ÁGAI ADOLF: GYÖPRE MAGYAR!

A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu

Elektronikus változat:
Budapest : Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2014
Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsa támogatásával.
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-615-5433-08-5 (online)
MEK-12339

Hogy az gyüvődbe nincs remíny, arrú mán tettek a te fináncz-kinsztléreid, külső bőr-ügyeidnek professzorai, belső nyavalya-ügyeidnek doktorjai, meg a többi gyenerális rangon lévő államfikáid.

De hogy mútadba ne vóna öröm, aztat én kereken tagadom; oan kereken, mint ahhogy az én tüllem csak kitellik.

Mér mé ne vóna örömöd az mútadba, ha elgondulod, mien boldog sora volt akkor a szittya magyarnak!

Aki paraszt, czigány, meg jordány vót az országunkba, az mind uralta az ü kegyes gazdáját, ha néha szelességbül a fölső czifferblattjáhol törűte is oda a keze-fejit, vagy az alsó popográphiájáhol röndőt is meg vagy 25 lenyomatot.

Sahaj, hogy ebbe jaz uj alkotmányos rabszógaságba semmit sem menthettük átal! Aki azelőtt jogunk vót, ammost kutya-kötelessígünk lett, veszejteném meg maszlagos borral eztet a peczér-politikát!

Csak még egy van, ammi az hajdani sürü dicsősíget nem bírta még meghigítani - az kortes-íletet! Lehet nímet ennek az országnak a magyar istene is, lehet jordány az első hazai nömös, lehet czigányba ójtott üveges tót az palatinussa, méter a rűfe, liter az itczéje - de a korteskodást a vélle járó bunkós kapaczitáczióval, csimbókos árgumentummal, vasvellás ékes-szóllással, karczos logyikával, faggyús taktikával és csiger strategyiával ki nem szoríhatta még ebbül az honybúl.

Rég főfordút akkoráig minden hires hadfírernek még a rézbálvány monumentoma - és Duhaj Marczi kortesünk nagy harcz-míveletjeit még mindétig fogja emlegetni, nem a Klijó vaslapja, köpné be a' llégy - ha jaz ellenalfél lapja. Oda bé vagyon gravérozva a könyérmezeji dijadal, a kolompéri győzedelem mög a lőrei dücsősség, mer főleg e döntött.

És Nyusták böllérné rég az ótvaros kalbásszajit takargattya mán bele az Vörös Marczi, Kispető fia Sándor meg a többi kádencziátul kehes, rigmusöntő pojétának a sanyaru válogatott munkájiba - mikor a Duhaj Marczi nótáját még furtonfurt fogják zöngedezni az drága hazának minden szerény lebuj hajlokában, ahun az igaz érzéssnek csak egy igaz böffenete kivánkozik kifele az teli bensőbül - szórnék elejibe hamut.

Azért is aszondtam Marczinak, hogy uri portámba hajtotta be ütet az inséges szünet, hogy mit nem áll közibe ü is annak a sok mihaszna könyvedző literátoroknak, mikó hát mindenki azzá lesz, ha valami böcsületös mesterséget nem tanút - és bökje ki az piaczra a tudománnyát!

Fogta hát Duhaj Marczi az pihenő vasvelláját, emlékezettyinek istállójábul kikapargatta aki még alomvót benne, ha' llögyék irodalom és hordja összvel egy szép trágyaasztagba, érleltesse is e'kkicsit, tapossa is ki jóizüven, vagdossa takaros koczkákba és a Küfferle csokoládé-táblák mellé lódditsa ki jaz fórumra! Vagy peig csak ugy nagyjábul rakogassa bele jaz kasba, ugy is elkél az a többi magyar keserü literaturúval.

Itt az gyüjtemíny - ahun éred, ott az java - és óvass belűlle magadba annyit, hogy uj erő dagassza a mellyedet meg az mócsingjaidat, mikor ujabb választáskor megest szerteharsog a szép szózat:

Somogy megye M. kerületében Niczky volt a követ, ki az országgyülésen nagyon kevés vizet zavart, választóinak tett igéreteiből, - az urak földjeinek felosztása, stempli eltörlése, a finánczoknak pokolba kergetése, adómentesség - egyet sem tudott beváltani; ezért a következő követválasztáskor a leghatalmasabb kortesek sem tudtak csak jelöltetéséhez is egy pár szavazót megnyerni.

De bizony erre a választók azzal replikáztak, hogy egy niczky is hogyan megcsalta őket, hát még ezer niczky.

A 61-ki országgyülésre T... pesti ügyvéd is lekocsikázott egy nemzeti színűre festett kocsin Jász-Berénybe, hogy ott föllépjen.

- Tisztelt polgártársaim! El kell valóban keserednem, mikor rajtatok végig tekintek...

S azzal ugy hajitotta főbe egy félvályoggal, hogy rögtön vége volt a programbeszédnek.

Hires kortes volt a száraz völgyön a maga idejében az öreg L. Illés bácsi. Hires volna ő e téren még maig is, ha az urnak keze oly sulyosan nem nehezedett volna ránk, de mi haszna, ha oly két csapást mért ránk hamarosan, Illés bácsinak, de még vele sok másnak is nagy bánatjára, t. i. a választási törvényt, meg a kolerát.

Ez a kettő aztán ugy bedolgozott neki, hogy azóta legfelebb a másvilágon énekelgeti, hogy:

Ő volt az, ki - mint híres szónok, - egy »pártértekezlet« alkalmával, a jelöltet közkivánatra imigyen köszöntötte föl:

- »Minthogy pedig mivelhogy minekutánna, de sőt inkább annak felette, rettenetes képen, a ránk következő éjnek borzasztó homályában a tekintetés urat, uriatyafiságát, meg a környül állási eszközöket is, az én Uristenem, - szívemből kivánom!«

Balogh Gábor híres kortes volt a hatvanas években. Baloldali, volt még pedig a javából. Nem engedte magát eltántoritani sem édes szóval, sem igéretekkel.

- Ugyan édes barátom, mondja neki egy befolyásos ember, nem fáradt el a sok ellenkedésben?

- Nem uram, mert már a nevem is Balogh, tehát magam is csak balfelől maradok.

Megtörtént, hogy Udvarhelyszéken a választási heves mozgalmak alkalmával Orbán Balázs baloldali jelöltnek egyik buzgó ellenfele, kinek szereplése három mázsás terjedelmével együtt még a Schmerling-korszakból datálódott, kortesi dühtől izzadva állt föl a napokban néhány szám elcsipett »Igazmondó«-val egyenesen a fő királybiró elébe, s a corpus delicti felett elkeseredve, nagy szavakban ajánlá föl további hü szolgálatát a jobb pártnak életre halálra, mondván:

Erre egyik jelen volt pártjabeli góbé röviden azt a megjegyzést tette, hogy Székelyföldön már lejárt az ököráldozatok kora.

Beszédet tart a követjelölt az összegyűjtött választókhoz, kezdve saját becses személyét ajánlani; azonban a szónoklás nem lévén kenyere, csakhamar átengedte a szót mellette álló kortesvezérének, ki fakundusabb orátor lévén, jelöltjét magasztalva ajánlá a polgárok figyelmébe. A dicsérés bevégeztével előáll egyik józan gondolkozásu választó és eként szól az ajánlott jelölt urhoz:

- Hát bíz a nagyon szép, hogy a tens ur követ akar lenni. De egyet mondok, ha meg nem sérteném: Hát aztán Pestre is fölvinné az ur majd ezt a másik urat, hogy helyette beszéljen?

A követválasztások alkalmával Z. megye egyik választókerületében L. városka nagyobbára földmives lakosaiból alakult kisded éneklőkar is részt vett a korteskedésben. Az inkább temetési mint világi énekekkel foglalkozni szokott tagok több ízben lelkesülve indultak el a választó kerület egyik kitünő s honfiui érdemekben megőszült jelöltje A. ur részére toborzani. Midőn egy ily alkalommal a városka végén levő állás-korcsma felé tartanának A. jelöltet éltetve látják, miszerint B. ellenjelölt javára ennek főkortese pártot gyűjtendő, épen akkor hevenyészett a korcsma előtt asztalokat és padokat a körülte hevert deszkákból. Mikor a kántorok a korcsma előtt haladtak, rájuk kiált B. ur főkortese:

- Hová, hová, kántor uraim? talán valami jó zsiros temetés akadt a város végén?

Erre egy szántó-vető ember, az énekkar tagjai közül egész őszinteséggel felel:

- Csakugyan temetni indultunk tekintetes uram, miután mindenfelé azt hallottuk, hogy B. jelölt úr meghalt; s most látván a koporsójához szükséges deszkákat, még inkább meggyőződtünk haláláról; - hát már kérem alássan el is temetjük tisztességesen.

Azt tudva, hogy a Maros monitornak az ágyuja hátrafelő lőtte el magát, már most egészen igazoltnak látszik ez a következő választási adoma is.

Mikor W... képviselő választása volt, a szinhelyre katonaságot állitottak föl sorrendbe, s annak a háta mögé helyezték el W... választóit; jámbor békeszerető tót hazafiakat.

Egyszer valami istentelen báránybőrbe öltözött farkas a tulsó pártból odafurakodik közéjük, mintha hozzájuk tartoznék. Kis idő mulva el kezd feszengeni, hogy ő itt nem jól érzi magát.

- Hát az a baj, hogy ezeknek a katonáknak, a kik itt előttünk állnak, hátul töltő puskáik vannak. Már most, ha az ellenfél valami verekedést kezd, ezek kilövik a puskáikat, a puska mind a hátrafelé sül el, s minket lő meg!

A k...i kerületben a választáskor nagyban folyt a jobboldal és szélső bal között a korteskedés. A szélbali főkortes, azelőtt a város számadó gulyása, így térítette a jobb oldalról a hiveket:

- Barátim, mért tartjuk a nyájnál a kutyát? Ugy-e azért, hogyha a nyájat kerülgetik, és meg akarják lopni, hát ugasson. Magyarországot kerülheti a német és hányszor meglopták? Vakkantott-e csak egyett is a mi képviselőnk? Azért válasszák meg a mi képviselő jelöltünket; tudom, hogy a ki rézcsillaga van annak a németnek, kiugatja még az országból is.

A jobboldali kántor azzal replikázott az intrasigens gulyásnak, hogy »még rosszabb az a kutya, a melyik mindig ugat; mert az olyan nem hagyja pihenni sem a nyájat, sem a pásztort, s ha igazi farkas jön, sem hisznek neki; azt gondolják a holdat ugatja«.

A kortes beszédében fejtegetve helyzetünket és jelen viszonyainkat, így akarta kapacitálni polgártársait:

- Ha rendkivül sokkal nem dicsekedhetünk is, de hosszas küzdelem után elültettük az alkotmány fáját!

- El biz azt - szólt közbe egy derék csizmadia mester, de nem oltották be, s most oly keserü és fanyar a gyümölcse, hogy torkán akad az országnak.

A szélbali trombitások összekürtölték a t...i választókerületet egy szép vasárnapra képviselő jelölés végett. A pártfőnök, ki szerette volna saját magát jelöltetni, kifogadta a nagygyülésre a városi táncztermet, még ki is meszeltette. S ime megjelent a kitüzött napon tizenhat polgártárs a népgyülésre. Nem sok ugyan; de tekintélyes szám. Az elnök fölhivja a gyülekezetet, hogy ajánljanak jelöltet. Föláll egy polgártárs és szól:

- Én legjobbnak találnám, tekintetes Tisza Kálmán miniszter urhoz, az legjobban küldene valakit.

- Hák mink odalenn abban volnánk, hogy legjobb lenne nekünk a K...i plébános ur!

- No hát önök igaz független pártiak, ugy-e, mind? No hát mi nézetben vannak önök? -

- Hát mi belőlünk bizony az néz ki, hogy elfelejtettük jókor befizetni az adót, aztán kimaradtunk a lajstromból, hát azt szeretnők tudni, hogy mi tévők legyünk?

Az elnök maga maradt, a népgyűlés, hogy kijelölte-e magát? nem tudható, mert jegyzőkönyv nem vétetett föl.

Nyiregyházán a Lónyaisták azzal csufolgatták a Vidlicskaistákat, hogy lófejet hordanak kalapjukon pártjelvény gyanánt, nekik emberfej kell!

- Már hiszen, megkövetem, inkább a kokárda, a mit viselnek, legyen ló, mintsem a fej, a ki viseli!

Az e...i plébános mosolygósan közelitett a baloldali Mihály gazdához, kinek volt annyi esze, mint plebános uramnak. A plebános mindjárt a földosztással támadta meg polgárunkat, és még arra is vetemedett, megkérdeni tőle, hát neki mennyit és hol szakitanak ki a helyiség határában?

- Már hogy mennyit szakitunk ki tisztelendő uram számára, - felelt nyugodtan Mihály gazda, - azt majd meglássuk; de arról kezeskedem, hogy azt a darab földet csak tisztelendő uram halála után szakitjuk ki - a temetőben.

Az országgyülés »jobb oldal« gyűjtőnév alá foglalt részének eddigelé is sokféle elnevezése divott e párt különböző árnyalatai szerint, ugymint: Deákpárt, kormánypárt, széljobb, mameluk, ultramontanreakczionarius, szavazzunkpárt; hanem a mult korteskedés idején még egy czifrább titulus is ragadt rájuk:

Ugyan is Barsmegyében először is fejenként 30 frt judáspénzt igértek az átpártolóknak; másodszor pedig, mikor kevés sikerét látták a megvesztegetéseknek, a barsiak kedvencz ételét, a haluskát használták csalétkűl az eltántoritásra.

Hanem biz ott kudarczot vallottak, és senki nem akarózott a jussát egy tál Ezsau-lencseért eladni. Inkább csináltak egy nótát s azt fütyölték ad majorem partis haluscae gloriam:

Választások idején még a gyerek is kötelességének tartja színt vallani. Igy volt P. uram kis fiával is, lévén apja szörnyüséges jobboldali.

(T. i. négy kézre való darabot tanultak s a hangjegykönyv egyik lapjára »baloldal« volt irva (contra basso) másikra »jobb oldal« (primo) s a zongoramester játszta a contrabassót.)

A sz. l. n. k...i érdemes városbiró a Deákpárthoz tartozott; hanem aztán, mikor a bizottsági tagok lajstromára került a szavazás, ő a maga szavazatát az ellenzéki névsorra adta. Mikor aztán azért megtámadják a pártfelei, azt feleli nekik egész páritán nyugalommal:

- Hiszen csak nem lehettem olyan szemtelen, hogy a saját magam pártjára szavazzak! -

Baloldali hiveit szörnyü mód rettentgette a plebános mind ezen, mind a másvilágon levő históriákkal, de csak nem birt a megcsökönyödöttekkel boldogulni. Egykor aztán apostoli szent buzgalmával azt mennydörgé a megtéríttetlen hivek fülébe:

- Valamint szent Mihály küzd az ördögök ellen (azok is baloldaliak!) ugy fogok én is a baloldal ellen küzdeni, még a választás helyszinén is.

- No hát plebános ur, - szólt egyik paraszt ember, ki sokszor vitte fuvarba a papot, - minthogy kigyelmed szent Mihály ellen harczol, hát ő kelme ugy is otthon marad, fogassa be majd plebános ur a szent Mihály lovát! -

- Látszik, hogy politikailag kiskoruak vagytok, s nem tudtok a magatok lábán járni, azért kell nektek pólya!

A választások alkalmával a veszteségeket látván, ily párbeszéd keletkezett két atyafi között!

V. - Unást nem untuk, hanem azt métóztatott vót igirni, hogy futó masinával huzzuk ezután Gyergyóból a deszkát.

K. - Hagyják el kentek a gőzhajót, mert az ország is »futó masinával« ment a veszedelembe, s most jó volna egy tutaj is, mivel kigázolhatna, de nincs!

A 72-diki választás után néhány nappal találkozik egyik vidéki egy esztergomival.

- Mert a Szamárhegyen kevés termett gomba, - felelé emez rögtönözve. NB. Szamárhegynek neveznek egy Esztergom közelében fekvő erdőcskét, mely kedvencz kirándulási helye nyáron át a városiaknak.

A jobboldali képviselő jelölt czifra magyar dictiot eresztett meg a sváb választóknak. Mikor töviről hegyire elmondta, a mi szivét nyomja, azt kérdi befejezésűl a figyelmes hallgatóságtól:

A választásokat megelőző »ivodalomban« a zsidó választópolgár is részt vett. Izlett is neki a bánat üző egri veres, és másféle Noé által feltalált ital, ugy hogy határtalan jó kedvében a czigány felé kiáltott:

- Ne ezt a nuthát huzd moré, hanem az én khedves dalomat; »Szároz ágon khis gerlicze thubákol!«

Borbély Miska mint szellemdús joviális ember, ismeretes volt Szabolcsban, Hevesben, Bereghben. Mind e megyékben birtokai lévén, szeretett a megyék ügyeibe beavatkozni, s kinek Borbély Miska volt a kortes vezére, az ehetett, ihatott, alhatott lelkének egész nyugodtságában, mert megválasztatása több volt, mint bizonyos.

Egyszer N.-Kállóba vezette vagy két száz szekeren a választókat, s midőn az akasztófa alatt haladtak volna el, leszállitja Borbély Miska az ő bocskoros nemeseit, s őket a vesztőhely alá vezérelvén, komoly pathosszal imigy szól:

- Esküdjetek meg nekem, - szólt Borbély mély kenetteljes hangon, - itt e szent helyen, hol őseitek dicső hamvai nyugosznak, hogy nekem minden tekintetben engedelmeskedtek.

- No most már folytathatjuk utunkat, - szólt Borbély s az atyafiak könnyekig elérzékenyülve kapaszkodtak föl szekereikre, »Éljen a mi vezérünk téns Borbély Mihály ur.« - kiálták valamennyien, s dehogy szegték volna esküjöket!

Egyszer Beregszászba vitte Borbély Miska bocskoros hadát. Midőn a Tiszához értek, imigy szólott hiveihez:

- Fiaim! Ha vannak köztetek netalántán olyanok, kik egyszermásszor tréfából egy kis gazt vetettek a más ember holmijára, vagy teszem egy pár tinócskát, csikócskát nem a saját ólaitokból hajtottatok »tévedésből« a vásárra: csak térjetek vissza szépen tüzhelyeitekhez, mert nem szeretném, ha egy-két emberért az egész kompaniánk becsülete csorbát vallana. -

Néhányan egyszerre csak kikerekedtek nagy megilletődéssel az atyafiak közül s egymásután párologtak el a Tisza-partján levő csalitosba, onnan nézve, hogy szállitja át hadát »Miska téns ur« a kompon győzelemre.

A sárvári kerület képviselője beszédet tartott választóihoz. A többi közt ezeket mondá:

- Tisztelt választók! A következő képviselő választás alkalmával olyan képviselőt válasszanak, a kihez teljes bizalmuk van, s a ki képes legyen önöket tökéletesen s lelkiismeretesen képviselni.

- Dá pre domnu vicispánu - dumnerel szel aldujaszke!- (hát az alispán urra - az isten áldja meg,) - volt a paraszt részéről az egyszerü válasz.

A jegyzőkönyvbe aztán be kellett igtatni, hogy Domnu Vicispanu ur kapott egy szavazatot. Mi a lapokat is rendre járta.

- Van-e a követjelölteteknek készülete? - kérdi az egyik székely választó a másiktól.

Az 1873-iki választások alkalmával a kővárvidéki oláhok, miután illető jelöltjük nevét nem tanulták meg, igy szavaztak;

»Gyorgyie care a fi domne mare (arra a Gyurira, a kiből nagy ur (miniszter) lesz).

Vala pedig ez a Gyuri, a ki pénzt adott, s a kiből miniszter lett, a köztiszteletü s hosszu periodusu Bartal György.

A kaposvári kerületben sok volt a jelölt. Ennek a kerületnek egy nagy kortese találkozik a korcsmában egy oly kerület választójával, hol a jelölt ellenjelölt nélkül állt. Oda megy hozzá, s részvétteljes arczczal megrázza kezét.

A n-i kerületben a jobboldali választók ingyen ebédet és vacsorát kaptak heteken át, s ezt nagy zajjal, mulatozással költötték el.

Józsi bácsi, idős választó polgár azonban megunta ezt a zajt, s kijelenté a jelöltnek, hogy ő nem megy többé azon zajongók közé, hanem ha szavazatát akarják, hát neki az ebédet és vacsorát küldjék - haza.

Ezután Józsi bácsi nem is ment a választók közé, hanem a töltött káposzták és turós csuszák közt otthon egymagában gyakorolta legszebb polgári jogát.

- Összevásárolták a legirgalmatlanabb trafikszivarokat, és azt osztogatták a nép között.

Hanem eddig rezonirozott a választók közt, hogy bizony neki is kellett egy pár erős szót hallania.

- Iszonyu, - förmedt föl erre, - hogy milyen arisztokrata egy némely paraszt!

- És iszonyu, - egészité ki az ellenfél kortese, - hogy milyen paraszt egy némely arisztokrata!

A ferenczvárosi iskolában kérdi a tanitó egy kis tanitványtól a felköszöntőt.

S igy elmondta vagy tizszer, s csak nagy nehezen lehetett a fejébe verni, hogy szüléi nem Vidacs, hanem vidám napokat éljenek.

Elég csattanós példáját láttuk már a fejbeverősdi választásoknak, lássunk most egy ellenkező genret.

X. 61-ki képviselö ellen föllépett Y. környékbeli hatalmas földesur és elkezdett erősen traktálni.

Egyszer a többek közt Q-falvi hiveinek három mázsás hizott disznót küldött Y. a földes ur.

Nagyon jól esett az nekik, leölték, megtisztitották, felét elkészitették mindenféle alakban s még azon éjjel el is költék nagy vigassággal.

És a mikor már jól föl voltak készülve, akkor fölállt a padra egy öreg kortes és igy szónokolt:

- Urak! Mink jól ettünk és ittunk jelöltünk egészségére. Vagynak pedig még ebben a faluban más párthoz tartozó hazafiak is, a kik bennünket csufolnak azért, hogy eszünk és iszunk. Én azt inditványozom, hogy kerekednénk föl rudakkal és dorongokkal, de nem azért, hogy amazoknak a fejeit beverjük, hanem hogy azt a megmaradt fél disznót rudakra fektetve, vinnők el közéjük, hogy ők is részesüljenek az alkotmányosság malaczaiban, és minket többé ne gunyolnának, hogy csak magunk eszünk és őket nem kináljuk!«

Az inditvány közfölkiáltással elfogadtatott, és az Y. ur által ajándékozott fél sertés X. jelölt ur udvarába átszállíttatott- és azontul a Q-falviak valamit csak Y. urtól kaptak, azt X. párt feleivel is mindig hiven megosztották.

X-en volt egy bárgyu követjelölt, kit a nép alsóbb osztálya holmi éretlen igérgetései után fölkarolt. Ezzel egy tiszaszabályozási gyülésen következő eset történt.

A gyülésen, hol a megye értelmisége kiváló többséget képez, ezen követjelölt urat, hogy talentumait próbára tegyék, az igazgatóság elfogadásával kinálták meg, sőt erőltették, hogy fogadja el.

Követjelölt ur kinyilatkoztatta, miszerint nem érzi magát képesnek ez állomás betöltésére; nem ért semmit, az értelmiség csak erőltette, mig végre követjelölt ur egyik kolompos párthive fölállott, s igy szólott:

- Ne erőltessék a tekintetes urak N. urat, mert minden szamár érzi a maga terhét!

