Agyagkatonák

Legyen embersége a télnek
ne dermesszen fagyos ne legyen
agyagkatonáiddal állok
mezítláb a hideg köveken

álmos éjszakai szellemek
az üres szállítókasokban
katonazubbonyról egy kőgomb
a szundikálók közé pottyan

a szomorúság párja bánat
s a bánat színe nem világos
hadvezéred együtt a haddal
elér a folyó deltájához

és végzetük mocsári halál
sárba szorítva süllyednek el
csigaház e pokol fenekén
harcos lelkük erődje leszel