1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Megszokottá váló ünnepek

Megszokottá váló ünnepek:
Végeláthatatlan múlt remeg.

Rég-redőkben nyugvó pillanat:
Töprengésbe lépő gondolat.
Vágy-varázzsal megtűzdelt szavak
Érzék-tompán földre hullanak.

2012 - A Változás éve

Vajúdik az Idő,
vágtatnak az évek,
tűzözön-szekéren
zúg-robog az élet.

Vonszolják a múltat
vontatott tegnapok,
ős-életcsavarban
erejük elfogyott.

Csillagtalan éjben
vonaglik a jelen,
jövő vándorútja
bűnös, örömtelen.

Járhatatlan völgyben
vánszorgó hónapok,
véges-végtelenül
gyökértelen nyomok.

Lángolnak a napok,
füstöl az erdőhát,
úton és útfélen
fulladnak az órák.

Hátrálnak a percek,
léptük imitt-amott,
de csokorba kötnek
pár szép pillanatot.

Megingathatatlan
hitem el nem hagyom,
időrend áll sorba
elszánt nyomvonalon.

Leteszem a terhet,
nem cipelem tovább,
félelem-fogasra
nem aggatok ruhát.