D. K. a hamis próféta

Költőnkből a szél kilódul
kaszaboló kardja megáll
nézi a húszéves csodát
nyárspolgárunk aranykorát

hold-bóbitás templomtornyon
lát tündöklő fényességet
csillagok az űr-magányban
ne vasárnap haljatok meg

jaj e felgyorsult időben
rémiszti az embert minden
félelmetes vagy mint a szfinx
jössz mint egy mámoros isten

szomjazol vért és éneket
homlokod a fényt beissza
fejeden babérkoszorú
tenyereden vérző stigma