Ez ékes nyilatkozattól áthatva egy másik szinte kolompos pártvezére követjelölt urnak az igazgatóságtól megmentésére igy szólalt föl:

- Ne bántsák kérem alássan, hiszen tetszik látni, hogy N. N. ur most is csupa nyomorék.

Egy képviselőjelölt nagyon kapaczitálta a jámbor biharmegyei román hazafiakat, hogy csak őt válasszák meg.

Azok nem akartak épen gorombák lenni s azt mondani neki, hogy választottak már derék, szabadelvü hazafit, hanem csak azzal háritották el maguktól a csábitgatást, hogy már lekötötték a szavukat másnak.

- Lássák kendtek; ha kendtek kimennek a baromvásárba, aztán meglátnak ott egy szép ökröt, aztán megalkusznak rá, paroláznak is rá; hát akkor megvan az alku; hanem ha aztán egy még szebb ökröt látnak meg az előbbinél, ugy-e hogy akkor még is csak ahhoz állnak aztán?

Egy képviselőjelölt azt magyarázta az egybegyüjtött népségnek, hogy ne válasszák meg azt a tudóst, a kit eddig akartak, mert annak semmije sincs. Az olyan ember nem is képviselheti az országot, a kinek semmije sincs, abban nem is lehet bizalma senkinek, az nem is jóra való ember. Lám ő nagy ur, elég biztositékot nyújthat, nem valami jött-ment ember.

- Lássa, nagyságos uram! Krisztus urunk még szegényebb volt; hanem azért mi még most is csak őt tiszteljük.

»Annyit ért X. X. az országgyüléshez, mint az egér a kalendáriumhoz, t. i. megrágja.

- Fölszólitott a tekintetes ur, hogy lennénk H... ur mellett hazafiságból. Szép az a hazafiság, csakhogy olyan forma, mint a hur, ha nem pengetik, hallgat; azért tessék küldeni ahhoz való szert: spiritust és bort; azután a vivátban egy szál hiba sem lesz.

A programmos időszakban, midőn egyik jelölt a másik után azt nyilvánitotta, hogy mindenben Deákot követendi. X. uriember boszusan jegyzé:

- Ne bántsd öcsém, nyugtatá őt, D... régi kortes a javából, egy nagy fejen sok hajszál megfér.

Belényes vidékén Sz. Dávid összetalálkozván egy román pópával, kérdi Dávid, vajjon a k...i birtokos nem lép föl országgyülési követnek?

A k-i követválasztáskor, a harmadik követjelölt önként visszalépett, és párthivei többnyire B-i zászlói alá csalattak át.

Midőn szavazásra került a dolog, Ch... egyik párthive átkiált a tulpárt közé.

- Ha majd B. nem beszél ugy, a hogyan nektek tetszik, kinek a pajtáját gyujtjátok föl?

M... vármegyében egy követjelölt a választók közt pénzt osztogatott hat perczentes kamatokra, ha megválasztják egy évi, ha nem választják három havi terminusra, s azonfölül bizonyos részletekben pálinkát, a kik pedig nem ittak, azoknak per két krajczár dohányra, de a pártján nem volt csak egy uri egyéniség. Ha kiosztott pénzét még be nem hajtotta, kérdés: több adósa van-e mint választója volt? és hányan kaptak dohányt, hányan pálinkát?

- Hallja-e komám? A mi követünk ám a derék ember, azt mondja magáról a programmjában, hogy ő egy nyilt könyv.

Egy képviselő következő beszédet tartá 1866-ban a rézaljai választókhoz:

»Édes fiaim, tanuljatok, hogy meg ne csalhasson benneteket a zsidó; miveltségre kell törekednünk, hogy mi csalhassunk meg másokat, ne pedig mások minket.

Történt egyszer - többször is megeshetett biz az, - hogy a választás előtti napon már nagyon sokat bevettek a jóból az egyik fél választói, széles nagy kedvükben aztán még késő este is elindultak a székvárosban tüntetni. Sötét volt már, mikor a fekete kutya fogadót elhagyták - oda voltak szállásolva - megmutatják ők még ma a nagy többséget a másik csöndes félnek, hadd ijedjenek meg előre.

A fő kortesvezér maga is nagyon bevett állapotban volt a sok kinálgatás, kocsingtatás következtében, és biztatta az övéit:

Az elmés tanács követve lőn, mindenki fogott a kezébe egy tele itczés üveget, némelyik mindkét kezébe egyet-egyet, hogy az egyensúlyt jobban föntarthassa.

Jártak aztán utczáról-utczára, kurjongotva, éltetve boradójokat, de végre is nyugalomra vágytak, hanem a nagy sötétben sehogy sem birták magukat tájékozni a fekete kutya felé, magukkal vitt lámpásaik tartalma kifogyván, csak a fejöket illuminálta és nehezitette.

- Haza találok én! - biztatta zugolódni kezdő csapatját a kortesvezér, nagyon elázott hangon.

- Hova igyekeznek atyafiak? - szólitotta meg egy kézi lámpáskájával hazafelé ballagdogáló, tréfában gyöngörködő uri ember az elbódultakat.

- No hát én majd világitok ezzel az én kis pislogó lámpásommal, csak jöjjenek utánam, elkisérem én odáig. -

A kisérőül ajánlkozót nagy örömmel fogadták és egy hatalmas vivátot kiáltottak neki, aztán pedig biztonságuk érzetében is, de meg mivel már bele voltak gyakorolva, hát csak elkezdték éltetni az ő jelöltüket - tekintetes nemes borádi ur ő nagyméltóságát. Vivát! vivát! - orditották rekedt torkuk szakadtáig.

- Dejsz, ha nektek Borádi ur a vivát, nem is leszek én akkor nektek vezetőtök a fekete kutyához - gondolta magában a lámpásos fiunak fölcsapott uri ember, - sokkal közelebb érem én a vörös keresztet. -

El is érték a vörös kereszt fogadót, hol a józan párt hivei már mind mély álomnak örvendettek, néhány komolyan tanácskozó vezetőiken kivül.

- Itt vagyunk atyafiak - szólt a vezető mámoros csapatjához - majd én befordulok a korcsma ajtón és kinyittatom a kaput, aztán csak szép csöndesen nyugodjanak le, ki hol helyet talál, ne háborgassák a már alvókat, nehogy azt találja még valaki mondani: hogy részegek. -

- Ki is merné azt állitani? szeretnék én annak a szeme közé nézni - hetvenkedett a hazataláló kortesvezér, mig vezetőjök bennt járt a fogadóban és néhány szót váltott az ott tanakodó uri emberekkel. A kapu megnyilt, a csapat bevonult, a kapun belül pedig nem igen keresték, hol puhább? hanem a biztonság érzetében ki hol eldűlt, el is aludt.

Mikor másnap fölocsudtak, alig volt egy kis homályos emlékezetök a mult éjjel történt becseréltetésökről, de az ő kortes vezérökben több az önbecsülés, mintsem azt bevallotta volna, hogy ő nem jól talált haza; a kinek meg ő volt a feje, azok a maguk fejét nem igen törték semmiféle rejtély megfejtésén és a mily buzgón kiabálták tegnap: vivát Borádi! épen oly hatalmasan kiabálták a választás napján: éljen Áldomási.

A németi kerületben Ivánka és Zsembery követjelöltek álltak egymással szemben.

- Hát, micsoda az az Ivánka? még csak nem is Iván, hanem csak Ivánka, annak is csak az apraja. De Zsembery, az az ember! Még ha az elejéből egy zs-t, a végiből egy y-t elvisz is tőle Ivánka: akkor is ember marad.

A mint az a...i tót atyafit beirták a szavazók sorába, egész bizalommal fordul az összeiró bizottmány elnökéhez:

- Ale, pán velkomoznyi, - most már talán jó volna ide adni azt a czédulát, a melyikre majd egy kis pálinkát kapunk.-

Belép X. X. gróf követjelölt a csapszékbe olyan faluban, a hol az ellenpárt választói iddogáltak.

- Hogy gebedne meg X. X. gróf! - kiált neki keseredve egy bekapott választó.

- Hát miért kivánja azt nekem, hallja kend, ismerem ám én kendet, de nem haragszom rá, - ripostiroz a nemes gróf leereszkedéssel.

- Én is ösmerem gróf uram kendet, azt is tudom még, mikor a muszkáknak kalauza volt, - vág vissza a kortes, kimozdulva az ivó asztalnak könyöklő positurájából.

Az X. viz mellékén X. X. község követjelöltje választói előtt bizalmas beszélgetés közt igy nyilatkozott:

- Én vagyok a ló, az a másik követjelölt még csak szamár én mellettem, igaz-e biró gazda?

- Való igazságot tetszett mondani, - felelt vissza a biró furfangosan mosolyogva.

Egy Rába melletti választókerületben az a mulatságos eset történt, hogy az egyik jelöltnek volt 1200 választója a Rábán innen, a másiknak pedig 800 választója a Rábán innen, s 800 a Rábán túl.

- A választás napján X. jelölt 1200 választója szépen beszavazott, Y. választói közül pedig csak 800 jelent meg, a többi nagy lassan hullongott ötével, hatával, mig a szavazás befejeződött. - Oka ennek pedig az volt, hogy X. választói éjszaka szétszedték a Rába hidját, s Y. választói kénytelenek voltak egy halász lélekvesztőn átszállingolni a vizen s elvégre is túlrekedtek. Az ilyen esetekről nem gondoskodik előre a törvény.

Hát az olyan mulatsághoz mit fognak szólani, a milyen volt a s.-n-ai , ahol a választási elnök, meg az egész választmány várnak reggeltől délig a kitüzött helyen; nem jön semmiféle választó: várnak estétől reggelig; de csak nem mutatkozik senki, utoljára ők is megéheztek, hazamentek. - Hát a tréfának a kulcsa az, hogy a t. n. i. választók jelöltje visszalépett, ezek aztán, hogy az ellenfélnek se legyen öröme, kiálltak a falu végére, s a mint egyenkint érkeztek a többi községek választói, azokat külön-külön mind haza kergették.

Szavaztak erősen odabenn a teremben X. és Y. követjelöltek tisztelt választói; odakinn pedig con amore verekedtek.

Mind a két jelölt jelen volt maga is a szavazásnál, s leste a szavazás eredményét.

Mikor aztán X. jelölt vette észre, hogy Y. jelölt szavazatai az övéin fölül szaporodtak, akkor fölkiáltott: »protestálok a választás ellen; az én embereimet az ellenfél erőszakosan üti!« -

Mikor megint fordult a szerencse, egy kis idő mulva viszont Y. jelölt szavazatai maradtak hátra, X. került felül, akkor megint Y. jelölt ugrott föl: »protestálok! törvénytelen a választás; odakin verekedés van.« -

Ez aztán igy folyt estig. Hol X. kelt föl az ablakon átvizsgálni a verekedőket, hol Y. Mind a kettő leste a protokollumot, valjon protestáljon-e a választás ellen?

- Ti most ugy vagytok mind a ketten, mint nekem volt egyszer egy vizslám. Az egy cserkészet alkalmával fölvert a bokorbul egy nagy kigyót. Én aztán elnéztem sokáig: hol a vizsla állta a kigyót, hol meg a kigyó a vizslát.

Egyike a megbukott jelölteknek előbb nagy lakomát rendezvén, ott három híres sánta kortes volt jelen, mig egy negyedik már a lakoma kezdetén elázva feküdt az asztal alatt. - E pillanatban érkezvén oda a főfő kortesvezér, nagy örömmel kiált föl: »három sánta meg egy disznó! de már igy nekünk bizonyosan nyernünk kell!

Az ungmegyei fölvidéken Csik Andrást léptette föl maga a nép, melynek tetemes többsége keleti szertartásu orosz emberekből áll, s mint ilyenek a választási időszak alatt adventi böjtöt tartának vala. Ezen vallási buzgóságot tiszteletben tartandók, az ellenpárt kortesvezérei az ital mellé egy két hordó héringet szállitottak a kerületbe. Az egyszerü választók azonban azzal utasitották vissza az ajánlatot, hogy ő nekik nem kell héring: nekik csak Csik kell!

Szörnyen deklamál a piacz közepén az összegyült népség előtt a demagok követjelölt; igér nekik napot, holdat, ha megválasztják képük viselőjének; egyszer csak elkezd a piaczon egy kertész embernek a szamara iszonyu hangon szelet kiabálni.

Toasztot akart mondani a kortes vezér, s minthogy félig-meddig szokott egyetmást hébe-hóba olvasgatni, tehát kezdé szépen deákosan:

- Ezennel emelem poharamat alkotmányos pártunk derék veterináriusáért, N. N. urért. -

- Azt sem tudtam még eddig, hogy a pártotok »baromorvost« is hord magával! -

Egy alföldi városban egy szép reggelen négy követjelölt zászlói lengettek szerteszét a házakon. Valami szenvedélyes kortes nem röstelte bejárni a várost utczáról utczára, s megszámlálni a kitüzött zászlókat.

Rettenetes!! a zászlók száma 48! mint a villám terjedt és csapott szét a városban e forradalmi hir. A balpárt tapsolt, a deákpárt meghökkent, és rögtön választmányi gyülést tartott, melyben elhatározták, hogy a deákpárti zászlók számát egygyel szaporitani kell. Ekkor lépett be a deákpárti követjelölt és elförmedve figyelmezteti párthiveit, hogy ezáltal még veszedelmesebb szám áll elő; hanem ő inkább azt tanácsolja, hogy a város végén egy zászlót rögtön le kell venni s kivinni messze messze, a várostól hét mértföldnyire a pusztai választókhoz; igy a szám ellen még a magas klerusnak sem lesz semmi kifogása.

De nem oda Buda! A balpárt sem aludt ám, hanem másnap már a Deák-párti zászlótól megfosztott házon ki volt tüzve a balpárti zászló 48-as számmal; a pártja által magát sértve érzett polgár ugyanis boszuból, a miért a zászlót épen az ő házáról vették le, átcsapott az ellenfélhez, és maga kérte a 48-as zászlót.

A Deák-párt ismét tanakodott, és hogy a 48-as zászló számot végkép megzavarja - a mint a hir levele zörög - rábeszélt egy jámbor embert - a ki azt álmodta, hogy ő szélsőbali, - hogy lépjen föl, tüzze ki zászlóit. Az alku megköttetett - amint a hir szája mondja, azon föltét alatt, hogy a Deák-párti jelölt nagy kisebbségben találna lenni: a Deák-párt át csap a szélsőbali táborba, csakhogy a gyülölt balpárti képviselő megbukjék.

X. kerületben pártonként történvén a szavazás, a napnak nagy része lefolyt már és még mindég az első tábor szavazott. Este felé egy kortesvezér megpillant néhány asszonyt a második tábor körül, odasimul hozzájuk, s egy-két itcze pálinkára valót nyom a markukba, nem mulasztván el a következő atyai intést is hozzácsatolni:

- No most már menjetek, hijjátok haza uraitokat is, mert itt az éjjel olyan verekedés lesz, hogy patakként foly a vér.

Nem kellett több a szegény asszonyoknak, kik ugy is csak azért jelentek meg, hogy veszedelem esetben férjeiket elvonják a csatától.

Az volt a fölséges követválasztási jelenet, a mi Bodajkon történt. A két párt szemközt állt egymással; de köztük állt két század chevali gyalog kirukkolva, mondott a két párt egymásnak minden keresetlen titulusokat, a mik csak - zengzetes - magyar nyelvünkön kifejezhetők; de a kapacitatió kézzel foghatóbb neméhez, persze a katonák miatt nem nyulhatván, a glédán által köpködött egymásra a két ellenséges tábor.

Tabon az a komikus eset adta elő magát, hogy Z-nek hivei - valahol egy élni megszünt macskát találtak s egy hosszu póznára kötvén, oda állt egy szálas legény a zászlók közé s az ellentábor annyira megharagudott érte, hogy haragját csak a 40 csendőr fékezte, a ki a két tábor között állt, s akár hány embernek megpuhogatták azután a fejét azon inpertinentiáért, hogy mikor elmegy a Z. pártbeli az ellenjelölt hive mellett, a helyett, hogy köszöntené magyar szokás szerint, azt mondja neki: sicz! -

E... városban a méltóságos grófi jelölt emberei számára teritett asztal volt rendezve a nagy vendéglőben. Belépti jegyül egy kis fehér toll, a párt jelvénye szolgált. Szavazott a grófra 800 ember, a korcsmáros pedig igen szigoru ellenőrködés mellett 1200 emberrel számolt be. Hát biz az csak ugy történt, hogy a fehér tollasok eleinte 2-3 hatosért adogatták el fehér tollaikat, persze jóllakás után. Később a vérszemet nyert ellenpártiak, egész udvariassággal elvették a fehér tollakat, föltüzték kalapjukra, s elmentek vele traktára s aztán visszamentek szavazni a saját jelöltjükre. - Jó lesz ezt tanulságul följegyezni a jövendő időkre.

A terézvárosi választás alkalmával sehogy sem birt a vasas németnek fejébe férni, hogy ez a roppant néptömeg miért sürög-forog olyan nagyon, mit szorong, éhezik, izzad, fut és fárad itt két nap és egy éjjel? s igy kiáltott föl:

- Wenn sie a Deputirten brauchen, warum lassen sie sich nicht anen vom Kaiser ernennen? -

- Persze, a feleségem azt mondta, ha nem balpárti követre szavazok, nem győzünk. Bánom is akármelyik párt, csak győzzünk!

Az X-i követválasztásnál az az eset adta elő magát, a mi ugyan, elég sajnos, mindig előfordul, hogy egyik kortes a másikat czudarul eltángálta. De a pandurok elfogták az erősebbet és másnap a biró még a kihallgatás előtt mondá neki:

- Tekintetes biró ur - válaszolá a deliquens, ha ezt tudtam volna, akkor éjfél után vertem volna el.

- Mi különbség van bátya az idei és harmadévi bortermés közt? kérdi egyik kortes a másiktól.

- Hej bizony nagy különbség van; harmadéve a bajuszunkat töröltük meg ivás után, most meg a szemünket.

Fuvarosra volt szüksége B. uramnak, a ki nagy kortes a maga kerületében. Jól szokott fizetni, hát ajánlkozott egyszerre három is.

Hanem B. uram nem mulaszt el egy alkalmat sem s az elsőhöz fordulva, mielőtt fölfogadná, megkérdé tőle, hogy ki a vivát?

Meghallja ezt a másik fuvaros; odahajtott a szekerkéjével, s azt mondja B.-nek:

B. uram nem gondolkozott tovább, meg volt győzödve, hogy ez az ő embere, s fölült.

Mikor már vagy egy órányira hagyták a várost és vagy egy órányira lehettek a következő helységtől, akkor hátra fordul a fuvaros:

- No hát akkor nem utazunk tovább, - mondja a fuvaros, - tessék csak kiszállani, mert én jobboldalit nem viszek senki fia kedveért!

Pest egyik választókerületében összegyültek a jobb választók a képviselőjük által rendezett bankettre.

Volt pecsenye, sütemény, drága étel-ital mindenkinek, a mennyi csak a bőribe fért.

Az ebéd vége felé kötelességének tartotta az egyik főkolompos poharat emelni a követjelöltre. El is kezdte szépen:

- Ohó, - kiáltott közbe egy másik egész ijedt arczczal, - megálljon, hisz én még nem kaptam csukát. -

E megjegyzés aztán egészen elrontotta az előre várt effectust. A vendégek nem birtak többé a komolyság azon magaslatára emelkedni, melyet a percz ünnepélyessége megkivánt.

Kérdik a palóczot, hogy hát ő majd Fráterre adja-e szavazatát? ez pedig egész indignatióval fordult el:

- Moá, hogy annám ien a vorstomat a fráterre a ki koledá; ha pap feéleére akarok vorstonyi, hoát vorstolok igenyest a gárdiányra. -

- Van-e Karczagon sok Deákpárti? - kérdezték Gábor bácsitól a tősgyökeres Deákpártiak az 1869-iki választások előtt egy mulatságban Kunhegyesen.

Gábor bácsi gondolkozott, s nem tudott felelni; a bajból azonban kiszabaditotta egyik jó barátja, mondván:

- Mert Gábor bácsi egyedül van azon a párton, ő pedig most Kunhegyesen van.

- Miért ne, sok országatya üll ott fönn, a ki annyit se ért a pulitíkához mint én. -

- Aztán ha ugy véletlenségből megválasztanák, melyik párthoz szegődnék?

- No ezen ne vesszünk össze, holnap cserélünk és meggyőződést szerzünk magunknak.

- Kendtek küzvetlen választhatnak, de mi adjok huzzá a pálinkát, s igy mi közvetve gyakoroljok azt, mihez khentek nem érthenek.

Az első választás verekedés miatt szétoszlott. A második választásnál a szavazáskor kérdezi az elnök egy főfő kortestől:

Egész Vajka Apponyi György pártján állott, csak egy uri család volt Olgyay ellenjelöltén; oda küldte valami ügyben a hadnagy az öreg 80 éves becsülettudó tizedest, (ki máskép nagyon jó kedvü furfangos eszü ember). A két vidor házi kisasszony mindjárt körülfogta és megkinálták egy pohár borral, mit Olgyay egészségére ki kellett innia; aztán még hogy egészen Olgyaysta legyen, egy Olgyay-féle papirvirágokból készült bokrétát tüztek kalapjára, de midőn a biróhoz ment vissza, az letetette vele, és keményen meghagyá neki, hogy föl ne merje tenni többé.

Néhány nap mulva véletlen találkozik ismét az öreg tizedes a kisasszonyokkal, kik már távolról rákiáltának:

Az öreg becsülettudó tizedes pedig, nem akarván compromittálni magát, hamarjában azt felelte:

- Meg van kisasszonyom! meg van, otthon van, friss vizbe tettem instálom, hogy el ne hervadjon! -

Föllépett valaki az utolsó nap a már bizonyosan megválasztandott jelölt ellen, s szerzett is magának nagy hirtelen tizenöt szavazatot.

- Nekem van tizenöt szavazatom. Jogom van szavazást kérni. Ha föl nem lépek e jogommal, akkor önt általános fölkiáltással választják meg képviselőnek, ha pedig föllépek, végig kell szavaztatnia mind a három ezer emberét, s az eltart holnap délig, s ön kénytelen lesz a választóinak ebédet, vacsorát adatni, a mi belekerül legalább két ezer forintjába. Fizessen nékem ötszázat s akkor nem kérek szavazást. -

A megtámadott mit tehetett? kénytelen volt alkuba ereszkedni, s elvégre is megkötötte a békét kétszáz forintban, a mit az ellenjelölt, mint becsületes nyereményt, szépen zsebre is dugott.

Tolnában az utolsó követválasztás alkalmával egy öreg bikficznek mondják a jobboldali kortes ifraimék:

- Ne féltsenek önök engem, - biztatja az öreg, - hiszen tudják, hogy én egész életemben pecsovics voltam. -

Udvarhelyszéken az 1869-ki követválasztás alkalmával Szolga M. jobboldali jelöltnek nagy zajjal egy zászlót készitett X. Mathild urhölgy. Sokat dolgozott a zászlón; szép is volt nagyon. Hanem azért aztán a választás után ezt a nótát fujták a székelyek a szép zászlóra:

Nagyban magyarázza a jobboldali kortes a szürős atyafiaknak, hogy tudják kigyelmetek, nem lehet ám egyszerre mindent megnyerni, mert lássák csak a toronyba sem ugrik föl az ember, hanem lassanként megy a garádicsokon, s csak ugy ér föl.

