tartományába űztél,
de hiába tagadtál,
tagadásod nem tett semmissé.
Nem éreztük a kiáradó meleget,
a kandalló kihűlt.
Gondolatod tudatalattiddal viaskodott,
énedre alteregód árnyékként vetült.
A nedves, átláthatatlan ködfelhő
lustán szétterült.
Csupasz borzongás az utam.
Az áldás messzire került.
A hófátyol mindent betemetett,
a téli természet jégágyat vet nekünk.

Éj futára

Éj-futárként jött.

Reszkető lombba fészkelte magát,
remegőn mormolt, mint bozontos ág.

Ringató árnya szélcsengőn zenélt,
ősz húrja zizzent csendem peremén.

Éj gerezdjében égi ajándék,
november-lépte rezgésemben élt.

Tükrömben látott boszorkánytáncot,
pirkadást bűvölt, vágyat úgy bontott.

S amint az álma, mint vackor érett,
lágy dunna alól hajnalt szöktetett.

Fény-futárként ment.