Patakod kertemen folyik át

Verssorok egy vadrózsaboton
a fensíki fák életéről
kobzosod játszik a húrokon
dalol csillagod végzetéről

te kívánatos pózban fekszel
ahogy e játék megkívánja
én meg vágyom az ölelésre
az eleven kis dombocskára

akit megégetett a csókod
szerelmed izzó pillanata
annak mint a számkivetettnek
nincs se éjjele se nappala

patakod kertemen folyik át
vad sodrású vizétől félek
lankad a kardvirág figyelme
de rend marad hát miért féljek