Ma este nem fáj semmi

Arcomba tört a zöld fű
hajam harmatban ázik
véremmel leitattam
hangyavár katonáit

ahány tőr annyi szúrt seb
mégsem derül ki mennyi
tüzet csihol bohócom
ma este nem fáj semmi

virraszt ezüstös mosoly
görbe holdacska kuncog
arcodon selyemfátyol
nem láthatom az arcod

álmomban égitestek
arany gömbjei között
vezetlek kézen fogva
veled égbe költözök