Előszó

...

Szorosan a törvények alapján - sokszor idézve azoknak leghatalmasabban beszélő szavait - elmondom röviden a jobbágyság történetét nemzetünk legrégibb korától kezdve egészen 1848-ig, vagyis a jobbágyság felszabaditásáig. Nem túlozom, de nem is szépitgetem a megtörtént események borzalmait, melyeknek valódiságában csak a miatt nem lehet kételkedni, mert a törvények betűi nem hazudhatnak. Ezek bizonyitják, mint sötétült el a jobbágyság ege a középkorban, aztán a sokáig tartó fénytelen rideg éjben mint gyuladtak ki egymás után a csillagok, mint jött fel a homályt elűző hajnal és tünt fel teljes fényében a meleg sugarakat terjesztő nap. E törvények bizonyitják, hogy mennyi küzdelembe került, mig igazat adott a magyar nemesség a bölcs törvényalkotó Verbőczinek, a kinek szavai szerint: "csak az a nemes, a kit saját erénye megnemesit". (Tripartitum. Pars I. Tit. 3. §. 1.)

A volt nemesek és volt jobbágyok gyermekei megláthatják e könyvből, hogy mindnyájan testvérek vagyunk s nemzetünk csak ugy lehet nagy és erős, ha gyermekei egymást kölcsönösen tisztelik és szeretik...

A multak iránti kegyelet, a földmivelő nép régi története megvilágitásának vágya vezetett e munka megirására, melyért bőven megjutalmazna az a tudat, ha könyvem szives fogadtatásából meggyőződhetném arról, hogy nem végeztem egészen felesleges munkát.

Nagy-Várad, 1890. deczember 8.

K. Nagy Sándor,
kir. törvényszéki biró.