Világanyagból gyúrt az idő
(N. I. emlékezete)

Kiszemel magának az ünnep
a lángoló szívű szeretet
réveteg szented megtalálod
ikonját ajkadhoz emeled

ülsz a jelenkor asztalánál
zöldek tálalják ebédedet
lányaink csak neked dalolnak
gyöngyharmatos virágéneket

visszájára fordul az idő
elnézem bronzba öntött tested
elsüllyedt elképzelt szigeted
tömött zsákjaid odalettek

világanyagból gyúrt az idő
szükségszerűnek s véletlennek
azt az erőt keresem benned
amit a szívmeleg teremtett