Tükrök

Fagyos zárait nyitja
ma ünnepel az élet
letakart kosarában
bársonyok selymek prémek

személytelenül ott állsz
tetőtől talpig fényben
elkápráztat és elhagy
eltévedsz dzsungelében

tükrök egymással szemközt
hunyorgó csillagszemek
denevérek cikáznak
füstölgő tüzed felett

s elhal a szó nincs tovább
tövén fekete férgek
hajadba akadt csillag
arcodra árnyékot vet