- Hej nagy jó uram, csakhogy kirothadna a garádics, mire fölérnék, ha ilyen lassan haladnánk tovább is, mintahogy neki indultunk.

A fővárosban az 1867-ki választások alatt egy czizmadia Sz... grófnak egy pár uj topánt vitt haza.

- Bocsásson meg méltóságod, mentegeté magát a csizmadia - a választási bajok sok időmet elrabolták.

- Szolgálatjára méltóságodnak. Én választóképes, sőt megválasztható vagyok.

- Ön megválasztható? Ugyan mondja meg csak nekem barátom, ha megválasztanák, melyik oldalra ülne?

- A jobbra? Na ez derék! Ez becsületére válik. És miért a jobbra, ha szabad kérdenem?

- Mert tudom, hogy nincs elegendő eszem és készültségem arra, hogy a baloldalra üljek.

Kardszagon egy követjelöltet szónoklata elején fél téglával főbe dobtak. Erre fölugrik egy fiskális kortes és igy szól:

»Ez, uraim, nincsen rendén! Hiszen Angliában is szokás meghajigálni a követjelöltet, de nem féltéglával, hanem érett turóval, krumplival, s más eféle alkotmányos projectilékkel; a mi aztán a megtisztelt szónoknak alkalmat nyújt rögtönzési tehetségének bemutatására. Igy, mikor Feargus Oconnor föllépett valahol, mielőtt megszólalhatott volna, egy nagy darab érett turót vágtak a szájához; ő kibontakozott a turóból s igy szólt: »jól tudom, hogy vannak, kik szeretnék a számat betömni, de én azért nem szünök meg a szabad szót kimondani;« - ekkor egy vadalma koppant meg a fején. Megismerte a kopanásáról s igy felelt rá: »Tudom, hogy savanyu alma hazánk keserveit emlegetni, de én azért e savanyu almába beleharapok;« - ekkor egy krumpli röpült felé, azt elkapta s sóhajtva mutatá föl: »oh szegény hazám, Irland, meddig fogsz még e sótalan eledelre kárhoztatva lenni?« - S ezzel ugy lefőzte a publikumot, hogy vivátot kiáltoztak neki, s megválaszták követnek, De féltéglával! Köszönöm. Ott extemporizáljon a fránya!

»Ma az én rovásomra minden választó, a ki X. urra szavaz, ingyen fekete kávét kap,« - mondja a kortesvezér egy külvárosi kávéházban. Kaptak rajta. Neki ül egy jámbor polgártárs is onnan a tót fertályból, s kéri a feketét. Elhozza a pinczér.

»Egészen feketét hozz nekem, - riadt rá János, - tudom én, hogy milyen az uras.« -

Megitták a kortesvezér borát a v...i svábok, és szavukat adták, hogy most már X. jelöltre fognak szavazni. Megbánták azonban a dolgot másnap reggelig, s a szavazáskor Y jelöltre tértek bizalmukkal.

- A bizottmány asztalánál ellenőrködő kortesvezér aztán rájuk förmedt, hogy hát igy tartják meg a szót?

- Ja wissens was, - szólt a jámbor biró, gné Herr! az igaz, hogy mi tegnap megittuk a bort, hanem hát ne haragudjék ránk, - megadjuk az árát.

És azzal szépen mindenik nyult a zsebébe, kivette az öt garast a tegnapi borért, letette az asztalra és szavazott Y-ra.

Jókai Mór 1861-ben Baranya megye egyik kerületében lépett föl. A választások alkalmával egy kortes igy köszöntötte föl!

- Tudjuk azt, hogy a mi jelöltünk Kakas Márton; azt is tudjuk, hogy a mi vármegyénk egyedül nőnemü az országban, már tudniillik Baranya, ami annyit jelent, hogy »Bor anyja.« Illő tehát, hogy e tisztes anyának öt »jérczéi« közül a »siklosit« adjuk hozzá az ország kakasához.

1872-ben Lónyay estélyén találkozott gróf Andrássy Gyula Horváth Elek képviselővel.

A gróf emlékszik rá, hogy képviselő, de nem jut eszébe, hogy melyik oldalhoz tartozik, sőt Horváth Elek csöndes egyéniségéből következtetve, azt hiszi felőle, hogy jobboldali.

Miután egy ideig beszélgettek, a gróf bucsut vesz, s kezet szoritva mondja Horváth Eleknek:

- Azaz hogy... - fordul vissza a gróf - csak szerencsés utat akartam kivánni.

B. S. Lajos találkozik egy volt képviselővel, kinek kerülete épen azon vidékre esik, melyet ő felsége akkori utjában érinteni szándékozott.

- Erős vetélytársam van! - tréfál a kérdezett. - Ugy hallom a király megy le kerületembe s május 4-én fejti ki programmját.

- Ne félj semmit - mond S. Lajos, - vele lesz a miniszter is, majd depopularizálja.

A győrmegyei téthi járás fiatal jobboldali képviselője nagy tüzzel mondott programm-beszédje folytán szörnyen megizzadt és egyre törölte homlokát. Midőn beszédjét elvégezte s a közönség oszlófélben volt, M., ki hires baloldali és nagyon élczes uriember, megfogta kezét és igy szólott:

- No már öcsém, én hallottam Deákot, hallottam Kossuthot, de ugy, mint te, egyik sem - izzadt.

1861-ben egyik felső megyénkben a derék tótajku, de magyar érzelmü választók közakarattal ismét 48-ki követüket választották meg képviselőül. Akadt azonban egy hetyke urfi, ki itatással és nagy igéretekkel pártot akart maga körül csábitani, persze sikertelenül; - de még sem sikertelenül; mert a választás előtti estén összebeszélt a fiatalság, hogy »divat és alkotmányos szokás szerint« - macskazenét adjanak neki. Minthogy azonban a concertadás kivitelének praxisában még nem valának, az etymologia nyomán indulva azt gondolták ki, hogy vagy ötven darab macskát in natura zsákra szednek, s éjszaka az ablaka alatt magukat a macskákat inditották, gyöngéd farkcsavarás segélyével, harmonikus éneklésre, végül, hogy megtisztelt kétségben ne maradjon a concert neme felől, a müvészi lelkesedésbe hozott énekeseket behajigálták az ablakán át a szobájába. Igazi amerikai ötlet.

Mikor arról tanácskoztak, hogy az abonyi választókerületben feledhetlen emlékezetü gróf Teleky László helyett uj követet kellene választani, többek közt valaki Kossuth Lajost is ki akarta jelöltetni a követi állomásra. Fölkel erre egy érdemes czivis s ily módon kezd okoskodni:

- De uraim! noha megboldogult gróf Teleki László követünkhez, tán Kossuth volna csak fogható, mégis én azt hiszem, nem jó volna nekünk Kossuthot megválasztani. Mert ha megválasztjuk, vagy be sem jő, vagy bejő, - s ha nem jő be, nem értünk vele semmit, - ha bejő, én nem tudom ugyan gróf Teleky Lászlóval, hogy esett, de megtörténhetik, hogy - a mitől Isten mentsen - ő is ugy jár, - már pedig nagy kár volna érte. Hanem én azt tanácslom, válasszunk egy olyat, a kiért nem volna kár. - Válasszuk meg Sz. B.-t.

Követválasztás volt K. megyében. Az alsó kerület választóit Gyuri bácsi vezette be a városba, egy rosz gebe hátán emelve a nagy nemzeti lobogót.

A főispán ablaka előtt megállitá a csapatot és talpra esett beszédben üdvözlé őt.

Mindenki meg volt elégedve Gyuri bácsi beszédével, és sietett is, - a ki tehette, megelégedését dicsérő szavakban fejezni ki. Minél fogva könnyen képzelhetni, mily nagy szemeket meresztett az a-i papra, midőn ez igy szólitá meg őt:

Midőn az ipolyi választókerület országgyülési képviselője Barsmegye főispánjává neveztetett ki, a megürült képviselői helyre uj választási készületek történtek.

- Hát ki lesz a vivát? - kérdi valaki Gy. község előljáróságát, mely a korcsmában egy ital lőre mellett deliberált az ország dolgai fölött.

- Nem tudjuk még, kérem alássan, - felelt a biró, a falu bölcse, - mert még nem kaptunk a főispán urtól rendeletet.

1865-ben F-án követet kellendvén választani, a négy jelölt közt történetesen egy gymnasiumi tanár is volt, ki programmjában oly kifejezéssel élt, hogy elég erősnek véli magát e fontos állás tökéletes betöltésére.

Persze, hogy lett e kitétel ellen elég kifakadás. A többek közt egy társaságban erősen beszélte valaki, hogy Deák Ferencz ugy szólt programmjában, hogy csekély tehetségéhez képest iparkodik állásának megfelelni és e fiatal ember meg tökéletesnek érzi magát minden esetre!

- Jaj barátim, - szólalt meg egy flegmatikus öreg ur, azon ne csodálkozzanak, hogy a két programm ugy eltér egymástól; hiszen Deák Ferencz még csak Deák, de az ur meg már tanár; nem csoda hát ha többet tud nála.

Bizonyos Bachista főbiró, ki magyar ember létére Geringer, Attems és több ily forma jóakaróink teljes megelégedésére osztrák érzelmeket és a német nyelvet igyekezett köztünk meghonositani, a viszonyok fordultával 1861-ben egyszerre csak mint képviselőjelölt kezdvén szerepelni, oly csábitólag predikált demokratikus szelleméről, hogy sikerült neki a pinczék körül nehány választót kortesül megnyerni, kinek élén nagyobb föltünés okáért aztán végig járta zenebandával a hetivásárt, s midőn javában szónokolt, egy vidéki paraszt igen találó megjegyzést tett, ekként szólván komájához:

- Ejnye, de nagyon megváltozott ez az ember; egykor elnyomta, most meg hirdeti a szabadságot.

- Hej, ki kell térni az utból, mert mi az uraság borát szállitjuk! - kiabáltak a kocsisok Sz... kortesvezérnek, ki épen pityókosan ballagott haza az urasági korcsmából.

- Azért se térek ki! - kiált vissza Sz... - mert én is az uraság borát szállitom.

Pest-Terézvárosban 1872-ben báró Liptay Béla is föl volt léptetve képviselői jelöltnek; az ezt hirdető nagy plakát előtt megáll két német ajku választó polgár.

- Dos waas i' nit, - felel emez ex abruptó, - i waas nur, das a liptai is' a liptauer, liptauer is a Schmierkas, also éljen Jokkai! -

Az ad hoc értekezletek javában folytak s egy ily alkalommal párthiveinek eszébe jutott, hogy szinről-szinre látni akarja jelöltjét. Deputatusokat küldtek hát érte, és két izmos deputatus kötelességének tartotta őt »more patrio« vállaira venni s ugy vinni be a társaság közepébe.

Az általános vivátot csakhamar általános »halljuk« váltotta föl. Az atyafiak nyilván azt követelték, hogy jelöltjük beszédet tartson. Ennek meg kellett lenni, habár emberünk nem volt is beszélő kedvében.

»Tisztelt választók! (Halljuk! halljuk!) Én különb vagyok Jézusnál; (Általános bámulás. Halljuk!) Mert Jézus csak egy szamáron ment be Jeruzsálembe; a (teherhordók ki akarnak ugrani alóla: de ő beléjök kapaszkodott) én pedig két becsületes emberen jöttem ide; (a szorongó szivek tágulni kezdenek), kiknek mindegyike többet nyom két szamárnál. (Éljen Vivat!)

A m...i követválasztáskor kiáll egy poczakos választó seregük élére és nagy hetykén átszól az ellenpártiakhoz, kik között csak egy-két uri ember volt.

- Már hogy is nyernétek ti, jó emberek! Mi van nálatok, mi? A hetes, nyolczas, kilenczes és egy-két tizes; mikor, ide nézzetek - a pártjabeli uri népre mutatva - itt az alsó, felső, király, disznó! Éljen!

1865-ben Losonczon követválasztás előtt, a választók összeirása alkalmával az összeiró bizottmányi elnök azon kérdésére, hogy »kézmüves-e?« egy magát beiratni akaró becsületes polgár és csizmadia mester azt felelte:

Összehivatta a salamoni plébános a község valamennyi szavazó polgárát az ottani iskola-házba, hogy visszatéritse az eltévedt juhokat arra az igaz politikai hitvallásra, melyet azok jónak találtak ott hagyni. Baloldaliak lévén mindnyájan.

Meg is jelentek, illedelmesen helyet foglaltak, a kinek t. i. jutott az iskola padjain, egyrésze azonban hely hiányában állva volt kénytelen hallgatni az épületes tanitást.

A tisztelendő ur által hatásosnak hitt szentigék elmondása után, a melyek szerint még a pokol volt a legtisztességesebb hely, a melyre az istentelen baloldaliak számot tarthattak, fölhivta a jelenlevők közül azokat, kik az egyedül boldogitó jobboldali hitvallást követni akarják, hogy megtérésük jeléül álljanak föl. S ime horrendum diktu ülve maradt az valamennyi mintha leszegezték volna.

- Bizony kevesen vagytok atyámfiai! - fordult most a tisztelendő ur a hely hiánya miatt állva maradtakhoz, - kevesen vagytok, kikben még meg van a javulás csirája.

- Dejsz tisztelendő ur - felelének az extra dominum maradtak egyhangulag - mi sem a magunk jószántából álldogálunk ám, hanem mert nem jutott hely. - S nehogy további félreértésekre szolgáltassanak alkalmat, lekuporodtak a földre mindnyájan, egyedül hagyván álldogálni a tisztelendőt.

- Hát iszen tudja, melyik székbe járok, mért nem arra nézett, vagy nem tudja?

Sz... megyében Sz... falu felé utazott a képviselő jelölt. Szemközt jött vele az ellenfél kortese.

Cs. Hát képzeld annak a furfangos kortesnek mi jut eszébe, - kiad a Kossuth Lajos fiának.

M. Biz az jeles taktika. Aztán te magad mit teszel, hogy elhigyjék ezt a bolondot?

A. Te, azt mondják, hogy a szentendrei kerületben Y. követségeért a papok miséket és imádságokat rendeznek.

B. Szegény biz az, barátom, ha képviselőségében csak az imádság tartja már a lelket.

Rusznyák Ferke kedélyes uri ember és nagy retonent, ki minden időben és minden körülményekkel elégedetlen; a jelen választási mozgalmak alatt is megtartotta e részben sajátságát és szidta ugy a bal-, mint a jobb-oldalnak tényezőit, valamint törekvéseit.

- Barátom - volt a rögtöni válasz - ha már olyan kiváncsi, megmondom: tartozom a takarékpénztárba, az iparbankba, N. N. materialistának, meg J… szabónak.

Rendeljék a kivilágitást. Nyiregyházának választó polgárai nem irigykednek önökre, s azért nem akarják a pozsonyiakat megfosztani azon szerencsétől, hogy mindkét kerületük miniszter által legyen az országgyülésen képviselve.

A következő telegrammot pedig ugy irták, de nem adták föl, a mennyiben a távirdai hivatalnok szörnyen könyörgött, hogy annak fölvételét ne követeljék, mert fél, hogy azon esetben, ha elfogadja, hát kicsapják. A telegramm ez volt:

An Herrn Direktor des ungarischen National Casinos Herrn Anton Grafen v. Szapáry. Pest.

Allgemeiner Jubel! Graf Melchior v. Lónyay ist mit 150 Stimmen gegen den Oppositionellen Vidlicskay - durchgefallen.

1872-ben mint tudjuk, szörnyen megszaporodott a jobboldal. Akkor történt ez. Két jobb oldali találkozik.

- Barátom, ha pártunk ilyen rettenetesen szaporodik, nagyon el fog oszlani a dividenda, concessío és a többiféle »sáp« s együnk-együnkre aztán igen kevés jut.

- Hogy készitik nálatok elő választásra a szavazókat? - kérdi egyik jelölt a másiktól.

- Smüle Bruder, mondok neked valamit. Jó, ha az ember nagy ornak tesz egy kis szolgálatot. Weist du, man kann nicht wissen. Gyere át mi hozzánk, csapj föl a Liptay párthoz.

- Aber Jainkef, um Gotteswillen, mit csinálsz? ulyan nagy goj lett belüled? hát elfelejtetted, hojd a zsidónak pecsenye után tilos a - liptai?

- Milyen itt a politikai érzelem? - kérdezé a miniszterelnök a tisztelgéseket néző városi polgártól.

- Nix Gewisses kann man nix wissen. Gondolja meg csak, hogy a mult választáskor is csak egy hajszál hiányzott és Gorove a győztes.

- No látod, du Dummkopf, akkor is, mikor Jókai még kopasz volt, a győzelmi hajszál nem neki, hanem másnak hiányzott. Hát még most, mikor a feje tele van hajszálakkal.

A. Most olvasom, hogy X. képviselő választókerületében sorsjátékot rendez a tűzkárosultak javára.

- Az első minisztertanácsos lett, a második meghalt, a harmadiktól meg nem tudunk menekülni.

- Ugyan az istenért, hogyan ihatnak itt igy; nem szégyellik legszebb polgári jogukat igy áruba bocsátani?

- Szép ember, leider szebb mint te, Jakab leben. Aber was kauf' ich mir davor? Mintsem ő viselje a te képedet, wär' mir lieber, ha - te viselnéd az ő képét. Bleib' nur bei der alten Kundschaft.

- Soknak bizony sok, de megérdemli ezt a mi derék követjelöltünk mi tőlünk.

X. képviselő az országgyülés tartama alatt folytonosan otthon őgyelgett s igy neve, természetesen, mindig a »távollevők« közt figurált.

- Hja, iskolába nem járásnak kicsapás a vége, - mondta erre a falusi rektor.

X. kerületnek nem lévén jelöltje, a pesti központi kormánypárti választmányhoz irt, hogy ajánljon nekik egyet.

Midőn e miatt a választmányi elnöknél többen panaszkodtak volna, ez ekkép vigasztalta őket:

- Derék is, okos is, kifogásom sincs ellene, csak épen hogy nem tartom egészséges embernek.

- Nyű!... was hab ich davon? Nem kell nekem fotografia, mutass nekem biografia!

- Már hogy ne volna derék ember, hát nem tudod, hogy megtámadta a »Borsszem Jankó.«

- Én Y-t igen tisztelem, ennél fogva arra fogok szavazni, a ki ellenjelöltje lesz.

- Pedig könnyü érteni. Mivelhogy nagyon tisztelem, hát nem szeretném degradálni. Már pedig azt minden ember tudja, hogy Y. a mostani országgyülés alatt delegatus volt 10 frt napidijjal. Most tehát öt frt napidijjal ablegátussá tenni reá nézve degradáczió lenne, degradáczióra pedig ez a derék ember nem szolgáltatott okot se nekem se másnak. Ergo nem szavazok rá.

Korteskednek az X-i kerületben erősen. Egy uriembernek azt mondják, lépjen föl országgyülési képviselőnek.

- Dehogy lépett! Tetőtül talpig mérte embereit, azután vállat vonva ennyit felelt:

- Dejszen kérem szépen, ha csak az kell, tudok én helyet, a hol engem olcsóbban is megvernek.

Az ó-bessenyői kerületben a választás után beállit Csokán egy béresné az ispánhoz:

- Igaz-e, ispán uram - azt mondják, hogy a mi földesurunkat olyan nagy szöröncse érte? Hallom, hogy megfogadták követnek, oszt öt pengő forintot kap napszámra, még amellett külön kovártél-pénz is jár neki, mint kommencio; csak burokban született a mi földes urunk.

P-i képviselő, ki tudvalevőleg igen habari beszédü volt, a zsákutczában (cul de sac) összetalálkozik egy rég nem látott képviselő barátjával, s kezet szoritván vele, azt akará mondani:

A választás helyéről haza érkező megválasztott képviselő ünnepélyes elfogadása elhatároztatván, a szónokul fölkért X. a városház egyik oldaltermében magára hagyatik, hogy gondolkozzék.

Ezalatt gyorsan hire futamodik, hogy a követ a város alatt van, - a nép tömegekben nyomul a város vége felé, - a választók serege is megérkezik, de a szónok, az ünnepély hőse nincs sehol.

Később tünt ki, hogy a villámsebességgel rendezett fogadási ünnepélyhez a városháztól is mindenki eltakarodván, bezárták a gondolkozó szónokot, s csak akkor szabadulhatott ki, midőn a szónoklatra már szükség nem volt.

- Mi baja a homlokodnak legény, mintha csak a tegnapi követválasztáskor kaptad volna friss sebedet - holott tegnap semmi ellenpárt és semmi verekedés sem volt? - kérdi a járását vizsgáló főbiró az előtte megjelenő nemes embert.

- Csekély, tekintetes uram, én nem is bennt a követválasztásnál kaptam, mert hiszen ott most mind egyet akartunk; hanem hát, hogy az a nagy nap egészen emlékezet nélkül ne muljon el: hát hazajövetben vetettünk számot egymással. -

Trencsénmegye N. mezővárosában az átalános tiszteletben álló ottani magyar érzelmü posta- és polgármester X. ur ellenében egy hires panszláv agitátor Y. ur lépett föl ellenjelöltképen.

Egy izben, néhány nappal a választás előtt, tót beszédet tartván a népnek a cs-i hidon; a mint javában szónokol, egyszerre csak előbbre tolakodik egy szegény tót paraszt ember és ezeket mondja a követjelöltnek:

- Édes jó uraim! ugyancsak előttünk az igéretei, mert 1848-ban ugyanzezen helyről Hurban is tartott hozzánk épen ilyen beszédet; aztán mi sült ki belőle?...

A választás napján, november 20-án pedig elindultak a választási helyre mindkét jelölt emberei; amint odaérkeznek, azon veszi magát észre a panszlav jelölt, hogy ellenfele pártján közel 1000 választó áll, a maga részén pedig néhány férfiu és vagy 40 parasztasszony azon faluból, melyben ő született, tehát csupa rokoni pietásból. Ott állt a többi közt Z...i birónak a felesége is, maga a biró pedig a magyarérzelmü részén állott. Ezt észrevette a z...i tiszteletes, ki maga is panszláv; hazaérkezvén, azonnal szemrehányásokat tesz azért a birónak. A jószivü tót falusi biró végig hallgatta a jó ur dorgálását, s felelé rá, mondván:

- Nagytiszteletü lelki atyám! fáj nekem ezen kemény beszéd, mert én azt meg nem érdemeltem; hiszen én igazságos ember vagyok! mert igaz ugyan, hogy én magam X. ur részére szavaztam, hanem azért feleségemet elküldtem az Y. részére szavazni! -

X. városi követjelölt M. I. csupán azon okból nem választatott meg országos képviselőnek: mivel a K. városi plébános szakácsnéja B. embere volt s mellette korteskedvén - több votumot is megszéditett, kik szavazásra elmentek; - »példa itt Delila, kinek a nyíla Sámsont megvakitotta.« -

Később a választás után vizitre jött barátjához igy szólt a plébános ur:

- Reverendissime barátom! ha ő az én üszőmön nem szántott volna, a mi mesénket el nem találta volna.

Kolozsvár városában 1866. febr. 22. és 23-ikára volt a követválasztás kitüzve.

