Ajtók csukódnak a szélben

Széthordja élők átkait
és holtak hamvait a szél
szállsz az égi magasságban
hálódon fennakad a szél

erdődben jajgat valaki
gúzsba kötve keze lába
minden neszre összerezzen
lázas szemmel néz az árva

te vezekelve távolodsz
ajtók csukódnak a szélben
odafent apró pont leszel
csillagszem a kormos égen

s eljön ideje a szónak
a leszúrt vessző megfogan
ragyogsz az egész részeként
de boldogságod hangtalan