A vendéglátó

A tél fagyos belsejében
jégre teszi utasait
papírröpcsiket hajtogat
s ágyba csalja asszonyaid

áldozatai nevében
síremlékek közt válogat
dühödten létedre tapos
szádba lerágott csontot ad

vadlovaid lelasszózta
s aklában a falu nyája
vendégei éhenhalnak
néznek üres fazekába

zúg az erdő körülötte
felfalja a lelőtt vadat
leguggolva könnyít magán
s utána téged is bekap