E városnak tizede Felek nevü közel fekvő kis oláh faluból áll, - volt belőle 75-80 választó jogosult, - a választásinap reggelén megjelennek korán, s amint a szavazatszedés megújittatott, azonnal beadták szavazataikat, s azzal távozva, nem messze a szózatoló helytől, az utczán tömegesen megállottak. Ezt meglátja A. F. sörházbérlő - ki J. B.-nek számára votumot vadászott, kedvező üzletnek remélvén az alkalmat a már szavazott F. polgártársakhoz fordul, s meghivja reggelire magához, kik el is mennek, s A. jól megreggelizteti és sörrel megvendégli. Végre fölhivja őket, hogy menjenek vele.

- Azért, hogy szavazzunk, - s remélem, hogy csak velem szavaznak T. B.-re, - mondá A.

A sörházbérlő le volt főzve, s végre a kikapásokkal és élczekkel szemben azzal vigasztalta magát: jó hogy meg itathatta sörét, mert már ugy is meg volt keseredve. -

Találkozik a X...i kortesvezér a kerület megválasztott képviselőjével Pesten; - jó reggelt köszönve a képviselőurnak, - ki is midőn nagy későre fölismeri őt, kérdi tőle:

- Mán csak megvagyunk, - felel a vezér - olvassuk szorgalmasan az ujságokat! -

- Ugy, hát olvasták az én beszédemet is - és reménylem, csak meg voltak vele elégedve? -

- Mán ha szabad a közvéleményünket egyenesen kimondani, - leginkább az nem tetszik, hogy a képviselő ur köpönyeget forditott. -

- Oh édes barátom, nagyon tévednek önök, ha azt hiszik; az én köpönyegem most is az, a mely 1861-ben volt.

- Hisz az ám - az ám - csak a csattja más! akkor a csattján Magyarország czimere volt, - most meg a mint látjuk kétfejü sas van rajta!

Az utolsó követválasztáskor három párt volt abban a megyében, melyre némelyek azonnal ráismernek; a három párt közül egy megbukott, s csak kettő maradt egymást elagyabugyálni.

»Éljen! nem kell nekünk az a másik, üsd! - és kezdődött a ribillió, az okosabbja eliramodott, amerre jobbnak látta. Egy ugyancsak jól megtermett urambátyám állt valamelyik kerités mellett a népsokaság közt, ha akart volna, sem tudott futni, pedig ijedtsége nagyobb volt, mint ő maga; - mit csináljon, hova legyen - ezen vad disznók még itt meghuzzák, vagy ha nem, hát ráhuznak egynehányat, ahol legjobban fáj; ott áll mellette két izmos ficzkó.

- Barátim, édes barátim! - könyörög nekik, - az isten áldja meg édes barátim, lökjenek át engem ezen a keritésen, oda abba a kertbe, megfizetek érte; az isten áldja meg magukat édes barátim, itt van egy pengő forint, csak lökjenek át. -

A két ficzkó megkapta urambátyámét, föltuszkolták a keritésre, s ugy átbuffantották, hogy ha jobban megfizette volna, sem lehetett volna jobban átlökni; - nem is birt a maga lábán hazamenni.

»Alólirott minden harag és keserüség nélkül bizonyitom, hogy engemet az X. párt emberei a kocsimról lehuztak, a fejemen öt lyukat öntöttek, két oldalbordám beverték, csizmasarkkal üsszerugdaltak, három fogamat kiütötték, s lábamnál fogva meghurczoltak.«

Már azt mégis nehéz elhinni, hogy mindezt harag és keserüség nélkül bizonyithassa.

Az igazoló bizottmányokhoz beadott petitiókban néha igen mulatságos dolgokat olvashatni.

»Alulirott hitelesen bizonyitom s hitemmel is megerősithetem, hogy én hét hétig ittam az X-i korcsmában ingyen Y ur rovására, hanem a nyolczadik hétben lelkiismeretem fölszólalt bennem, hogy nem illik a szavazatomat borért eladnom.«

Tehát hét hét kellett a derék becsületes ember lelkiismeretének hogy fölébredjen.

X. megyéből öt követ összebeszélt, hogy együtt látogassák meg Deákot, de nem tudták hol lakik, hát fölkértek egy hatodikat, hogy vezesse el őket hozzá.

Egyszer a hatodik előhozza, hogy milyen remek kortesdalokat csináltak X. megyében, azokat érdemes meghallgatni.

Erre az X. megyeiek nem várván több buzditást, rendre elszavalják Deáknak az elmés gunyverseket, a mik többnyire az N... megyei főispán ellen voltak intézve, ki nagy befolyást gyakorolt az X... megyei választásokra, s hogy ez idegen ur még jobban megértse, prózában is megmagyarázzák neki, hogy milyen ember az az N... főispán, hogy korteskedett az ellenük, de ők is, hogy torolták vissza.

- Az ott, felel a kérdezett, átkozott flégmával - az N-i főispán volt maga, a kinek ti megmagyaráztátok, hogy milyen nótákat csináltatok róla!

Megválasztása után elbucsuzott a képviselő választóitól. Hazamenet a győztes kortes találkozik az ellenfél kortesével.

- Hát a képviselőnk most bucsuzott el nagyon szépen. Kigyelmedről is megemlékezett.

- Pedig ugy van! - Azt mondotta egy helyütt, hogy - szabadits meg minket a gonosztól!

Hanem amint ezt a kortes kimondotta, hát kereket oldott, mert a másik már hajitani valót keresett az uton.

Jó napot akart magának csinálni az X. városi megbukott képviselőjelölt: saját pénzén vett fáklyákkal és általa fizetett zenekar hozzájárultával fáklyászenés menet általi megtiszteltetést kivánt magának, hogy elzönghesse keble fájdalmait és talán hogy kárba ne vesszen az előre betanult beszéd. Görhes lovon érkezett be a város távolabb részén lakott egyik választója, de ki is tett magáért: minden egyes körmondat után áhitattal és kalap emelve kivánván »ugy adja isten,« - »ugy engedje isten.«

»Visszatérek csöndes magányomba iróasztalomhoz, eddigi müködésem félre eső zugában - mondja többek közt az ex jelölt, s lemondok a nyilvános élet zajos szinpadára lépésre irányzott minden törekvésről -

»Én csak egy, a porba huzott vonal vagyok - folytatja tovább, melyet a szél elfuj és nyom nélkül betakar.

Az 18... országgyülésen X-egyike volt a conservativ párt legerősebb támaszának. Elvéhez hiven annyira ragaszkodott a régiekhez, hogy még ruházatában is a »maradó« párt emberét árulá el, mennyiben az érdemes követ ur keveset törődött vele, ha valjon kopott-e a kabátja vagy nem?

A többi között kalapja oly irtózatosan meg volt viselve, hogy csak is ő tőle telhetett ki olyannal járni az utczán.

Követtársai többször figyelmeztették, hogy tegye le már azt a régi kalapot, de ő mindannyiszor mosolyogva felelé:

Végre azonban, midőn jött a tavasz, követtársai megsokalták a dolgot, s összebeszéltek, hogy valamikép letétessék vele hires kalapját, melyet a ruhatárból nem tudtak ellopni.

Megbizták K...t, ki akkor, mint távollevők helyettese volt jelen, és élczes ötleteiről általánosan ismerték. Ez tehát fogta magát és a terem fehér oszlopára jókora öreg betükkel oda pingálta e kérdést:

Persze sokan bámulták ezt, és mivel folytonos csődület volt e helyen az s-i követ is látni akarta, hogy mi van ott.

No elgondolhatja az olvasó öregünk dühét, ki hamarjában egyebet nem tudott tenni, mint orrát vagy kétszer háromszor zsebkendőjébe trombitáltatta.

Utazó képviselő: No nézd! Már ez is tudja, hogy petitió jön utánnam és vissza fognak küldeni!

Nagy komolyan olvassa a bukott kortesvezér a hirlapban az országgyülési beszédeket, s a mint a kerület képviselőjének beszédéhez ér, és beszéde elején megpillantván ezen szavakat: »kénytelen vagyok kinyilatkoztatni a ház előtt«, nagy megelégedéssel szólal ki az olvasásból, mondván:

- No ihol a kendtek hires követje, csak azt sem engedték meg neki, hogy bent mondja el a beszédjét, hanem csak kivül, a ház előtt lehetett neki lemorzsolgatni.

- Barátom, oly veszedelmes választás nem volt több, mint az enyém. Az ellenfél negyven ezer pisztolyt forditott ellenem! -

- Hát ugy, hogy tizezer itcze bort forditottak ellenem, s tudva van, hogy egy itczében van négy pisztoly.

- X. Tessék végig várni, hogy mit mondok: - a ki száz akó bort itatott meg az isaszegi ütközet után a honvédekkel.

Midőn báró N. N. országgyülési képviselőnek választatott, fényes küldöttség adta tudtára a nép rokonszenvének ezen nyilvánulását, - e küldöttségben minden osztály képviselve volt, - nem győzte kidicsérni magát, néhány alföldi atyafi, egyaránt magasztalták a háziur és nejének vendégszeretetét, leereszkedését.

- Minden jól van, - szólott egy végre közülök, - akár az égbe lettünk volna, csak a halottat volt kár vissza vinni a temetőből. - Értette ezalatt, hogy az asztalra rakott borokat nem kellett volna ebéd végeztével letakaritani.

Azon időkben, midőn szokás volt utasitásokat adni az országgyülési követeknek, történt, hogy X. megye követe báró Y. minden lépten nyomon talált alkalmat az utasitás mellett elszavazni, mert az ilyennek persze hézagai vannak, olyan ez, mint a háló, a min a csuka ugyan nem, de az egér mindenütt keresztül bujik. Ilyenkor aztán a tekintetes Rendek odahaza megharagudtak, összegyültek, a támadt hézagot záradékkal betömték. Ez volt aztán »eső után köpönyeg.« Hanem a nemes báró még azt sem akarta megengedni, hogy megyéjéből ilyen »záradék« alakban menjen föl ellene holmi bizalmatlansági szavazat, s e végett utasitá kortesvezéreit, hogy majd a megyegyülésen lássák el magukat czélszerü ellenszabályokkal. Minden megtörtént. A báró rendelkezése alatt állt egy igen nagy tömeg szláv ajku nemes atyánkfia; ezeket a gyülés napjára mindenünnen fölterelték, jó eleve elfoglaltatták vele a termet, különösen a főispáni szék körül. Ezek persze nem sokat szándékoztak megérteni az előadandó szónoklatokból, hanem hiszen annál kevésbé lehete őket attól félteni, hogy a báró ellenszónokai által elragadtassanak, kizárólag arra levén hivatva, hogy ezeket »leorditsák.«

Valami gonosz csont azonban az ellentáborból közéjük furakodott, s megmagyarázta nekik, hogy miért vannak most itt?

A báró a vármegye költségén éli Pozsonyt; vele van egy hajdu, egy szakács, egy komornyik, egy kocsis, egy lovász, meg négy jurátus, ezt mint a vármegye tartja. Most a báró még a kertészét is föl akarja vitetni magához s a vármegye urak ezt ellenzik a nagy költség miatt. Nem szép tőlük. Mi az az egy pár száz forint a vármegyének, ha már a báró ur ugy akarja?

Tehát, a ki a báró követurnak hive, az rajta legyen, hogy a zahradnik fölmenjen Pozsonyba.

Alig kezdi tehát az ellenzéki szónok a beszédet, amint ezt a szót kitalálja ejteni »záradék« - rázudul a hallgatóság: »Zahradnik! Zahradnik!«

A kortesvezérek hanyattesnek ijedtökben, iparkodnak capacitálni a fölzúdult tömeget, hogy nem jól beszél; de mind hiába, a zahradnikot nem lehet a fejükből kiverni, a zahradniknak föl kell menni Pozsonyba, s az lett a vége a disputának, hogy Y. báró követ kapott olyan záradékot az utasitásához, amit nem tett ki az ablakába.

- Én, kedves komám! - szólt Csavaró Gergely, - nagyon féltem a képviselőnket, mert se mig oda fenn volt, se azalatt, mig itthon időzött, nem nyitotta föl a száját; talán már a hangját is elvesztette.

- Az mind egyre megy - válaszolt Sima András - majd meghalljuk, ha uj választáskor a pinczéjét kinyittatja. -

Gróf X. ki soha sem lakott a hazában benn, most egyszerre fejébe vette, hogy ő föllép követjelöltnek.

E végett egy falusi ismerősét fölszólitja, hogy auffirolja őt a választó kerület celebritásainál.

Legelőször is meglátogatják Igazmondó Sámuel urat, ki történetesen egy kicsit nagyot hall.

Igazmondó ur roszul érti meg, s a kinézéséből azt gondolja, hogy valami belga, a ki meg akarja venni a losonczi vasutat.

Gróf X. aztán elmondja, hogy ő bizony azért jött be Magyarországra, mert ugy találja, hogy az állami átalakulás pontos procedurája, nála nélkül nem történhetik meg.

Igazmondó ur most megint roszul érti a mondást, s azt gondolja, hogy a gróf vadászni jött erre a tájra, s felel neki eképen:

- Hja bizony, a mi tájunkon annyira elpusztultak már a rókák, hogy nemsokára ugy kell őket külföldről importálni.

A bevezető ujra elkezdi magyarázni, hogy a bemutatott képviselőjelöltül akar föllépni e vidéken, azért jött.

A gróf aztán előadja, hogy ő bizony azért akar itt föllépni, hogy neki is van itt egy kis birtokocskája; igaz, hogy most árendában van, holdanként öt forint évi bér mellett.

Igazmondó urnak fülét csak az »öt forint« ütötte meg, s felelt aztán rá ilyeténképen:

- Igaz, igaz, hogy az az öt forint diurnum is jó. Az ember még félre is tehet belőle, ha jól gazdálkodik.

- Micsoda? - szólt Besze János felförmendve; - még engem akarnak megbuktatni? engem? a ki két ezer embernek vagyok - keresztapja!

Grófi jelölt (békés indulatu férfi) komornyikja kortesvezéri szerepre vállalkozván, az uradalmi kertben dolgozó választó polgártársaknak a kastély pinczéjéből borokat hozat föl, s poharat adván a lelkes választó kezébe, igy fog hozzá:

- Igyék kend István, hadd töltöm tele a poharát; no hát kinek az egészségére iszik kend?

- Én? - Hát csak a magam egészségére. - mond István, s azzal felhörpenti a poharát.

- No ez nem jól van igy István; kendnek velem kell kocczantani a mi követjelöltünk, a méltóságos gróf ur egészségére. No még egy pohárral! -

- Ahoz is értek. Nem vagyok én olyan buta paraszt. Hát »a méltóságos gróf urat, a kigyelmetek követjelöltjét az úr Isten sokáig éltesse!«

- No már most meg maga kocczantson én velem. Próbáljuk meg egy harmadik pohárral.

- Hát! - mond István gazda megtörölve bajuszát; - azt a mi régi követünket 61-ből az úr Isten éltesse! Mert az is derék ember ám! - szól a komornyik vállára veregetve a praktikus választó.

Egy 61-iki volt képviselő, ki liberális férfi és igen élczes ember, azt a tréfát gondolta ki, hogy egy nagyon liberális cikket küldött be egy nagyon konzervativ lapnak, gondolva, hogy majd mint megboszantja vele a szerkesztőt.

Hanem a szerkesztő még élczesebb ember volt, s fogta a vörös plajbászát, kitörülgette a beküldött cikkből a liberalis frazisokat, irt helyébe ultraloyalis mondásokat, s kiadta a Kurucz képviselő neve alatt a cikket, saját legklerikálisabb lapjában.

Most aztán a volt képviselőt mortifikálták mindenfelől a corpus deliktivel, s nem győzte magyarázni fejenként minden interpellatornak, hogy igy volt, nem amugy! -

X. megyében, X. választó kerületben, X. képviselőjelölt, (de sok szép X!) ezt a manövert követte. Azon a vidéken 1865-ben sok széna termett, a pénz meg szük volt. Tehát X. jelölt ur sorra járta a falukat, a falukon a gazdákat, minden gazdával megalkuszik egy szekér szénára, ad is neki egy forint foglalót rá; hanem azon kikötéssel, hogy a szénát csak akkor fogja elvitetni, ha megválasztják képviselőnek, különben ott vész az egy forint foglaló. - S minthogy az ellenjelöltnek nem kellett széna, messzebb is lakott, hogysem ha még ugy kellett volna is neki, onnan elvitetheti vala, tehát mi természetesebb mint hogy X. jelölt, mint az X. kerület képviselője bejutott az országházba, még pedig - szénás szekéren.

Egy liberális gróf, meg egy prokátor léptek föl egy és ugyanazon választó kerületben. A fiskális urat kapaczitálták, hogy lépjen vissza versenytársa javára. Utóljára hát kötélnek állt, s azt mondta: visszalép, de oly föltétel alatt, ha a gróf ur elfogadja az ő programmját, mert már a mit ő a népnek megigért, azt a népnek meg kell kapni.

Kezdik neki fölolvasni: »integritás,« - »autonomia,« - »nemzetiség,« - »méltányosság,« - »jogfolytonosság,« - »egyenlőség,« - »közoktatás,« - »csatorna,« - »vasut« - »az egyik kulcsa a közös ládának mi nálunk álljon.« - »szabad sajtó,« - »szabad kereskedés,« - »bor dézsma megváltás« - etcaetera.

»A kerület községének pedig tiz esztendeig minden peres dolgát ingyen fogom vinni.«

- Tisztelt választók! Hogy engemet mennyire szeret Deák Ferencz, azt mindjárt elmondom. Én minden gyülés után almát szoktam venni a muzeum szögletén a kofától. Egyszer elfelejtettem venni, s a mint a vendéglőben összetalálkoztunk Deákkal, a nagy hazafi egy almát vett elő zsebéből és mondá:

- Láttam, hogy ma elfelejtettél almát venni, én vettem a számodra, s utánad hoztam. -

X. választó kerületben egyedül állt a 61-diki közkedvességü képviselő. S nem is szándékozott senki föllépni. Annál fogva ott mély csöndesség vala.

A csak nem jól van, hogy kegyelmed ellen itt nálunk nem lép föl senki; mert mi igy egészen szárazon maradunk. Másutt mindenütt isznak már, csak mi nem iszunk. Azért instáljuk kegyelmedet, hogy szerezzen ide mi hozzánk valami ellenjelöltet, aki itasson. Mert mi kegyelmedet egyhangulag megválasztjuk követnek, mert hát szeretjük; de azért jó volná ám, ha valaki idejönne itatni, a kit nem szeretünk.«

Ujdonat uj ellenjelölt került a kerületbe, s összehivá a szomjas embereket a kocsmába, s miután jól megtraktálá őket, felköszönté az érdemes társaságot, szine virágát a választó közönségnek, mire a választók legöregebbike válaszola neki, mondván:

- Mind igaz a! Nagyságos uram. Csupán azt az egyet röstellem, hogy a mint széllyel nézek, hát egyetlen egy jóravaló embert sem látok társaságunkban.

Hires nemzetgazdász volt az egyik fővárosi választó-kerület jelöltje, kinek párthivei között erős kontingenst képeztek a helybeli favágók.

Az ellenjelöltnek egyik kortesvezére egy éjjel odalopózik a versenytárs tanyájára, s mint báránybőrbe öltözött farkas, elkezdi a nemzetgazdász érdemeit magasztalni.

Miután földicsérte őt az egekig, utóljára megemliti, hogy milyen jeles gépeket talált föl, és honositott meg a kitünő hazafi, a többi közt ő volt az, a ki föltalálta és behozta a fővárosba a közkedvességü favágógépeket is, a mik annyi kézi munkát megtakaritanak.

A magasztalás eredménye az lett, hogy a favágó czéh átcsapott a tulsó párthoz.

(Igy kezdi a méltóságos jelölt, ki épen csak hogy most mult 24 esztendős.)

Másnap a casinoban összetalálkozik X. gróf az emlitett követjelölt ur atyjával, s mondja neki szemrehányólag:

- Soha sem hittem volna, hogy te olyan kegyetlen apa légy, hogy a fiaddal olyan rosszul bánjál, hogy gyenge hét éves korától annyit szenvedjen melletted.«

- Itt van nyomtatásban. A saját programmjából olvasom, hogy tizenhét év óta szenved szegény fiu!

October 31-én egy tiszaparti városban a város dobosa hirdeté: »a ki követválasztónak magát beiratni akarja: jelentse magát a városházánál.«

Ezen hirdetést végig hallgatván M. Pál szolgálója, beszalad asszonyához és igy szól:

- Ifjasszony! azt dobolják: hogy a ki követ akar választani, jelentse magát a városházánál; jelentsük mi is magunkat, mert itt a káposzta taposás ideje, én ugy hiszem, hogy káposztás követ osztogatnak a város házánál, nekünk pedig csak két káposztás kövünk van, - s minthogy az idén túl a tiszáni váltott földben sok káposztánk termett, - majd a harmadik hordóra nem kerül kő. -

»Halljátok Tik! Azért jöttem követnek Tikhoz (ti hozzátok), hogy válasszatok meg engem követnek Tik.«

Besze János meghallja, hogy egy főfőur minden uton-módon agitál az ő megválasztatása ellen. Besze János nem röst elmenni hozzá és fölszólitani:

- Ugyan édes nagyságos uram, minek izgat olyan nagyon az én megválasztatásom ellen?

- Én? Ön ellen? - szól gonosz csodálkozással a főur. - Hogy tehetném én azt? hiszen, még eddigelé nem is hallottam, hogy valaki a város népe közül az ön nevét hangoztatná, mint követjelöltét. -

Azzal fogta magát Besze János, fölosztotta választói táborát decuriákra, s a naptól fogva az éjjel minden órájában megjelent szabályszerüen egy káplár allja választó a fenntisztelt főur ablaka alatt, s mikor az legédesdebben szunnyadna, elorditja magát tiz torok: »Éljen Besze János! A mi kedves követjelöltünket Besze Jánost, az Isten sokáig éltesse!« Azzal mentek megint odább. Egy óra mulva jön másik tiz, s az veri föl álmából a főurat. És ez igy ment három hétig, mig a választás meg nem történt.

Szolgabiró ur is nyakába ölté a járást, hogy majd legyűri ő a liberális párt jelöltjét, hiszen ha valaki, hát ő tud beszélni a parasztnak nyelvén; elégszer kapacitálta őket Bach és Schmerling urak áldott emlékezetű éveiben.

Föltüzte hát kalapja mellé a zöldágat, az ő jelöltjének a jelvényét, s megjelenvén a faluban, összehivatá a választókat a falu háza elé.

Mikor már jól együtt voltak, ő is kijött az ajtóba, s hogy annál familiarisabb legyen a megjelenése, kivonta oldalzsebéből tajtékpipáját, megtölté a kosnak bőréből dohánnyal, s hogy bebizonyitsa, mennyire magyar ember, kigombolta bekecsét, kitárta keblét, kivett a belső zsebéből egy nagy darab bükkfataplót, aczélt, kovát, belecsiholt a taplóba, betörte belőle az égő darabot, a többit megint eltette a belső zsebébe, jobbra balra gombolta mentéje zsinorjait, s leszoritva az égő taplót az ezüst kupakkal, félagyarára vágta a pipa csutorát, s bodor füstöket eregetvén, hozzá kezde a népszerü dikciohoz.

Elmondá, hogy a liberális követ olyan öreg már, hogy beszélni sem tud; - hogy mindenét elpazarolta, koldussá lett; - hogy a papok jószágát el akarja venni, - hogy vissza akarja hozni a robotot, meg a füstpénzt; - hogy minden embert nemzetőrré akar tenni; - hogy ő találta föl a tagosztályt , - hogy az elcsapott nótárusnak atyafia; - s mikor mindez nem akart gyújtani, végre elővevé a legsúlyosabb argumentumot.

