Előbb még ép volt

Szobrok birodalmad főterein
sztaniolpapírba csomagolva
nem létező holdad felidézed
költözne sebhelyes homlokodra

elfecsérled a nappali időt
eljársz híveid vásáraira
a tengereken is körülnézel
kikötőidben uszályok sora

a kristálykehely tragédiája
nem érdekelt nem nyúltál utána
előbb még ép volt ami most törött
keveredik színe és fonákja

poharadban bor nyelveden végszó
indulsz virággal felékesítve
s tűzbe veted az ellenszérumot
az utolsó kígyósziszegésre