3. HAIKUK

Tudattalan éj

tudattalan éj
a telehold homlokán
ledér táncot lejt

vízöntő vérem
futkosó hajszálérben
táguló világ

horizontomat
báb-menedékbe szövi
selyemhernyó-szál

önjutalmazó
szűkre-szabott életem
csillag-adomány

lélek-ölelő
ünnepi magasabb lét
rezgése emel

Ünnep

pereg a múltunk,
levéltáramban őrzöm
történetünket

vörös ajtó hív,
red door parfüm csábít
szemérmetlenül

sokadik ünnep
zsebórába zárt idő
örökébe lép

belém költöztél,
önmagamba véstelek,
így velem maradsz

égi segítő
karmikus kötelékek
bilincsébe zár

hitünket óvja
féldrágakőből csiszolt
szerencseteknőc