- Édes barátim, ki adhatná szavazatát olyan emberre, a ki nem más mint kikeresztelkedett zsidó, valóságos jebuzeus. Nem hiszitek? Engemet az ördög vigyen el ebben a nyomban, ha nem igaz; a mit mondok...

Abban a pillanatban melléhez kap a tekintetes ur, nagyot ordit, földhöz vágja magát, s elkezd irtóztató üvöltések közt rugkapálni, hentergőzni a földön a nép nagy bámulatára, mig végre birák uraimék fölgombolva öltönyeit, kiderül, hogy biz a bükkfatapló, melyet zsebébe visszadugott, más helyen is szikrát fogott, lassanként átégette a mellényét, a mit a szónok nagy hevében csak akkor vett észre, mikor már az elevenét érte.

Hanem a tisztelt választók fejéből nem veri ki többé senki, hogy a tekintetes urat, midőn épen nagyot akarván mondani, az ördögre apellált, ez a még nálánál is nagyobb tekintetes ur ragadta nyakon.

A piaczon ácsorogtak B. izraelita boltja ajtajában a politikus atyafiak, ezek közt több zsidó és magyar - s tüzetesen politizáltak a követválasztás fölött. Egy zsidó a többek közt mondja:

- Helyeztessenek csak a zsidók a polgári jogok teljes birtokába, majd meglátják önök; hogy csak ezek lesznek még a dühös magyarok.

De már ezt nem birta megemészteni sáfár uram gyomra, s teljes honfiui indignatioval kiált föl:

- Dejszen, azt soha sem fogjuk megengedni, - a mi őseink által szerzett magyar szabadságot nem fogjuk mi zsidókkal megosztani.

Erre felel B. izraelita tréfásan és nem is sejtve a következést, - mert S. urat ős magyarnak hitte.

- Mit hadar maga ősi szabadságról? hiszen a maga ősei nem szerezték a magyar szabadságot; magának az őse német volt, és hihetőleg Schaffernek hivták, ki csak ugy bevándorlott Magyarországba Flandriából.

Sáfár ur, kinek nyelve mindég előbb szokott járni, mint esze, - méltó gerjedelmében hirtelen reposztirosz:

- Az igaz, hogy apámat Schaffnernek hivták, de ő nem vándorolt be Németországból, hanem a Bánátból, hova még az apja vándorolt Bajorországból.

- Herr Patroni! Még kell nekink két száz ló. Holnap aufzughoz, mikor gyün követ ur.

- Kétszáz ló! Hol a pokolból vegyen én nektek annyit! ha csak az egész svalizsér svadront ki nem arendálom. Aztán ki ül arra?

Egy krispinyes, pantallós, zsiros téli sapkás sovány ember kis vékony rendetlen bajusszal, rövid vékeny arcczal, midőn a szabadelvüségi képviselő ellen, s maga mellett korteskedett: krispinyét hátulról fölemelve, s bázisán kiszakadt inexpressiblejére mutatva, igy szólt a perorálást hallgató publikumnak:

- Valamint én azért nem kellek a gazdagoknak és kabzsiknak, mivel 18 év óta otthon ülésemben öltönyömnek ezen része ime elszakadt; nekem sem kell, nekünk sem kell a régi követ, mert ő meg igen is fényes kabátu, s inkább bárkit helybelit, csak ne őtet, mert ő csak házbért szedni jár hozzátok, ki húz, elszegényit benneteket! Én az ipar és szegénység barátja vagyok!

- Az igaz, hogy a t. peroráló ur 18 év óta egy kabátban jár, ezt is maga varrja, de még ezzel nem lehet az iparnak valami nagy barátja; azzal sem sokat segitett a hazán, hogy 18 év óta félelmében otthon ül.

Az 1865-diki választások előtt az ó-b...i német sógor (K... párti) felesel komájával, (ki 1861-ben is Á... párti volt,) hogy melyikük jelöltje fog győzni?

- Hát csak azért, mert 61-ben a mi vezérünk volt suszter (H... pártiaké) s akkor mi buktunk, most pedig a kendteké suszter, hát az idén kendteknek kell bukni.

- Egy rókát, a ki addig dicséri a varju éneklő hangját, mig az kiejti szájából a sajtot, aztán egy másik rókát, a ki savanyunak találja a szőlőt, egy disznót, a ki a sárban hever; egy birkát, a ki elhagyja magát darabszámra adni, aztán meg egy szajkót, a ki pávatollakkal kérkedik, s igen szépen eltudja mondani azt a sok szót, a mit betanult.

...n gróf nagyon számitott arra a 900 választóra, a kik B... nagy helységből össze voltak irva, s előre lefoglalva, hogy mind ő rá fognak szavazni.

Azonban ...y, az ellenjelölt praktikusabb sportsmann volt nálánál: tudta hogy a vadat nem elég meglőni, azt még haza is kell vinni; csak akkor dicsekedhetik vele az ember, hogy szerencsével járt. Ő tehát csak elnézte, hogy a választás előtti utolsó napokig, hogy állitja föl a hajtókat az ellenjelölt, hogy fogja el előle a szelet; harmadnappal a választás előtt aztán ...y egy szép este ott terem B...n, szekérre rakja mind a 900 választót, s elviszi magával haza. Mikor ...n gróf falkárjai egy nappal később megjelennek a »halali«-ra, bámulva látják hogy a fővad mind eltünt az erdőből, nem maradt ott más, csak a suták.

Tanulság ebből az, hogy a magasabb sportnak ez a neme még nagyon sok tanulmányozásra nyujt alkalmat Magyarországon.

Nógrádmegyei N. D...cz jókora községben a helység bizalmát biró A. J. hallva, hogy K...ka Ferencz vas- és üveggyár tulajdonos követjelöltül föllépett B...y Gyula ellen, ilyenformán kapaczitált:

- - elmondva B...y érdemeit, folytatja: »hiszen édes atyámfiai jó becsületes ember s hazafi K...ka ur is, aztán nem vét az a légynek sem, de azt a bünét az Isten bocsássa meg neki, hogy az itczét oly kicsire fuvatja. –

G...sa községben ugyancsak a füleki választó kerületben beront 4 vagy 5 jókedvü választó a tanitóhoz:

- Hát csak arra neezve, hogy a K...ka emberei már trafikot is kaptak, hát már mi mindenbeő kimaradónk. -

Egy palócz községben, a hol a neveket igen el szokták forgatni, két átutazóra rákiált egy kis csoport jó kedvü palócz: »éljen Polyka!«

- Kakas hát, - felelének a politikai érettség egész indignátiójával; hanem az utasoknak is nógatni kellett ám a csikókat, mert különben a feleletet nyakuk közé is leteszik.

P...is községben a B...y kortes vezére 3 frtot hagyott a zászlószentelésre, mivel hogy a falu mind ezen a párton van.

Az érdemes község összegyült s elhatározta, hogy a 3 frtot a falu ládájába beteszik, de még öt forintig ki nem pótolják: addig szaó se legyeék a zászlaó főszentelésreő! -

- De régen láttuk egymást, pedig hogy össze voltunk szokva. No de segitünk rajta: ird alá ezt, be fér a te neved ide, sok becsületes ember van itten.

Hire járt, hogy a pest-kanizsai vasuton az országgyülés tartama alatt felényi a menetdij; s még egy vagy másfél forinttal olcsóbb, ha az ember ugy váltja jegyét egyszerre hogy p. Keszthelyről Pestig és vissza.

Mindent megtudván a -i követválasztó, s eszébe jutván, hogy mily physikai és moralis nyomás miatt lett itt a kisebb párt jelöltje követté, azt a tanácsot adja a vasutra ülendő követnek; - jó volna ám azt a pár forintot is meggazdálkodni; váltson mindjárt ugy jegyet, hogy Pestig és vissza!

Az öreg M. hires kortes volt a maga idejében, nem is hiszem, hogy valaha nagyobb kópé élt volna a világon, mint ő, kinek ezer meg ezer tréfájáról még most is beszél egész V... megye. Sok csintevése közül egyet, melyet sokszor hallottam, talán érdemes lesz itt is elmondani.

Volt M.-nak két barátja, esküdt volt mind a kettő a megyénél, ezek mindig azt állitották, hogy őket nem tudja megtréfálni M. - No hiszen nem kellett ennél több, megigérte, hogy már csak azért is, akármikép kifog rajtuk, hanem aztán meg is tartotta szavát emberül. Egyszer az emlitett két ur elment hálásra M.-hoz, ki előre megtudta történendő érkezésüket.

A házi gazda tudván, hogy vendégei szeretik a bort, vacsoránál szorgalmasan töltögette a poharakat, de ha ő nem restelte a töltögetést, bezzeg nem restelték vendégei az ivást, minek természetesen az lett következése, hogy a két urivendég jól kikészitve mámorosan ment lefeküdni. M. bement velük szobájukba, s jó éjt kivánva nekik, magukra hagyta őket; de alig vette észre, hogy elaludtak, besompolygott szobájukba czimboráival, jó erős kötelekkel ellátva. Még nappal csigákat furatván M... ur a gerendába, most a kötelekkel pajtásai segitségével az alvó vendégek ágyait, jó egy ölnyire a földtől fölhuzta, s az ágyak függve maradtak. Éjjel az egyik vendég bizonyos elhalaszthatatlan dolga miatt le akarván szállni, - bizony egy kicsit nagyot lépve ért le a földre, mire torkaszakadtából kezdett orditani, a másik segitségére akarván menni, persze hogy szintén ugy járt, orditottak aztán most duettben, nem tudván elgondolni, mi történt velük; egy darabig csak mászkáltak a földön és keresték ágyaikat, de miután ezekre nem akadtak és különben is még mámorosak voltak; elaludtak csöndesen a földön. A mint M... a ki a dolog menetét este észrevette, hogy ismét horkolnak vendégei, belopózott megint hozzájuk, a pajtásokkal az ágyakat leeresztette, s a két mélyen alvót szépen megint ágyaikba fektette; fájt aztán ezeknek minden porczikájuk és emlékeztek is valami ördögi salto mortaléra, de mivel az ágyban találták magukat, nem mertek M.-nek semmit szólni, mert nem tudták magok sem hányadán vannak, s M... még jól ki is nevette volna őket.

A régi erkölcs, a régi szokás nemcsak hanyatlóban, de kihaló félben van, s a mostani restauració csak ugy hasonlit a régihez, mint a mehalai oláh csősz fekete gyűrű pipaszára Abdul Hamid szultán csibukjához.

Máskor fiskálisnak, doctornak elég volt a dolga, mert sem az egyik sem a másikra nincs szükség.

Sőt még a czigányokat, a hajdani restauraciók e mulhatlanul szükséges közegeit is elzárta már a civilizatio a kenyérkereset forrásától.

Ott áll a tér sarkán a primás, mig a többi dádé valamelyik közel korcsma üres asztala körül lógerezik, várva, hogy talán csak megjő a kedve a választó közönségnek és parancsol is paraszthajszálnyi Rákóczy indulót.

- Testáljon meg az ilyen választás, kiált föl végre a szárazfának kiéhezett kezelője. Hát ez is restauracio? Restauracio épen ugy, mint a hogy én jól vagyok lakva. Dikhecz csalomáz! Mikor a Tormássy Misi, a Laczkovicsok, a Vargák választottak, akkor még a bőgő is kecsegét evett. Jajajaj! De most? Most is van ugyan ott Varga, de hát csak Suszter? Hát ki volt az a bibászt, a ki ennek a parasztnak is voksot adott?

Az emberek ép ugy mennek napi dolgaik után, mint máskor, és mintha semmi érdekes sem történnék. A nagy publikum ép oly közömbös, mintha csak azt hallaná, hogy a Steuer-Inspector elment.

Hej nem igy volt az azelőtt, a fokosnak fénykorában. A ki meg akarja tudni, milyen volt, olvassa el, a mi itt következik és tudni fogja.

Tekintetes, most már Istenben boldogult Pecsovics ur, kiről azt tartja a világ, hogy ő volt egy nevéről elnevezett párt vezetője, akármi volt egyéb, csak az nem, a mit ráfognak. Ő a szelid férfiu nem volt más, mint gróf ...vics tiszttartója, ki ura parancsából az akkori konzervativ párt kortesei számára főzetett. A kik tehát Pecsovicsnál vendégeskedtek, azokat úgy nevezték el pecsovicsoknak, mig maga a jámbor névadó oly ártatlan volt az egész politikai kérdésben, mint egy pohár viz. Még szebb azonban, hogy az ellenpárt hogy jutott a Kubinszki névhez? Az oppozició leghangosabb szavu vezére egy derék nemesi hadnagy igen nagyon hasonlitott egy zalaegerszegi timármesterhez, kit Kubinszkinek hivtak, ezért aztán széltére Kubinszkinak tisztelték, pedig tán Tóth Mátyás vagy Varga Péter volt az igazi neve, s igy rajta maradt az egész párton a Kubinszki csúfnév, mig a jámbor timár azt sem tudta soha, mi módon került bele a csávába?

Fülek várának 1553-ik évében történt elfoglalása után Gömörmegye is ki volt téve a török beütéseknek és pusztitásoknak; e miatt eléggé biztos hely a megyében nem lévén, a megyei levéltár a szomszéd Borsodmegye Szendrő városába vitetett, s a tizenhatodik század négy utolsó tizedében e helyen tartattak a nevezett megye közgyülései.

Az 1580-ik évi Orbán utáni napon itt ment végbe a tisztujitás, akkori szólásmód szerint széképités. Az alispán és szolgabirák megválasztása után, a megye jegyzőjének Géderi Pétert fogadta meg 200 frt, 12 szapu buza és egy skarlat köpönyeg fizetéssel. Ugyanakkor elhatároztatott, hogy Szendrő városának nemesei a gyülésre jövő jegyző elébe, egy forint birság terhe alatt, egy-egy lovas katonát küldeni kötelesek, és hogy ezen katonák vezetője, hadnagya Dévényi Pál uram legyen, kinek szintén kötelességéül tétetett, hogy a megye két nagy kulacsát, megtöltve a szeghi hegyen termett jó borral, magával vinni tartozik: egyiket a notárius uram beneventaciója, másikat a katonák refocillaciója végett.

Első évben a megyei határozat szálhiba nélkül teljesittetett; a szendreiek minden hiány nélkül kiállitották a lovas csapatot, Dévényi Pál uram pedig mindig lelkiismeretesen a megyei határozat értelmében, a legjobb szeghi borral megtöltve vitte magával a megyei kulacsokat. De már a következő 1581-ik évben egy ideig - a hegyalján portyázó törökök miatt - Dévényi Pál gátolva volt a megyei kulacsokat szeghi borral való megtölthetésében; ez időben mind ő, mind a szendrői várparancsnok nagyságos Rákóczy Zsigmond, velök a vár őrizete kéntelenittettek beérni azon tornai és szini borokkal, melyeket részükre Jebegri Borbála, Bánóczy Ferenczné, Szini Klára és Barakonyi Ferenczné küldözgettek.

Reminisce vasárnap utáni napon kellett Dévényi Pálnak a szendrei lovascsapattal a jegyző elébe menni; tudta, hogy Péderi a szini borral tölt kulacsot szó nélkül hagyni nem fogja; készen volt az öreg morgásait fogadni, készült az elleni védelemre.

Perkupa közt találkozott az öreg jegyzővel: kölcsönös köszönet és elfogadás után átadta a competens megyei kulacsot. Notárius uram az átvétel után tüstént igyekezett a kulacs tartalmával megismerkedni, de alig vitte szájához a kulacsot - még torkán a tojás nagyságu ádámcsutkája meg sem mozdult, - haragosan kapta vissza azt, mérgesen nézett végig a kulacsátadón és boszúsan szólott:

- No, ha ezt tudja - folytatá Péderi, ugy azt is tudnia kellene, hogy anno 1219 ezen a helyen Csákán a Beke fia és Csobánka az Aba nemzetségből való, ivás közben összekoczódtak. Csákán, a jó borhoz szokott Csobánka kupáját valami ficzkóborral töltötte meg, miért Csobánka annyira megharagudott, hogy a kupát, mint illett, a Csákán fejéhez vágta. Ebből a kazusból pör keletkezett; a birák, méltatlanul Csobánkára a »succubilus duelli poemat« kimondották; innen származott e hely »perkupa« neve. Hogyha azt tudná, könnyen meggondolhatná azt is, hogy mai nap is akadnak emberek, kik nem degeneráltak, kiknek elromlik gusztusok, hogy ha jó bor helyett rosszal traktáltatnak. Felőlem, ki a vidéken legjobb bor ismerő vagyok, azt tenni fel, hogy bor és bor közt különbséget tenni nem tudok, ez sértés Dévényi Pál uram.

Dévényi szólni, mentegetőzni akart, de Péderi szóhoz jőni nem engedte, folytonosan dörgött és morgott, végre is, mint a fiatal költő szerelme, az öreg ur boszusága ilyen forma versben tört ki:

Az egész uton csaknem hozzá férhetetlen volt az öreg. Dévényi többször szándékozott vele a beszélgetést megkezdeni, de az öreg jegyző vagy nem vagy röviden válaszolt; azon mentségre, hogy a hegyalján portyázó törökök okai annak, hogy a szendrei várból a szegi bor kifogyott, egész méreggel jegyzé meg.

- Hát miért nem verék ki kendtek onnan és az egész országból mind azokat, kik nekünk még abban is preskribálni akarnak, hogy folytonosan ne ihassunk abból a fajta borból, melyből őseink szerencsésen a nagy áldomást megitták; mért hordják oldalaikon a kardot? Tudnám csak én a kardot ugy forgatni, mint a pennát.

Péderi a következő gyülésen az idézett megyei határozatot megujittatni kérte, inditványozva, hogy Dévényi Pál tizenkét nehéz márkára büntettessék, hogyha a megye kulacsát más, nem szegi borral tölti meg.

Ezek után a Dévényi Pál, Péderi közti pörpatvar közhirré lőn; érte - bár nagyon méltatlanul - a színi szőlőhegynek azon része, melyen a notáriusnak nem tetsző bor termett, lakolt meg, mai napig viseli a csömör nevet.

Beszállanak egy pártbeli gazdag uri emberhez éjszakára. A kaputos rend a kastélyba, a bocskoros rend pedig a színek, istállók és más alkalmas helyiségekben szállásoltatott el.

- No Miska! Ellopják ezek a szemünk világát is az éjszaka - aggódik a házi ur.

- El-e? Azt szeretném én látni, hogy csak egy csibeszi is elveszszen! Hát nem tudod, hogy ezek nekem szót fogadnak? Majd mindjárt kiadom nekik az ordrét, te csak adass nekik enni, inni eleget, a többit bizd reám!

Miska aztán kiadta nékik az ordrét; hanem azért vacsora után, mikor az uj termésü muskotály dohányt meg akarták kóstolni, az öreg János hajdu egy füzért sem talált már a szinpadláson, - eldivitálták biz azt a nemes atyafiak!

Borbély Miskának volt aztán mit hallani, szófogadás, ordré kiadásról sat.

- No hát majd megmutatom, hogy ezek nekem csakugyan szót fogadnak, s ha csakugyan ők tették félre a dohányt, én tudok nekik olyan erkölcsi argumentumot mondani, hogy reggelre mind fel lesz aggatva a dohány a szinpadlásra, - jertek velem!

Lemennek a sokaság közé. Miska föláll az asztalra és elkezd dikciózni ekkép:

- Nemes barátim! Valami hunczut akasztó fára való az urak közül odabenn azt mondá, hogy ti itt zsiványok vagytok, mert negyven füzér dohányt elloptatok a széna padlásáról. Én azt feleltem erre, hogy hazugság! Azonban magam szemeimmel győződtem meg, hogy a dohány csakugyan nincs helyén! Már most azt mondom, hogy az a dohány reggelre ott legyen fölaggatva a szinpadláson, mert ha nem lesz, teremtucscse nem isztok velem többé egy kulacsból.

Az erkölcsi argumentum használt. Reggelre a dohány hiány nélkül helyén volt!

Bácsmegyében történt a legujabb tisztujitási mozgalmak alkalmával, hogy a k-i plébános is fölvétetett a virilisták közé, beutazott a megye székhelyére, a közgyülésre, ujdonatuj jogát gyakorlandó.

Este történvén megérkezése, a jó barátok elfogták, hogy menjen velök a bankettra, melyen egyuttal előértekezletet is tartottak, s a pártok saját embereiket illő pohár-köszöntések és harsány »éljen« kiáltások közt kijelölték.

Az uj virilis lelki atya azonban a szónoklatokat, éljenzéseket stb. magának a választási ténynek vévén, másnap jókor reggel requasi bene gesta haza ment és első dolga volt P... orvos nejének tudtul adni, hogy férjét nagy lelkesedéssel kerületi orvosnak megválasztották.

A plébános ur csak akkor hüledezett, mikor egy délután érkezett sürgöny tudatta az orvos nejével, hogy a másnap tartott választásnál P... megbukott.

Ugyane megyében történt a választások előtt, hogy a szobiak P...vits gyakorló ügyvédet, valószinüleg boszúból - nyilt utczán agyonlőtték. Az ujabb választásnál ugyanazon kerületbe, a szolgabirói állásra egy hasonnevü másik P...vits kanditáltatott, mely ajánlatra egyik rácz pap egész nyugodtan közbeszólt: Azt agyonlőttük.

Alispánságra aspirált Z. megye egyik köztiszteletben állott férfia, az örökké friss kedélyű, joviális K. báty'urunk; hanem hát a bőség szarujával Fortuna asszonyság nem igen öntözgette meg háza tájékát. Olyan körülmények között volt biz a mi jó bátyánk, mint kire azt szokták mondani, hogy: derék ember, okos ember, becsületes ember stb. de hát »nincs asztala.«

Szőnyegre került ez a nemes választók között is egy borozó társaságban.

Meg is választották sorban az alispánt, főjegyzőt, főszolgabirákat stb. s végre a pénztárnok választására került a sor.

- Kérem, uraim, - jegyzé meg figyelmeztetőleg a főispán, most jól vigyázzanak, mert ezen állásra - becsületes ember kivántatik.

Nagy ebéd volt a főispánnál, volt vagy hatvan vendég, legeslegalól épen egy kortesvezér ült, kit ez alkalommal szintén a főispáni asztalhoz méltattak, ha mindjárt a végére szorult is.

Egyetlenegy ananász volt az asztalnál, s igen természetes, hogy hatvan ember bajosan osztozkodhatott volna meg rajta; azért csupa formalitásért körül hordozták ugyan, de senki sem evett belőle.

Látja a kortesvezér, hogy az ananász most mindjárt hozzája kerül egész épségben és mikor őt kinálták vele, még akkor is egész volt, levette a tányérról az ananászt és attilájának zsebébe dugta ezen szóval:

Biharmegyében a megyei gyülések valóságos lelke volt Beöthy Ödön. Épen az »adózunk« »nem adózunk« járta.

Olyan országban, hol tizezer ügyvéd volt Fényesnek statistikája szerint, elgondolható, hány ember lakott olyan, ki fizetni nem szeretett? Hisz tizezer ember élt meg a birákon kivül csupán azon fogalomból, hogy nem szerettek fizetni; elgondolható tehát, minő nagy fába vágta a fejszét, ki az adózást legelőször inditványba hozta.

