Telében befagy az ének

Hiába lobog éjszaka
tüze nappal csak parázslik
bolyong mint eltévedt hajó
a semmiben vitorlázik

tengerén üvöltő vihar
földi vagyona a bánat
hálójával élve elfog
könyörtelen mint az állat

keze fegyverek között vagy
tolvajok szerszámaival
ingatlana is ingatag
kiszáradt szilvafáival

telében befagy az ének
költőnk hát ingben-gatyában
búcsúzik felszáll az űrbe
s landol a napkoronában