Szorongva

Az elveszejtők szétzilálják
eszméleted mértani rendjét
szorongva állsz pálya szélén
beléd mar farkasfogú emlék

jég veri el virágaidat
aszály vetkőzteti a tájat
átkok és szitkok záporában
megfújod vihar-trombitádat

rengéssé változtat remegést
szemfényvesztők harangozása
jajgatnak a mélybe bukottak
némelyiküknek nincsen lába

összegyűjtik labdaszedőid
a széjjelgurult koponyákat
tudom engem is elérhetnek
s ha keresnek majd megtalálnak