|
Szebeni Sándor -
Tükrök, egymással szemközt
|
Sétálgatunk
A nap-kerék sugárküllői közt
mutatványosok keze és lába
s arcok a legfelső rózsaágon
zöld bokrom utolsó virágzása
cirógat szürrealista tündér
tetovál válladra virágszálat
sétálgatunk egymásba karolva
vadrózsa tüskéim megszurkálnak
csalán között fehér liliomszál
s a jóság jele egy utcalányon
ő az ki mindent örökölni fog
de nem lesz ott a feloldozáson
|