Jól tudták az illetők, hogy a czél messze van; de ha megindul az ember, még is csak közelebb jő hozzá, s valaha csakugyan oda ér.

A kortesek ellepték a megyetermet; Biharmegyében a nem adózók becsőditettek pár ezer torkot, melynek egyéb szava nem volt: nem adózunk.

Ezért a két szóért három huszast is elfizettek, tehát könnyü elgondolni, mily szivesen eljöttek az atyafiak nem adózni, mikor még fizették is őket.

Beöthy Ödön volt az ellenzék feje, - hatalmas szónoklatot tartván, minden okot előhordott igazságának bebizonyitására; de csak minduntalan megriadt a hatalmas »Nem adózunk«, - s a türelmét vesztett kis káplár, mint őt nevezék, - mindenfelé meghordá szikrázó szemét, hogy valakin kivásárolja az egyhangu: nem adózunkot.

Az ablakig szorulván a tömeg, egy kortes épen akkor nyomta be könyökével az ablaküveget, midőn leghatalmasabban orditott Beöthy felé, hogy:

- Debzon fizetünk! - kiált Beöthy odanézve, s az ablaktörőre mutatva: - addig innét ki nem megy kigyelmed, mig az ablakot is meg nem fizeti!

Hej szép összeget fizettek korteskedésre azok, kik nem akartak »fizetni«, hanem egykor csakugyan megjárták Biharban.

Nagy gyülés volt hirdetve, s a pártoknak okuk volt valami nagy kérdésre készülni, hol aztán megpróbálhaták az erőket; csakhogy mig egyrészről szellemi erőket, addig másrészről fizetett korteseket hoztak a megye teremébe.

Észrevette Beöthy, hogy az ellenfél nem számol két napnál tovább tartó gyülésre s a kortesek fizetésére szükséges összeget is csak ennyi időre számiták ki.

Beöthy akkép rendezte a dolgot, hogy a tárgynak megvitatását addig huzza, mig a berendelt kortesek föleszik a pénzkészletet, azaz kikoplaltassa őket.

Nagy későn kezdődött a gyülés, a szónoklatok első napon még csak a kezdetnek kezdetén voltak, s a harmadik napon már a kortesek észre vették, hogy a pénz kifogyott, negyednapra már egy árva lélek nem maradt közülök a városban.

Igy birták a kérdést keresztül vinni, - az ellenség éhség miatt pusztult el.

B. megye egykori föispánya a tisztujitást megnyitó beszédét, Bécsben tanult magyar kiejtéssel, e szavakon kezdé:

Beöthy Ödön, ki a főispánnal szemközt ült, e szavaknál fölkelt, meghajtá magát, s »Egészségére kivánom Excellentiádnak« - szavakkal szakitá félbe a beszédet.

- Azt méltóztatott mondani Excellentiádnak, - mond Beöthy komolyan, hogy aszalt kecsegét evett.

Az 1833-ik hevesmegyei tisztujitásáért többek között Bod Pál is fenyitő pörbe vétetett, azzal vádoltatván, hogy Egerben a választást megelőző éjjel a megyeháza közelében lévő ugynevezett O. kávéházban, hol egyik párt kortesei tanyáztak, s kiket a másik párt megtámadván, szétvert - a verekedésnél jelen és tevékeny volt - ezt vallotta ellene M. nevü gyöngyösi biró, állitván, hogy az O. kávéházzal szemben lévő barátom klastromában lévén szállva, a verekedést látta és Bod Pált fölismerte - (holott ez ott nem volt.) Bod Pál Gyöngyösre ment, két tanácsbelit magával hivott, - ezeknek semmit sem szólván a dologról, - elvitte őket M. hoz, ki sokáig nézett Bod Pálra, várva, hogy magát befogja mutatni; ez hallgat - végre megszólal M. mondván:

Volt Biharmegyének egy időben egy igen kedvelt öreg ur a főispánja, ki rettenetesen beszélt magyarul. Midőn egy tisztujitáson elnökölt, kijelenté, hogy nem bánja, ha az egész magisztratust kedve szerint választja a vármegye, csak Cs. Lajos vaskóhi szolgabirót hagyják meg neki, mert ha ez kimarad, ki látja el őt azután jó aczél és kovakészlettel?

Ugyan ez alatt a boldog emlékü főispán alatt történt, hogy egy kissé élénk restóráczió alkalmával, mig a főispán rendületlenül ült a zöld asztal fején, odajön hozzá egy kortes, s mutatja neki a fejét, hogy nézze, mekkora lyukat ütöttek rajta az ellenfél - szónokai.

- No ha főispán vagyok, akkor borbély nem vagyok. Menjen kend a fejével a borbélyhoz s tapasztassa be.

A megye-kikerekitést megelőzőleg, sok gondot adott a váradiaknak, vajjon megmaradjanak-e az ős vármegyében, vagy pedig az ujonnan alakitandó megyéhez kivánják magukat csatoltatni? Gyüléseztek is e tárgyban eleget. Egy ilyen gyülés alkalmával Szájas Márton uram a régiben megmaradás mellett korteskedvén, következőleg érvelt:

- Már én csak a mondó vagyok, hogy jobb lesz nekünk megmaradni, a mi régi megyénkben, mert hát csak megszoktuk mi már Váradot!

- Megvallom, hogy nem vagyok képes előttem szóló állitását megczáfolni, mert hiszen a ki életének javát a váradi tömlöczben töltötte el, az minden bizonnyal megszokhatta Váradot.

Tisztujitáson egy bizottmányi tag igy fordult egy baromorvos kandidátushoz, ki Szilágysomlyón lakva Zilahra concurált:

- Nem szavazok rád Sanyi! mert ha megtalálnánk választani, elmennél Somlyóról; már pedig hogy élnénk mi meg nálad nélkül!

Ezt a nevezetes toasztot Vasmegye ujon választott titkárára 1860-ban mondta el egy hires kortes:

... »Meg vagyok arról győződve, hogy Vasmegye tisztikarának jelleme oly szilárd, mint a vas, de azért a kisértet tüzkemenczéjében még sem olvadékony, mint a vas; - a hazafiui érzelmük oly állandó, mint a vas, de azért a rozsdának nincs ugy alávetve, mint a vas; - politikai hitök oly erős, mint a vas, de azért még sem minden alakra kovácsolható, mint a vas; s ezért remélem, hogy a jeles tisztikarnak minden működésre a honszeretet legizzóbb vasával lesz kivasalva, de azt ugyan nem remélem, hogy tiszti működéseinek az idők mostoha fordulatának nehéz súlyával még egyszer legyenek bevasalva; sőt azt hiszem, ha a magyar alkotmány épülete mindenütt ilyen tisztikarral lesz körülvasalva, akkor maholnap a magyar alkotmány nem lesz »fából vas karika!« - Szivemből óhajtom tehát, hogy Vas megye lelkes tisztikara a közügy javára folytonosan hivataloskodhassék s e hivatalból semmi német, legkevésbé pedig vasas német ki ne szoritsa! - Éljenek!

Gyanusfi ur. Tisztelt polgártársak! Én kivánom kijelenteni, hogy én a 48-iki törvényekhez minden következményeikkel együtt, ragaszkodom.

Gyanusfi ur. (mégnagyobb pathosszal.) Én óhajtom jegyzőkönyvbe vétetni, hogy én a 48-iki törvényeket minden következményeikkel együtt visszakivánom.

Egy hang az asztalvégéről. Ugy-e bár nagyságos ur: azok alatt a minden következmények alatt - a muszkákat értette?!

Sz... megye tisztujitásán a két jelöltet egymás mellett emelték vállaikra korteseik, s ott tartották fél óra hosszat; azok azalatt, hogy egymást ne lássák, kénytelenek voltak fejeiket elforditani, ugy hogy kétfejü sast produkáltak a jámborok.

Z. városban tisztujitás alkalmával egy volt tisztviselő, ki minden áron hivatalba akart jutni, de kimaradt, megszólitja egyik ismerősét méltó nehézteléssel:

- A 60-as évek elején N. N. megyében egy volt zsandár mezei komiszáriussá szerette volna magát megválasztatni; csak magasztalá önmagát s kipróbált tehetségét.

- Kérem, - felelt a választatni óhajtó, - én ott is csak imigy-amugy szolgáltam, nem ártottam senkinek. -

Máki Bandi legóriásibb sastollat - vulgó konyhakés - s csizmáján olyan sarkantyukat hordott, hogy taréjai beillettek volna valamelyik szegény szinpad prófétai napjának.

Népcsoportosulásoknál ő volt a falu szája, s titokban eldicsekedett az üvegeseknek, hogy az ablakbeverések terén mennyit köszönhetnek neki.

Végre eljött a városi tisztujitás is; Máki Bandi itt is vezér volt. Ő tűzte föl a zászlót s ő kiáltotta, ki először Sz. ujon választott jeles polgármester nevét.

Aztán teljes joggal hitte követelhetni, hogy a tisztviselőségben őt is alkalmazzák. Be is állitott a komoly választmányi elnökhöz, kérvén, hogy a mire legalkalmasabbnak látja, - és itt hetykén verte össze sarkantyuját, - arra tüzze ki a választandók közé. Ez megigérte.

Mikor aztán a nagy nap eljött, dobogó szivvel hallgatá végig a kandidáltak névsorát. Már türelmetlenkedett, midőn egyszerre nevét hallja. Ki volt tüzve város - dobosának.

»Uraim, ha semmit sem akarunk tenni, azt könnyen kivihetjük; de ha valamit ki akarunk vinni, ahoz nincsen hatalmunk.« - Fifát!

- Kisasszonyok! Nagysámék!- kiabál a tisztujitás eredményével lelkendezve haza szaladó inas, - alispánok lettünk!

Restauratió előtti nap összeszedi a kortesfőnök embereit, látja, hogy Szájasdi még nincs jelen.

- Szivesen eljönne ő kigyelme, de nem teheti, mert most »nyujtóztatják«, különben igen tiszteli az egész »ferekvencziát.«

A p-i városiak az uj szabadságot - nehogy az valami véletlen eset miatt hirtelen elrepüljön - igyekeztek korán fölhasználni; városukban tisztválasztást rendeztek. A választásnál a választók nagy része, egy szerszavassága miatt nagyon népszerü csizmadia mestert kivánt a birói hivatalra emelni. A biróságra jelölt, az őt környező s fölkaroló választókhoz következő beszédet intézett.

»Tisztelt tömeg! A szózatok és szavazatok hangsulyának csavarodásai czélszerütlenségben tüneményeznek föl, ha azok velem a birópálczát bemarkosittatnák. Felcseperedésem tanulmányainak lépcsőzetein ismerem én városunkat és polgárait. Emlékezem rá, mikor a város egyik tornyában órát művészeltettünk; annak hallására, mintha steklivel fellebezték volna, minden polgár dereka magasabb egyenességre örvendeztetett. Örömünk tartama szük rámára szabványoztaték, mert rövid idő mulva az óra és fertály járványai nem ugy érvényesiték mutatványaikat, hogy azok az óra ütemények hangzásába egyezményesek lehettek volna. Több művész fáradt kiigazitásán hiábavalósággal; sőt még a V. ur ezermesternek nevezett juhásza hüvelykeinek ügyességét is kifogás képesité. Ha már városunkban egy műszer rendellenes állománya annyi értelmes embert csütörtök-mondományra kényszerit: annyi mindenféle itt tősült jövevénybeli nép, ur, szegény, birtokos, se prücski se hajtski osztályu, kereskedő, mesterember, pénzes és kapás rendbefogalmazása az én tehetségeim tekintélyességét bizonyosan túlrepedesné. A nép romlandóságának igen nagy a sietsége, mióta a szokás ősisége: a szivet borral vidámitani, elfajzásba tántorog. A gatyás ember megszokta a masina pálinka szaglását, a feketebéliek pedig a sör sárgaságába árnyékolják be az eszély világosságát. Ezen körülmények zavarainak fellebbenése közt, vagy az én hajszálaim felett vetne a hab buborékot, vagy ha pedig ezeken felül emelvényezhetném, olyanná válhatnék mint a zsombékba vetett pajod, mely a hangyacsoportot felemészti. Igen kérem a tisztelt tömeget, hogy a birói süveggel mást méltányositsanak.« -

Csavaró Péter és Uponyi Tamás, szomszéd megyebeliek, de jó barátok, a sajóvölgyön fölfelé menet az uton találkoztak; a barátságos kézszoritás s üdvözlés után egymás mellé a kocsira ültek. Menet közben elkezdtek beszélgetni a napi eseményekről, a két szomszéd megyét megelevenitő mozgalmakról.

- Nálunk mégis zajosabb a mozgalom - jegyzé meg U. T., - mert mi már minden bizottmányi tagot kitudakoztunk, melyik pártra fogja adni szavazatát; igy a nyertes többséget is előre kiszámithatjuk; e mellett még egyik alispáni jelölt a választókhoz fölszólitást intézett.

- Van nálam néhány nyomtatott példány - válaszolt a kérdett - szándékom azokat a ti megyétekben, elosztani; egy példánnyal neked is szolgálhatok, abból annak tartalmát szóról-szóra megismerheted.

Ezen beszélgetés közben a Zuhogó-patakhoz értek, mely a két szomszédmegyét elválasztja. Itt Csavaró Péter megparancsolá kocsisának, hogy álljon meg, a szántóföldről szedjen tarlót és gerjesszen tüzet. Ez megtörténvén, barátját a proklamació átadására szólitotta föl.

- Hát azért, - magyarázá a dolgot tovább Cs. P., - itt már a mi megyénk határára léptünk. Megyénk pedig ember és marhavész alkalmával minden gyanus tárgyat, mely a ragályt tovább terjeszthetné, itt szokott elégettetni; meg nem engedhetem, hogy a te proklamaciód ragályos vészt hozzon nyakunkra. -

Egy kis vonakodás után a proklamació példányai a határszélen megégettettek; és Cs. P. még kocsisának sem engedé meg, hogy annak tüzénél pipára gyujtson.

Egy reményvesztett esküdt elkeseredve igy kiáltott föl a választók előtt:

- Dejszen, mig X. Y. Z. családok nem csak fiágon, hanem leányágon is ki nem halnak, addig a magamféle emberből nem lesz itt szolgabiró soha! -

Megyei tisztujitás volt. Valami Keő, valami hivatalt akart nyerni; ennélfogva csapraüttetett valami négy hordót. Ittak az atyafiak, s kiabálták erősen: - »ilyen kő, ilyen kő!« - szegény Keő azt gondolta, hogy őt iltetik; pedig hát a gonosz naciók a kezeikben levő palaczkokra mutogatva mondák »ilyen kő« (kell)... Mikor aztán látta, hogy megbukott, szólt keservesen:

- Értik-e kendtek? - tudakolá a figyelmesen hallgatókat egy megyei küldött.

- Hát olyan furcsa szerszám lehet, a mi akkor is, mikor áll, kotyog - válaszol az értelmes előljáró.

- No barátim - beszélt a többihez egy bizottmányi tag, - egész erővel azon legyünk, hogy járásunk főbirájává Keszegföldi urat választhassuk meg.

X. X. megyében a főispán Y. nyugalmazott huszárkapitányt tisztujitószék alkalmával táblabirónak kinevezvén, minthogy a szokásos hiteltétel másnap a hitelesitési ülésben szokott történni, tehát este az ujonnan megtisztelt veterán hadfi is többekkel az előkelő táblabirák közül az alispánnál pipaszó mellett a lefolyt nap eseményeiről beszélgetni megjelent és fogadta a vendégek gratulacióját. De csakhamar kinyilatkoztatta azon való aggodalmát, hogy ő katona lévén, a deáknyelvből semmit sem ért, akkor pedig a megyei gyüléseken még a deáknyelv főszerepet vitt, s a főnótárius is az eskü formáját deákul szokta olvasni. Nagyon aggódott tehát kálvinista létére, nehogy a boldogságos szüzre és istennek minden szentjére is elmondja az isten igéit.

- Sohase aggódj azon pajtás! - szól a játszi eszü E... a ki juratus korában az öreg Wekeliussal is annyi csint tett s mint kortes ritkitotta párját, - majd segitünk azon. Én melléd fogok ülni, s mikor a boldogságos szüzre kerül a sor, megrántom mentéd ujját s ekkor hallgass el, mikor aztán ismét mondhatod a többit, akkor megint megrántalak.

Másnap a gyülésben e szerint helyet foglaltak. A főnotárius előveszi az eskü formáját s olvassa. Y. kapitány mondja utána, de csak ugy izzadt bele, majd kitört a nyelve abba az átkozott deák szóba. Már a boldogságos szüzön és Istennek minden szentjein és túl jártak. Elmondta fideliter a kapitány, mert nem rántották meg a mentéje ujját. Azonban mikor ezek a szavak következtek:

- Omnibus coram me litigantibus jus et justitiam adminístrabo.^[1] E. megrántja a mente ujját, Y. kapitány elhallgat. - A főnótárius ismétli, az eskü szavait. A kapitány mélyen hallgat. Ekkor a főispán megszólal:

- Nem mondhatom kegyelmes uram, - szól a kapitány, - mert az hitem és vallásom ellen van.

Lehet képzelni a kitörő kaczajt, mit magának, csak az uj hüledező táblabiró nem tudott megmagyarázni. Keresi szemével szomszédját, de már ez akkor ungon berken túl volt. - Mikor aztán megmagyarázták a kapitánynak az egész dolgot, annyira dühbe jött, hogy az egész városon kivont karddal kereste E-t, de ez már akkor a másik megye határán tuljárt.

Busan gyalogolt hazafelé a csak szomszéd faluban lakó X. szolgabiró a hunyadmegyei tisztujitási gyülésről.

- No hát vidd a köpenyegedet, mond Gligor a respectust vesztett cidevant principalisnak.

Nagyban folyt a korteskedés Patakon, a jelenvoltak között ott ivott, vagy inkább ihatott volna a főiskola jámbor bajulusa M. Ferencz is, de búsan félrehuzta magát. Oda megy P. ki borával szavazatokat igyekezett gyüjteni magának és kérdi:

- Kérem alássan - feleli vissza amaz - én csak olyan dubitatus nemes ember vagyok.

Megaljunk egy kicsit. Silentium. Szót kirek! Minek előtte tökiletesen össze veszekenink egymasba, hagy tegyem egy inditvanyt, ki ha fogatatik el, lesz vele minden viszalkotság oldozva meg; inditvanyom pedig nemcsak, hogy elfogom terjesztenyi, de magam is al-fogom-kalmaznyi.

Van most minden valasztó kerületben képviselö jelölt kettő, kik egymasal huzakonak. De hat minek huzakogyak? Nem job volna, inditványozom, hogy

minden valasztokerület külgyön el egyik képviselöt ordinariusnak, masik kipviselöt fottagnak. Hiszen van delegatioban is fottag.

Különbség azér nem lenne országgyülésen semi, mert szik marad csak anyi, menyi most van: diurnum kifizetetik csak anyi, menyi most,

hanem; ki hamarabb kipviselői szikre leül, akar ordinarius, akar fottag aban ülisben neki dukal votum; melyik kisőbben gyün, az visszamehet.

ülisvégeztivel haznagy minden tagnak kit talal helyen ülve, altal szolgaltat praesenzczidulat; ki menyi praesenzczidulat honap vigin kaszanal elő mutatnyi tugya, kapja anyi diurnumot; mint ez van consortiumoknal.

Ebül tamadna olyan jó, hogy majd iparkonna magat mindenik kipviselö jelenkeznyi orszaghaz megnyitaskor, is helit elfoglalnyi, - ha pedig eczer ott ül, ugyan föl nem kelhet, mig elnök azt nem mond: ite missa est, mert masik azonnal helyibe ül és kiböjtől praesenzczidulát, is akor nem lene soha se nem egy absentia izs országgyülisen; haz lene mindig complet.

Ne mongyon asztat elene tekintetezs baratom uram, hogy ilyen methoduzs melete az izs megeshetne magat, hogy tigrisek leninek töbsigben; mert est modus in rebus. Haznagy mienk, lesz kezibe kulcs; fertalyal hamarab hatulsó ajtón beeresztünk magunk baratainkat, s csak azutan, kinyitunk töbi ajtot.

Igazan mondok, nem beszilem magam irdekemben; mer nekem akadta mostand olyant valaszto kerületem, honnan engemet megvalasztyak egiszen ingyen, egy garast se nem kel elvesztegetnyi.

Csupan csak nigy ezer tolbukrita »ilyen Zebulon« felkialtasal aranyban, per 10 krajczar: az nigyszaz forint: harmincz zaszlo per öt forint, tizenöt per tiz forint, az haromszaz forint. Azutan nigyezer program totul, nimetu, magyaru, rusznyaku, per ötven forint, az kitszaz forint. Azutan nigyszaz faklya per egy forint, az nigyszaz forint; azutan nigyezer fotografia kipem magamtul per husz krajczar, az nyolczszaz forint. Azutand fehir ruhaba öltözködött szüzek huszak, darabja öt forint, az szaz forint; azutan ezer forspont per két forint, az kitezer forint. Azutan gyanta cziganynak hegedühöz kitszaz forint; azutan patkoltatas banderium lovainak haromszaz forint: plakatok kitszaz forint; feuerwerk illuminaczio szaz forint; (mig akor senki se mondhat, hogy csak egy pohar bort izs kapta tülem.) Summa summarum: ötezer forint. Különben egizs megvalasztatasom nekem csak egy ital borba se kerül.

Nekem mar van vis-a-vis kető. Mind a 'kető igen kedvezs jo baratom, is atyamfia - maskor; hanem most gyilkosom; különben derik, becsületes, okozs emberek, hanem mozst akasztofara valo őrült, veszekedett tolvaj gazember mind a kető.

Ez most rendes titulatura. »Spitzli« ha nem mas. Ha joboldali akor osztrak spitzli, ha baloldali, akor muszka spitzli.

Egyik elencanditatusom joboldali, masik baloldali. Mar most az elsövel atalelenben vagyok magam baloldali, a masodikal szemközt joboldali.

A mig csak transit; szolnokot nem hagyunk magat kibeszilnyi, faklyakat nem engedünk muzsikalnyi.

Masodik stadium varmegyegyülistül bankettig. Mar az kicsit furcsab. Elib nem hagyunk egymasnak anyit se mondanyi, hogy »Tekintetezs emberek!« utob megugratunk főispányt; vigezetre banket toasztozokat kidobalunk ablakon; és azok nekünk mindent viceversa. Mar e nilkül nem megy.

Harmadik stadium: első itatastul masodik itatasig. Tudnyilik beiratastul verificatioig. Főproblem elencandidatusokat ugy lepiszkolnyi publikum előt, ahogy kel. El kel rula mondanyi, hogy Bach-huszár volt, hogy fogva volt criminalitasirt, hogy pankrott, hogy a felesige rosz szemil, hogy itt amott mindig pofon vagtak, hogy spiller, hogy hivatal kel neki, hogy muszka, hogy eretnek, hogy nyavalyatörős, hogy visza akar alitanyi robotot, dizsmat, jus primaej noctist, hogy Babaj, Juhasz, Haynau, Caraffa egy szemilben: vigezetül, hogy mar masut ugy izs meg van valasztva; kit helyrül izs nem lehet.

De ezt nem elig egy embernek mondanyi, nem elig egyszer mondanyi, ezt sok embernek, sok ember előt, is sok helyen el kel mondanyi, sok embernek pedig sok helyen kiszakadt a torka, s azt öntöznyi kel, mig tart beiratas s igy megy keresztül seregünk a vitizsig borkeresztelőjén.

