Meleg szobája nem lehettél

A hátad mögött szitkozódik
izzítja nyelvét átkozódva
azt mondja nem ítél feletted
s szavával szíved marcangolja

meleg szobája nem lehettél
bebújik felhő-barlangjába
magával sodró huzatában
égi madarak kavargása

az erdő hangjait neszeit
a város zaját már nem hallja
fények kazlában hagyta lelkét
földi emléke csak fény-szalma

szeméremtestén kusza indák
teherbe esni nincs esélye
az emberiség örökléte
lehet egyetlen reménysége