A lét széléről visszapillant

A mesebeli aranytollú
leszáll a fénylő háztetőre
elrejtőzött jaj hol keresse
hol van a rőt szakállú törpe

kidőlt megmetszett almafája
s égő oltáron édes kölyke
fél a villódzó égi fénytől
reszketve rátapad a földre

megrendült a súlyos csapástól
a gyászban fejét borotválja
megrokkant testét kitakarja
ruháit a földre dobálja

a lét széléről visszapillant
az őt elüldöző világra
és várja vezesse valaki
valami kedvesebb hazába