Következik negyedik stadium, masodik itatastul harmadik itatasig. Ez a reclamaciok epochaja. Mar itenes nem egy embernek, de minden egyes valasztonak külön ki kel keresnyi iletibül valami gyalazatot, mi miata ki lehesen ütet törölnyi lajstrombul. Mije van, van-e mije? Lopott i fat az urasagi erdőrül? dolgozik-i, vagy csak faczir?

Ötödik stadium a valasztas elöti nap. Most mar gyün sor igazi kapaczitacziora. Utolsó argumentum furkos bot is dorong.

Végezetre, ha semmi nem hasznal valasztas alat katonakkal magunkat szilyelveretünk, s az nekünk nagyon jól esik.

De mi fog törtinyi, ha haboru talalya magát kiütnyi, is hadügyminiszter elvisz katonakat haboruba? Hiszen akkor; mink nem valaszthatjuk kipviselöket. Ha nincs cserepár, nincs alkotmány.

Soha iletemben annyi templomba nem jartam, mind most. Ha esik utamba romai papista templom aba misemondast vigig varakozok, is ott maradok, mig papot le nem vetköztetnek, is oda tirbetyülök töbiekel sorba, is szorongatok olvasot kebelemhez. - Ha pedig kerülök kalomista helyre, beülök kathedraval szembe, is a hogy torkom engedi, inekelem velük: »pürülj uram pűrlűimmel; harczolj ellenjelültemmel!« ineket hosszabbra kinyujtok, mint maga kantor, is míg tiszteletes hosszu pridikacziot elmongya, magam izs engedek töbi presbyterekel egy sorban buzgosag altal magamat elnyomatni. - Mikor aztan racz pappal tanalkozok, nincs ra eset, hogy kezet ne csokoljak neki, is ha kirdez tülem Februarius 10-ikin, mikor gyüvök megin vissza? felelem neki, holnaputan Januar 30-ikan; inen megtud, hogy o-kalendarium szerint gondolkozom. - De mar a hun lutyeranus helysigbe tivelyedem, ott realis bizonyitvanyokhoz kel folyamodni: meglatogatak iskolakat; lutyeranus mint szereti rajzolnyi; azok közöte kiosztok sok plajbaszt, meg gumilasztikumot; azotan menyek templomjaba. - Azonkivül valahany zsidolakadalom, temetis vagyon, aba mindegyikbe elmegyek; is vigyazok; hogy kalapot le ne talyajam venyi fejemrül templomba.

Hjaj, kedves baratom uram! Könyü Spanyolorszagba, Francziaorszagba jezsuitanak lenyi. De a hun ötfile uralkodó valazs van, aztan egyfile kipviselőjelültnek mind az öt filinek buzgo proselytajanak lenyi. A nem bolondsag.

Csak eczer ateshesem ezeken a »keresztjáró heteken« fogadast teszek hogy harom esztendeig penitencziabul leszem - nazarinus.

»Quibus auxilis?« Meghagyatik grof, pap plebanos, kocsmaros, Pesti Naplo, muszkafilelem, kenderföld, haziur felmondas, temetkezisi egylet, miniszterpuszi, baares Geld, vagy olmos bot segitsigivel-i?

»Quomodo?« Az mar nehezeb. Bal, balab, legbalab; vagy jobb, jobbab, legjobbab, partprogramm szerint.

A menyi bort edig mar valasztasokra elcsurgatunk; abu csinyalhatuk volna magyar tenger; a menyi pinzt kidoboltuk abul ipitethetük volna raja magyar flottat; a menyi zivatart felkavartuk, az ipen elig lett volna Zichi Toni admiralisnak, hogy tengeri betegsiget kapja tüle, s a menyi vires fejbe' fog kerülnyi eldöntő actus, az ipen elig volna egy tengeri ütközet harczi aldozatainak..

De okos ember ez a franczia kormany, hogy atyailag megtiltotta franczia polgaroknak, hogy nem szabad nekik Magyarorszagra gyünyi kipviselőnek, megvalasztanyi magukat.

Én is tartottam pártértekezletet. Elszalajtottam a Tyutyu vállogvetőmet Bugaczi Laczi, Duhaj Pista, meg a Lupi bácsi házához, hogy szedelőzködjenek, gyüvést gyűjjenek, nálam összegyüljenek, hogy fő ne sűjjenek.

»Urajim!« mondok ékessen,- »esmég egy választói küszöb határának korszakán állunk, a midőn a haza ránk teként, hogy mögmöntsük! (Helyes.) Mer, urajim, csak az igazándi független állásu honpolgárok kebelén nyughatik bizonyosságban az éldes haza! (Éljen!) Antul is inkább, mert az hű szittya magyarnak széles elejü, dús keblezetü szügye vagyon, akin ehen el nem vesz őssejink szent fődgye, mer akar az vérünkkel is tápláljuk, mint pelikány az ides anyját. (Elérzékenyedés.) Ha pedig az ehességtül el talál aludni rajta, ne vonjuk meg tülle a gyermeki szeretet emlőjit. Bár megeshetik, hogy nemsokára vér se lészen mán kebelünkbe, mivel hogy azt onnat mind kiszopta jaz kaurrmány! (Viharos tetszés.) Fő feladásunk tehát az én közvélekedésem szerént az, hogy minden honfi enenmagát táplálja, hogy az honnak legyen a mibül egyen. (Élénk helyeslés.) Mán most urajim, mi származik ebbül? Azon természetes és politikai szüksig, hogy ezen főfogásnak mentül több hiveket szerezvén, országos pártta zömétömörögömbörödjünk. (Öljön!) Mentül inkább gondoskodik minden leginy magárul, antul bővebben gondoskodik az honyhazárúl. Mig a többi pártok megeszik az országot, meg az ország főfalja az pártokat' akit űk ugy hilnak, hogy »bekeblezés« - eddég mink éltetve magunkat, éltetjük a hazát; mink öszünk iszunk, a haza meg jóllakik. (Helyeslés és taps.) Köll-e ennél különb prográm? (Igaz!) De, hogy ezen nömös czéltáblánkat elirhessük, gondoskodnunk köll az eszközökrül. Mint az érzés szivejinkbe, oan drága legyék mindegyikünk voksa! Aki áldozni tud a hazájér, az tunni fogja, hun szerezheti meg a támogatást. Az igazi honyszerelem fölötte jáll az pártoknak! Ha p. aszongya néköm Tisza Kálmány: ez a Mokán Bertalany, ez a Gönczöly Farkas, ez a Duhaj Istvány, ez a Bugaczi László ér az ügynek fejenkint ezer flórest, akkor nem vagyok tán sehonnaji jordán nimet, hogy igazat ne adjak nekije. De ha tanálkozik melegebb kezü férfiju, a ki még egy ezerrel rádufláz: nem vagyok tán putribéli more, a kinek az a hite, a ki tormot lát maga jelőtt: hogy főre ádozzam magamat! Mer mér kőttene többet, ha forróbban nem imádná a hazát? Igaz-e? (Igaz!) Az ien magosabb szempontbúl tekéntve az ország sorát: nem nízem én, dufla okulát hord-é, vagy csak az öveg félszeme előtt tartja-é a haza boldogságát. Csak fölfegyverezett pislontása legyék és jól tudjon imádkozni. Vagy ha ugy esnék, hogy a béllelt szöme ellenire se látna tisztán környülállások mivoltába és hanná kopni a mijénket: ott száradjon bennük a hazafiságuk csüvestül. Ha nem köll támogatott támogató, van ingadozó párt az hazában hálá a magyarok istenének, ahhol szegődünk. (Helyeslés.) Szükségesnek tartottam urajim, ezen vállságos választási események és bukományok föntvázolt küszöbéről szóllanom önökhöl azon tántorithatatlan hajlandósággal, a kivel az honért áldozó férfijak eránt viseltetünk. Éljünk!«

(Viharos éljen! A szónokot fölkapják és vállon az asztal körül hordozzák. A független nyilatkozat nyomattatását és a különféle táborokba elküldését elnök elrendelvén, mindegyikünk széjjel oszlott.)

Nem akarok dicsekennyi, de a beszídnek nagy volt a hatása. A szellőm is, mintha érzette volna a gazdája diadalját, oan magasra emelte a farokját, mint a zászló nyele. Teszek is rá dögöm, mondok, hogy haza érve, ott találom a pesti spileráj-csinyállónak az öreg levelit, akibé lobogó-mustra, tollumustra, meg ekkis piz-mustra is vót.

Hogy egymagába rám ne savanyodjon, pajtást köll kerittenem melléje. El is menek oda, a hun szaporodik. Csóri Muki az utamba jakadt. Azt kérdezte ja füstös, kinek muzsikáljon? Nyomod a száraz fádot! mondok vidámon, mit tudok én bele? Jaj ki ne tunná, ha nem a nasságos ur, vigyorgott a fárahó. Pedig jó hejön kereskedett az a juhbélnyomorittó. Hanem megböcsüld a fajtádot, mondok, el ne tányérozd magad, mint a pesti vírsiged, hanem a mikor cselekszöl, rám nizz, oszt' allesz az igazság, akit én diktállok. Már most akaszd a zápfogad alá azt a zengő sulykot és riszáljad ezt az új kortesnotát, hogy:

Kényössen lipködtem a kaszinó fele s hogy betettem a lábam, eerikkantottam magam.

Csapra verjük mán a cselédbort! Oan ital az, akivel az uri bögy ellakott. Köpibe termett, ujjal sutulták, szalvétán szürték - iszod! Vállasztónak nagyon jó. Érti is módját az a jordány einslóg-professor. Hogy az izit parfémmal elvegye belejereszti a két napos esőt.

- Nem én! Jaj dehogy! már mér ütnék a kezire? Hanem mindétig csak forgolódott - nem birt elaludni. Hát mit gondol az ifiúr, mi bántotta azt a gyönyörü okos embert?

- Mégis csak kutyabaja vót annak, mondok s a tenyeremet odaejtettem a tilalmasba.

- Nem tetszett kitalálni. Más bántotta a Dávidlebent. Mikor javába elaltatnám a Lottikámat, aszongya nekem, hogy: Czili te: No mi köll? felelek vissza. Nem köll semmi, feleli ő, de egy gondolattól nem tudok aludni! Már mér ne tudnál, Dávidkám? mondom én. Mi bánt? - Az bánt, mondja az uram, hogy abba a borba, akit duflán fölirtam, nem önthettem bele vizet! Hát nem arany ember?

- Az a, olvasztanék ólmot a fülibe, mondám én enyelegve, mer jó barátságba vagyok véllek, hogy a parádés szobájukba bejeresztenek nimelykor, ha jakad ekkís kompánia.

Bugaczi Laczi aszongya, nem jó blatt jár az igaz magyar politikára. Lupi bácsi meg biztat: ijjen hazafi, mint én csak kivel nem szorulhat!

Hasze csak kijereszteném az én ékesszóllásom karikássát, nem egy pördületre vónék meg?

Az egyik jobboldali csahos nállam járt s öntötte belém a szót. Hátha annak a rézfeszületet sikálló egész pártodnak a szent dikczijonárijomát hullajtod belém, meghallom-é? Tülem mellett gyalogut. Abrincs!

- Mán ki légyön az én hazám, mondok neki, azt tudom; de hogy az ur micsoda fösső vármegyeiből pottyant ide, abban tudatlan vagyok, mondok neki és ugy kidülyesztettem a mellyemet, hogy azt hitte, megindult a hegy.

- Micsa? - Ne szeleskedjek? Esse kutya! Hát ha ez az esztergomi bazsilikába beledagadt, szent fán simorgó primásod vallatja a vedlett bibliáját: komollabb-é? Elugorj innéd, te görhébe ójtott parupnyi-szár, mer ugy nálad legyintek, hogy a pöttyöndi zsidó kilorgós 20 flóresért még csak meg se níz!

Nömös méltatlankodással mondtam ezt oda neki, amire meg is ihászodott, mer mintha csak a paptyának gyuvont vóna, ugy beszélte bele a markomba, a hiszekegyet. Én meg megadtam neki az abszolutórijumot.

Midőn a jelen országgyülés befejeztével önök elé lépek, hogy számot adhassak ugy magamtartásáról, mind a hongyülés eseményeiről, - a teljesitett kötelesség érzetével jelenek meg szinök előtt.

Különböző vádakat és gyanusitásokat emeltek ellenem roszakaróim önök körében, melyekre férfiasságom tiltotta eddig válaszolnom.

Legelső és legélesb gyanusitás az, mintha én az országgyülési tárgyalásokban igen kevés részt és nagyobb részt távol maradtam volna.

A lefolyt országgyülés a legzavargósabbak közé tartozott, s ha én kellő objectivitásomat megőrizendő, koronkint elhagytam a fővárost, hogy mint szemlélő kisérjem az eseményeket: érdemlek-é kárhoztatást?

Aki részt vett a politikai küzdelmekben, kevés kivétellel sok ellenmondásba keveredett. A helyzet folyton változott, a pártok változtak a helyzettel, s egyének magatartása a pártokéval. Csupa következetlenség. Ez ma megszavazta azt, a mit tegnap ellenzett; amaz ellenezte azt, amire tegnap szavazatát adta.

Távol maradtam sokszor, hogy ne kelljen szavaznom, s megőrizhessem politikai jellemem correctségét.

T. választók! Oly tisztán jelenek meg szinök elött, mint a hogy eltávoztam s ha nevem gyakran fordul elö a »nemszavazók« vagy »távollevők« közt, önök méltányolni fogják indokaimat.

Ami a lefolyt országgyülést illeti, az - kereken és őszintén kijelentve - megelőzi a következőt. Nem használok szépitgetést, hanem annyit mondhatok, hogy előkészitette azon eseményeket, melyeknek küszöbén állunk. Meddő volt-e, vagy eredménydús? - azt önök belátására bizom.

Én nem akarok elitélni senkit és semmit, mert az események ily közvetlen közelében a legélesebb szem is csalódhatik.

Fontos eseményei közül legfontosabb a létrejött fuzio, a nagy pártok egyesülése, melyet osztatlan örömmel fogadott az egész ország. E fuzio alapján állok én is, függetlenül bár, de utógondolat nélkül támogatva a mindenkori kormányt, s csupán annyit tartva fönn magamnak, hogy tettei eszméimmel találkozzanak.

A magyar státus-idea nagy problemájának megoldása peremtorice követelte a dilateráló erőknek az instransigáló factorok elleni consolidatióját, miből a fusio statusquója mint signequanon szinte természeti correctivum képen difinálható.

Reménylem t. választók, hogy e szavakból világosan megértette mindegyikök azt, hogy mi a fusió s valamint azt is: miért kellett a fusió s végül, hogy mi lesz a fusiónak eredménye.

Röviden abba foglalható össze a remélhető eredmény, hogy könnyebben és simábban fogjuk a függőben levő kérdéseket megoldani. E kérdések feladatok. Mondhatnám tehát e feladatokat, azaz a jövőben ránk várakozó függőben levő feladatokat. Valamennyi függő feladat közt legfüggőbbek függő adósságainak, mert rajtok függünk, jobban mondva, tőlünk függ jövőnk sokáig - függeni nem akarunk.

Kapcsolatosan jár ezzel a vámszövetség bankkérdés vasuti terhek könnyebbitése és egyéb financziális kérdések, s mikénti megfejtésök miképiségében található megboldogulhatásunk előföltételeinek összege.

Legyenek tehát t. választók meggyőződve, hogy a mily tárgyilagossággal és melegséggel képviseltem érdekeiket a multban, ép oly buzgalommal fognám képviselni ezentúl is. A megváltozott helyzetek és pártállások semminemü befolyással nem volnának rám.

Lépjenek tehát a szavazó urna elé s adja be kiki szavazatát legjobb hite és meggyőződése szerint.

Messieurs et Mesdames! Az az tisztelt választók, és t. választók választottjai! Az országos árviz, mely jelenleg mindent elönt, tulajdonképen nem az esőkből, hanem inkább azon országos választóvizből származik, melyet Tisza Kálmán a magyar ember nyakába öntött. E választóvizből, mint szerény infusorium tünik föl most kegyetek előtt. Szerény vagyok de büszke, (Coriolani attitüde-del és hanggal.) Csekélységemet a sors nagy actióra szólitja a kormány ellen. Jeanne d'Arc Jean d'Asbóth! (Orleansi szűz ihlettel.) Hivatást, missiót érzek, mint dicső elődöm az angolok, ugy én a szabadelvüek ellen harczolni. Higyjék el t. választók, naponként három szabadelvü sem elégitené ki gondviseléses étvágyamat. Valami titkos szózat azt korogja bennem, hogy ha a t. kerület engem küldene az országgyülésbe, én volnék a szabadelvüek Lützowja. (Kibontja vörös zászlaját, melyen egy szabadelvü halálfő, két szabadelvü csonton pihen.) Sans quartier! Jogalmam nem ad nekik szabad lakást! Hogy azonban t. választóim elveimet is ösmerhessék, bátor leszek előttük lerajzolni a szabadelvű embernek typusát. A szabadelvü ember először is uzsorás. Nézzenek körül hol vannak kitüzve a szabadelvü zászlók? Az uzsorások lakásain, mert a szabadelvü párt fenn akarja tartani az uzsorát^[2]) mi meg azt akarjuk, hogy az uzsorások kénytelenek legyenek minden pénzüket egy garas kamat nélkül a konzervativ pártnak kölcsön adni. (Viharos éljen!) Milyen ember az uzsorás? Vöröshaju, pupos, sánta, alamuszi, bénakezü teremtésnek festik a képeken. Ilyen az uzsorás s ilyen tehát a szabadelvü ember is, mivel a szabadelvü párt, mint mondám csupa uzsorásokból áll. Ki kiván tehát a szabadelvü párthoz tartozni, ki kiván vöröshaju, pupos, sánta, alamuszi és bénakezü lenni? Remélem senki s remélem, hogy önök közül mindenki borzadva utasitja vissza az eszmét oly párthoz állani, melynek első kelléke, hogy az ember Quasimodóvá legyen. Menynyivel szebb a konzervativ ember! Daliás, feketebajszu, elegans monoklit viselő, barkós - olyan mint én - és bőkezü, gavallér ember. A konzervativ ember palotában lakik és loyalitását azzal bizonyitja, hogy császármadarat eszik. Felesége szép, gyermekei detto. S ha ebben az életben kimulatta magát, a túlvilágra külön ajánló levelet kap. Kinek ne volna kedve ily párthoz tartozni? Kinek ne volna kedve Sennyey báró lobogója alá szegődni? Ki nem akar daliás lenni, palotában lakni és jól lakni császár-madárral, kinek nem kell szép feleség, szép gyerek? Azt hiszem mindenkinek. (Viharos éljen.) Induljanak utánam és mind ezt elfogják érni. Almás lesz az én almás materem, mely ország gyülési képviselővé promoveal. (Éljen!)

Eljött a régen várt idő valahára,
Hogy megindulván az Ország panaszára.
Fejedelmünk, Ország Gyülését hirdetett,
Hová eljött minden, a ki tsak jöhetett.

Csupa pompa volt a Diaeta Kezdete,
    De bezeg Oremusz lesz a végezete,
Mert adozó népnek esik nagy kárára,
    S hogy ha sokat esznek s isznak rovására.
Elvész Ökre, Lova, Tehene, Birkája
    Nem lészen Szekere, hanem Taligája.

Sok Mágnás Ki Czifra Aranyos mentében,
    Fénylet, Obligatiokat hordot a zsebében
Diaeta előtt is, - most búsul magában,
    Hogy majd Úr nem lészen Ősi Vagyonában.
Sok Követ tsak azért válalt Követséget
    Magára, mert abból várt jó nyerességet.
Sok követ magáról Ősi ruhát lehányt
    S varratott magának czifra Zrinyi Dolmányt,
Most már Kaputrokban üti a parádét,
    Nem makk Kávét iszik, hanem Csukoládét.

Nemes Magyar Ifjak Hazánk virágai
    Ugyan mért lettetek Németek majmai?
Soh'se himmezétek a ti ruhátokat,
    És ne áruljátok kedves Hazátokat.
Beszéljetek édes Honyi nyelveteken,
    Csupán igy foghattok ki a németeken.
Róma még anyai nyelvét beszélhette
    Ő ditsőségével addig kérkedhete.

A magyar is addig tarthattya fel nevét
Tsak, még Honyi nyelven ditséri Istenét!
Későn lesz már akkor járni Processiót,
Mikor majd bömbölönk gut morgent s agyiót!

»Kiviritott a tulipán!«
Ezt éneklik már ezután.
Ha éneklik, meg is mondják:
Hadd tudja meg ország világ:
Hogy ki a vivát?

A ki magát el nem hagyta
Sem kis bajba', sem a nagyba',
A ki tűrt, sirt, remélt velünk
Jóban roszban édes felünk;
Az legyen vivát!

Ki lelkét nem tagadta meg.
Sem a sorsnak, sem embernek;
A ki köpenyt nem forgatott;
Mindig nyilt arczot mutatott;
Az legyen vivát!

A ki helyén meg tud állni;
Ki tud emelt fővel járni;
Kinek nyaka még nem görbe:
Nincsen szokva czifra örvbe;
Az legyen vivát!

Kinél a tanács nem drága;
S tenni is van bátorsága;
Ki eszét kölcsön nem kérte;
De szivét sem adta bérbe:
Az legyen vivát!

Ki urához, nemzetéhez
Törhetlen szerelmet érez;
Érte vagyont fáradságot,
S ha kell éltet is föláldoz:
Az legyen vivát!

A kinek alkotó jobbja
Ujra épiteni fogja
Dicsőséges alkotmányunk
Koszorút mi annak hányunk;
Az legyen vivát!

Nem is tehén, ha nem fejős,
Nem kormány, ha nem felelős,
Kicsi zsömlye, kövér pék -
Éljen hát a negyvenhét.

Kiviritott már az üröm...
Minden megye legyen külön,
A hány zsömlye, annyi pék -
Éljen hát a negyvenhét.

A parlament végez hamar,
Nem szokott ehez a magyar,
Fölirat kell s semmi vég -
Éljen hát a negyvenhét.

Az jó, minél hosszabb az ut,
Rosz találmány az a vasut;
Már én csak szekeren mék -
Éljen hát a negyvenhét.

Minden menjen át tiz kezen, -
Minek tenni egyenesen?
Buda nem ért erre még -
Éljen hát a negyvenhét.

Jobb az a mi Bécsben készül
Hű fiaknak osztályrészül -
Metélt tészta gyermekpép -
Éljen hát a negyvenhét.

Jobb pártnak rendületlenül
Légy hive gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsirod is,
S a »fátyol«, mely takar!

Te kivüled itt senkinek
Nincsen számára hely,
Alkotmány: provisorium:
Ott élned, hallnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restóráczio
Egy ezrest elpakolt.

Itt küzdtenek borért a hős
Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
Tyukodnak botjai.

Ittasság! Itten hordozák
Sáros zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
Hosszu asztal alatt.

És annyi köpenyforgatás
S szinváltozás után
Ha senki meg nem élhet is
Mink élünk a hazán.

S népek hazája, egységes
Osztrák birodalom
Husz évi hizelgés kiált
»Tányérod hadd nyalom!«

Az nem lehet, hogy annyi toll
Hiába annyit irt,
Hogy stempli, accis és trafik.
Ne légyen approbirt.

