Szebeni Sándor - Megkötött kerekekkel

Haszontalan csoda

Tudom az istenek nevét
s kéz kezet mos ahogy szokás
s az fújhatja aki bírja
ha kifulladt a trombitás

közvetlenül megjátszhatom
amit szerencsém kijelöl
s árnyékát arcomra vetve
előbukkan a semmiből

álom haszontalan csoda
de megtestesül ha lehet
látják fehéren-feketén
a csodaváró emberek

hegyeimből le a síkra
folyóm hullámai hozták
látjátok bronz és arany lett
lemostam fekete kormát


15. oldal