Kitalálod újra a világot

Ami leírható és mérhető
maholnap már csak az marad neked
fehér papíron fekete sorok
s szesszel bódított lelkiismeret

nem hiszel pokolban mennyországban
nem altat csend nem ébreszt félelem
de elindulsz csillagod felé mely
átsüt a párás ablaküvegen

s újra hallod az erdő énekét
ébren is elragadnak az álmok
sétálsz a lélegző temetőben
s kitalálod újra a világot