Az nem lehet, hogy ispán, pap,
Gróf, fötiszt, pressbüró.
Hiába korteskedjenek, -
S hát a sok főbiró?

Még jőni kell, még jőni fog
A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
Vezetjük újra tán.

Vagy menni fog, ha menni kell
A miniszterium,
S utána jön vagy Tiszapárt,
Vagy provizorium!

Már igy is, ugy is penziot
Nekünk adni muszáj.
Bár kigyót, békát kiabál
Ránk sok nagy torku száj.

Légy hive rendületlenül
A jobbnak gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
S nyugdijba ez, takar.

Rajtad kivül itt senkinek
Nincsen számára hely,
Légy nagy szamár, vagy kis szamár
Hivatalt kapnod kell.

A köbölkuti választás
vagy:
Hogyan maradt ki báró Bácsi a hóból.

Hires ember báró Bácsi
Esztergom megyében,
Véle esett meg az eset,
Még pedig nem régen.

Szemben áll a szabadelvü
S a szélbali tábor -
Kettő abból, egy emebből,
Mint akár csak máshol.

Nossza rajta, - szól az elnök -
Tessék hát ajánlni,
Félóráig várok rája,
Legyen az akárki.

Báró Bácsi megsokalja
Mért nem kezdik már meg?
Nyomban kérni az elnököt
Harmincz lépcsőt mász meg.

»Elnök uram, négy kerület
Választ épen engem
Illő, hogy hát seregem itt
Legyen első renden.«

»Méltóságos báró Bácsi,
Nincs is még ajánlva,
Tessék itt az ajánlatot
Beadni irásba.«

Igy felel az elnök hamar,
S leczammog a Bácsi, -
Ir gyorsan egy ajánlatot
S megint ott van már ni!

»Méltóságos báró Bácsi
Nem igy kell ajánlni, -
Maga magát hogy ajánlná? -
Tudja ezt akárki.

Irja alá tiz választó
Adja aztán ugy be«, -
Szól az elnök és a báró
Nagy dühösen megy le.

Összefogja tiz emberét
És aláiratja,
Beporozzák szépen lassan -
Készen van már igy la!..

Megy föl véle báró Bácsi
És oda is vágja, -
Az elnök az órára néz...
Bácsi száját tátja...

»Tiz percczel mult a fél óra
Nem lehet ajánlni« -
Szól az elnök a paragrafust
Kezd már is czitálni.

Hülve hallják a szélbalok
Hogyan járt a Bácsi -
Szídják apját, szentjét annak,
A ki tette, bár ki.

Hordóra áll a szép báró
Hogy azt elbeszélje,
Mint ki firundcvanczigolták
Minek ez a vége:

»Minthogy ez a szabadelvü
Az én elvem vallja, -
Azt mondom hát fiaim, hogy
Szavazzatok arra!«

Igy maradt ki szegény báró
Itt e hóból, mint a...
Oly dühös lett, hogy a mérgét
Már csak alig birta.

No de se baj - van még három
Tágas kerületje,
De ha majd e három is ugy
Fordul majd bukfenczre! -

Megy lomha sorokban a bocskorosok
Bárgyu sokasága Eperjestt.
Négy barna fiu (ugyanannyi czigány)
Huz dalt nekik, de keservest.
Nyolcz óra. Te sok lobogó! na virits.
És hangzik: »Liljen a Bújanovics.«

Hátul katonák szuronyára süt a
Nap, fénylik a rettenetes szer.
Mig rája a sok lobogoju paraszt
Néz, néz kidüledte szemekkel,
Ám mondja a kortes: »One! na ta krics.«
És hangzik: »Liljen a Bújanovics.«

És ime kilenczre negyed vala már
    S csak Bújanovics neve hallszik.
Dugj bár a füledbe dudát vagy izét...
    Másféle nevet soh'se hallsz itt.
Mig végre kiáltja egy hang: »Ne vonits,
    Iljen a Pothorányí, ne Bújanovics.« -

Nem kell Podhorányinak: éljen e szó
Andrássy a Szent^[3] fogatik meg;
Itt hozzuk ime - a kik ölbe kapák,
Mondják - tetemes követünket.«
S mond Péchy az elnök: »Ize«, ne vonits,
Egyhangulag él már Bujanovics.« -

Elkéstek egy minutával - az ám -
Már félt a kilenczre ütötte.
A tiz daliába a rosz guta tán
Mérgesben e szóra nem ütne.
Intelligentia bár az a tiz,
Az hangzik: »Liljen a Bujánovics.«

Igy ment vala végbe, igy ám Presován
A képviselői toborzás
S mert igy vala ez, zokon azt ne vegyük,
Hogy versem ily iszonyu tormás.
Méltó dalolászni az ily esetet
Bár Sennyey rája marokba nevet.

Mert végre kisült míre Bujanovics
Ezelőtt a hitét ki nem adta
Tudniillik az a különös valami,
Hogy ő deli Sennyey fajta,
Éljen no, kikiáltom én magam is
A sárosi tót és Bújanovics!

Választások napja is
Eljött im a héten
Veri már a hírverő,
Kié lett az »éljen!«

Mindenik nap tíz-huszot,
Eltemet meg éltet,
Megbukik nem egy, a kit,
Bizonyosnak véltek.

Lesz lótás-futás, de nagy!
Tudom a központban,
Ha egy »több, mint bizonyos«
Mameluk lepottyan.

»Hová küldjünk mostan oh!
Nagy a seb, mit ejtél;« -
Csak a szemek szavaznak:
'Z'Árva-e vagy Erdély?

Ha megbukol, hol kapsz oh írt
Sebedre, sebedre;
De hát még a
Zsebedre, zsebedre!

Hogyha látod előre, hogy
Megbuksz bármely kerületben,
Akkor, hogy hát ne szégyelhesd, -
Lépj föl hires ember ellen.

Bármint lépsz is azonban föl,
Rágalmaztasd ellenedet:
Egy kis csöndes pletyka nélkül
A választás el se lehet.

Ha nincs pénzed s igérsz csupán
Jó hivatalt vagy legelőt;
Akkor hamar a programmal
Lépj föl öcsém, minél előbb.

De ha pénzzel akarsz győzni,
Jó későn lépj fel... mivelhogy
Az eldöntö pillanatban,
Ugy lehet, hogy pénzed elfogy.

A lapokat se feledd el,
Sürgönyöztess gyakran sokat,
Hogy hát a te követséged
»Bizonyosnál bizonyosabb«,

És ha igy is még elbuknál,
Habár mindent elkövettél:
Próbáld ujra... tán befogad
Valami zugában - Erdély.

Panaszkodik most a szücs
Nem megy jól a dolga.
Kinek kéne ily melegben
Immáron a bunda.

Panaszkodik a szabó:
Nincs munkáskéz, s élczel:
Tán a szabó legény is
Mind programmot férczel.

S kesereg a gombkötő:
Hogy a zsinór nem kel,
Kiszoriták attilát
Frak lebernyegekkel.

Boldog csak a korcsmáros,
Rá jó napok járnak
Választásí mozgalmok
Már megindulának.

Az alispán kalapomhoz rózsát tett,
Most is ott van, most is ott van, hogy ha még el nem veszett;
Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán,
Piros borral, veres borral itatott az alispán.

Huzd ki czigány, huzd ki czigány azt a nótát vidoran,
Hadd tánczoljak, hadd tánczoljak egyet a ki lelke van!
Tisztujitás, tisztujitás lesz ma itt a vármegyén,
Öt hat kupa, öt hat kupa veres bort megittam én.

Jó bort ivott, jó bort ivott ős apám is hajdanán,
Mikor királyt, mikor királyt választottak ős Budán,
Szegény öreg, szegény öreg! Ő már több bort nem iszik,
Bort ide hát, bort ide hát, hadd iszom én reggelig!

Bődi rénél van a Csó-tó,
Abban uszik tarka zászló,
Öt pecsovics halászgatja,
Örül, hogy azt kifoghatja,

Száradni a falhoz teszik,
Hej de rongyos, már nem merik
Főispán elébe vinni,
A lucskossal tisztelkedni.

Hogy ezt hallja Szabó László,
Hogy oda a tarka zászló;
Bánatjában hová legyen?
Szaladgál, hogy panaszt tegyen.

De nem talál vigasztalást,
A zászló csak rongyos folyvást.
Hej zászló! Mondtam több izbe':
Szétáztat még a tó vize!

Már siess hazádba vissza vert seregem,
Nékem ez a Kubinszki párt győzhetetlen;
Rettenetes e pártnak vaskemény karja,
Csekély népem összetöri, arczát marja.

Eddig nevem, beszédem volt hódoltató,
A gyülésben szónok voltam nagyraható,
Magam valék tisztségeket osztogató,
Törvény mester, a megyében utmutató.

Már siess hazádba vissza vert seregem,
Nékem ez a Kubinszki párt győzhetetlen,
Rettenetes e pártnak vaskemény karja,
Csekély népem összetöri arczát marja.

Hű vezérim, hajcsáraim mind sebesek
Megöklözték a Kubinszki erős kezek.
Bár ide se jöttem von Budáról soha,
A szerencsém nem lett volna ily mostoha.

De jaj mi fordulás történt balsorsomon,
Szégyen esett pecsovics kis táboromon,
Mi az a mit haza tudok vinni nőmnek?
Elleneim erős szivük, mindig győznek.

Mert Földváry, Csongrád megye főispánja,
Nemes szivű, nagy hazafi, nincs hiányja.
Hol Földváry a főispán: ott nincs ármány,
Nem talál helyt nagy lelkénél a koholmány.

Most már látom nincsen székem a megyében,
Csak Vidovics, Szabó László tart keblében;
Nincs személyem, becsületem már Csongrádba',
Kérlek ipam, végy magadhoz Soroksárba!

Háromszinű zászló, nemzeti,
Nem is magyar, ki nem szereti;
Magyar zászlón szép az ezüst rojt
De hát ha még ilyen nevet hord.

Föl magasra zászlónk nyelével,
Föl magasra Kemény nevével,
A neve is elég, olvassák:
Alkotmány az, törvény, szabadság.

Csodálatos nálunk az égbolt,
Egyszerre van rajta nap és hold.
Deákunk van napnak teremve.
Virrasztó hold Kemény mellette!

Szent Mártonban a jobb oldal,
Összegyűlt, de nem jót forral,
Már itathat széltibe:
Beláttunk a Bélibe.

Hunczut madár a keselyü,
Ez az élet de keserü.
Mikor lesz már mennyei?
Éljen báró Sennyey.

Árok partján legel hét kos,
A jó asszony takarékos.
Háza tiszta, mennyei -
Éljen báró Sennyey.

Bácskai.
Vonatkozással arra, hogy a Szemző képviselők csak az országgyülés
megnyitásán és bezárásán szoktak jelen lenni.)

Szemző János Zomborba
Befordult az árokba;
Ha mint követ, itt volna
Nem fordul az árokba.

Még azt kérdi Bakony népe:
Ányos legyen-e a képe?
Szája ferde, bajsza fél,
Ilyen ember itt nem kél.

Előbb voltál vonó-huzó
Aztán lettél huzó-vonó.
Nem kellesz, mint huzó-vonó;
Legyél ismét vonó-huzó.

Előbb voltál jobb oldalon,
Aztán lettél jobb a balon;
Aztán bal a jobb oldalon,
Szélső jobb a szélső balon.

Jobbról balra, balról jobbra
Tánczolsz, forogsz czigány módra,
Nem is kellesz sem a balnak,
Sem a jobbnak, mind itt hagynak.

Bachnak voltál hős huszárja,
Schmerlingnek kedves komája;
Ne izélj hát itt hiába,
Eredj Bach után Rómába.

Megbuktál, mint vonó-huzó,
Megbuktál, mint adónyuzó,
Megbuksz most, mint huzó-vonó
Hogy vitt volna el a manó. -

Zavaros a Tisza vize nem tiszta
Tisza Kálmán vékony, mint a giliszta.
Még azt mondják, hogy nagy ember a Ghyczy.
Pedig bizony yczy-pyczy-ryczyczy.

Jár a hire, az a nesze:
Követ akar lenni Besze.
Jobb ha bizony hallgat Besze,
Nincs már neki hozzá esze!

Nem tudom én, mit akarhat Kaposvár,
A jelölt szám féltuczatra megy ott már;
Jelöltjeid közül édes Kaposvár,
Azt látom én, hogy egyik se kapos már!

Szép a torony, ha fényes
Kerületem de kényes,
Beszélhetek ide kint
Rám se igen hederint.

Ez az utcza sikra fagyott
Kerületem cserbe hagyott,
Mind hiába szólok, kérem
Elszerették hárman, négyen.

Hanem azért porobálok,
Ötödiknek oda állok,
Sárga répa petrezselem:
Ez aztán a veszedelem.

Egyedem, begyedem
Tenger táncz.
Beöthy Ákos
Mit kivánsz?
Nem kivánok
Én egyebet
Csak egy olcsó
Kerületet!

Az országban végig, végig, végig
A jelöltek jó világuk élik,
Némely város kettőt-hármat magasztal
Hej az enyém engemet se marasztal!

Fáj a szivem, fáj az egész testem
Két szék között a pad alá estem,
Már bizony csak ez a büntetése
Kinek annyi felé fog a kése.

Kerek az én kerületem
De hiába kerülgetem,
Földvetés közt keskeny az ut
Én is csak ugy kapok, ha jut.

Elszakadt a gyékény kötél,
Nem léptettem föl az idén,
Összekötöm a kötelet
Föllépek még, ha csak lehet.

Hej busulok, keseredem,
Elhagyott a kerületem,
Pedig akár merre járok,
Sehol olyan kerületre nem találok.

Ugy szép a prézencz márk, ha a páros,
Szeretsz-e még engem Győr város?
Ha nem szeretsz többé igazán
Minek járatsz hát magad után?

Bal bácsi zöld kaputjába,
Kiállott a kapujába,
Huszas, márjás a zsebébe,
Nekünk adja örömébe
Örömébe.

Ezrivel terem a fán a
Megy;
Kerületem volt nekem csak
Egy.
És oh ez az egy bizony nem
Sok.
Gyanitottam, hogy elcsapni
Fog.

Furcsa isten teremtése
Ő!
Merre kérte vasut arra
Jő.
Törvényszék is az ölébe
Tér.
S ime mégis elcsapás a
Bér.

Jó kerület a budai
Kapós ott a Liptay
Ne érts félre nem a báró
Hanem a liptai turó.

Félre ma tű, olló, ma reám magasabb hivatás vár:
Kortes főnökké tettek a pártfeleim.
A kinek én varrok diszöltönyt, érdemes arra
Hogy korteskedjem czérnaszakadtig azért.

Mit látnak szemeim fetrengni az utcza sarában?
Embernek tartám; s im pedig egy szavazat.

Egy gazdag képviselőre, kinek formahiba miatt uj választás rendeltetett el.

Bébizonyították, hogy jóltévője a népnek: -
Monda a ház: da capo! újra tegyen vele jót.

Égi parancs van tiz: tizenegyedik ámde ezentúl:
»Bármit tégy: de magad rajta kapatni ne hagyd.«

Honatya lett X. ur, bár még csak gyermeki korban,
Kétséges lessz-é honfi? ha aggkora jő.

Büszke önérzettel megyen ő fel a szép Budapestre,
»Pater patriae sum!« Most a hon atyja vagyok!
Igy szólt ő, de tulajdonkép csak munkakerülő,
S ugy szereti a hazát, mint Sanyikánk a vizet.
Főleg az országház nyugalomba lehet - no de pardon!
Mert hiszen elmegy oda, hogy ha a gaget fizetik...
Bánja is »ő nagysága« hazánk sokféle csapásit,
Czime legyen csak, s pénz, néki a többi pomád. -
Mily nagy volt a tusa, a midőn e polczra emelték.
Bezzeg most követ ő, ám de leányt követő.
Véssed az elmédbe, aki így szolgál a közügynek,
Az nem képviselő, képmutató csak is az. -

Arról atyám ki tehet, ha szivem balpártra huz engem;
- Ki' stekerem nyakadat. - Oh! apa balra tekerd!

Mikor képviselő lettél,
Voltál csupán Bánó,
Majd pártodról elröppentél
Mert levél bünbánó.

Vala neked Nyiregyháza
Minden jót kivánó,
De hogy követnek választott
Most már szánó bánó.

Polyádban nyugoszol kis Bors-szem vármegye mondják
Hogy ha elhágy polyád, akkor lész igazi gyermek.
Szép hegedű szóval állatgál téged az ispány;
Szüllődnek meddő emlőjén vékony a kosztod.
Farkasfogra került az igazság, e kicsi bárány,
Hogy ha szökik ne csodáld a bitóra jut igyenesen az.
Rosz termésed volt az idén Barsvármegye hidd el,
Konkoly lett még a tisztabuzád is - arasd.

Ha beteg az »öreg«, akkor ragyog napod:
Átugrasz egyszerre két vagy három padot,
S betöltöd a helyét. Köszönet oh János,
Mert hát Deák helye nem lehet hiányos;
Ha pedig felüdül, visszavonulsz. Tehát
Te vagy oh János a - megforditott Deák.

Hogyha szerét teheted tengerként áradazol, bár
Hoffmann - mismásból négy csepp is untig elég.

Jól teszed, hogy hallgatsz; mert ha szólsz Kés márki
Az ember zsebében nyilik a kés már ki.

A ház jóllétét zavarók gyakran az Anyósok,
Országházba ha megy, ott atya légy, ne anyós.

Sok bajban sinlődve hazánk, nyög, várva javulást,
A ki beteg maga is, orvosa hogy lehet az?

Csiky Sanyit te ne bántsd, hogy iszik legalább a hazáért:
Hány ezer él köztünk, a ki se tesz, se iszik!

Nógrád! szálfa helyett, mely tartós oszlopot adna,
Egy piczi forgáccsal támogatod a hazát.

Pesten vesztve csatát, nemvolt hova árva fejed hajtsd
S fölkarolá ügyedet egy rokon: Árvamegye!

Imre ha balra szavaz, Zsigmond a jobbra törekszik,
Semmire a kettő igy redukálja magát.

Egymaga nem fogván madarat, ketten madarásznak,
Ámde az »Oh népet« lépre keritni nehéz.

Én is voltam jelölt... szt!
Magas hangból kezdettem,
Értem sem a gólya költött
Volt még egy kis hitelem.
Négy kézláb,
S vagyok mégis, mint sokan nem
Ép - kézláb.

Ha nem osztja Rajner Pali
Azt a sok pénzt kényeként,
Bejuthattam volna én is
Festetich és Cséryként.
De hát vitték annyifelé,
Mint a szél,
Nem - mondották - ne ajánló
Nagy levél.

És programmom sem hiányzott,
»Deform« volt a jelszava,
Bennem a hű kormány pártnak
Elveszett egy votuma.
Ki tudja, ha e szavazat
El nem vész...?
Eh! feledjük, ostobaság
Az egész.

Szenvedéllyel kezdtem volna
Dictiókat tartani....
Igazgató tanácsosság,
Concessió - vasuti...
Megtöltenék gutaütött
Zsebemet,
Ez vón' aztán mulatságos
Egyszeregy.

Kurizálnék a buffetben
Szép szőkéknek délelőtt
Casinoban a Zsigával
Mi lennénk zászlóvívők.
Osztanók a kártyát, tudni -
Illik a...
De a máról szólni sem po-
Litika.

»Neue-Welt«-ben a hogy szokták,
Vezetném az ügyeket,
Nem esnék oly összejövés,
Hogy ne vinnék szerepet;
Nem esnék azt minden ember
Hiheti -
Olyatén bál, sem országos,
Sem heti.

Szóval oly sokat tehetnék,
S mind e sok most füstbe ment,
Nyakamon a korcsma s kávés
Kontó egész regiment.
No de talán a »Közlöny«-ben
Legelő
Kijövök még én mint tanfel-
Ügyelő!

Egy holta után szavazott érsek-ujvári választó
tisztelgése a megválasztott képviselőnél.

Nagyságos jó uram tisztölöm alássan.
Csak azért jöttem, hogy még egyszer meglássam:
Én is ott voltam a hirös választásban,
Bár nem e világban lakván, hanem másban.

Mert hogy foglalóul kapék egy forintot,
A mely nagyságodnak elzálogosított,
Harmadnap az halál fejemre koppintott,
Mondván »gyere« neked már több dolgot nincs ott!

Én hát csak megnyugvám abban, hogy meghalék,
De mint a kortes ur fülibe ez hallék,
Káromkodott szörnyen, azt mondván, hogy csalék,
Meghaltam előle, ez neki nem elég.

Lajstromába vagyok irva; hát kell mennem,
Parolás votumot uraknál letennem,
Lesz ott mindenféle ital és ételnem,
Azt nekem végig kell szintén innom, ennem.

Mit volt mit tenni? hát ha ugy parancsolták;
Holtan is elmentem, az embert csak tolták,
Hallgattam, mikor a nevem kiáltották,
Rámondtam, ki éljen? S ők beassentálták.

Azután, hogy holtan ily jól megfeleltem,
Pörköltet bográcsból többivel megettem,
Borbul is az illő portiót kivettem,
Végre napidijat is benn nem feledtem.

Az ég az ilyen jó nagy urat megáldja,
Ki a szegényt nem csak élve megtraktálja,
De még holta után is hiven dajkálja,
Sohase is fogyjon ki az ő táskája!

Mentét, ködmönt, lajblit, újjat
Kibe magad bele bújjad; -
Szip nemzeti nótát újjat,
Kit, amikor busulsz, fújjad:
Trafik törlő törvint ujjat,
Kihez nagy örvendve nyújjad;
Huszár honvéd-vitézt újjat,
Kitül kebled lángra gyújjad
Ujjat kapja minden újjad,
Csak képviselőt ne újjat!

Tisztelettel alulirt országgyülési követül bátorkodnék személyesen szeretettel ajánlkozni. Szentül tartandó programm gyanánt a tettes nyitravármegyei fölirásokat kivált a megyei utasitást, ha tán nem is lehetne minden pontjaira nézve betüértelemben, de szellemében többnyire keresztül viendni kész-, képes volnék! Mi végett: politikai hitvallásomban három a jelszó: hit, remény, szeretet; igenis: lelkes hitem van a magyarok Istenéhez! szives reménységem felséges Fejedelmünkhöz!! tüzes szeretetem átaljában ugyan édes hazánk minden hitfelekezetü s nemzetiségü magyarbarát népeihez, de kivált magyar nemzetemhez!!! Eme háromságos jelszóval bizvást felelhetnék meg szentül követi tisztemnek, mint kivált képviselő is a jövő országgyülésen sarkalatos törvényeinknek átalában élethalál kérdéseiben, annál is inkább, hogy nemzeti szinekben: fehér a hitnek, zöld a reménységnek, veres a szeretetnek jelképe! Veres ugyan a legfelső, de mert is szentirás: hit-reménynél nagyobb a szeretet! - Bizony mondom: Szeretem hinni s reményleni, miszerint nem lennék pusztábakiáltó: hogy: Éljen a pragmatica sanctio szerint felségesen uralkodó Austria Ház! de szintaszerint Éljen szabadon és boldogul az alkotmányos magyar Haza is! Éljen a magyar királyi nép a magyar nemzet: de éljen királyi fejedelme is! Éljen a magyar nemzet törvényes követeléseinek teljes kielégitésére magát diplomájában kötelezendő FERENCZ JÓZSEF kegyelmes Urunk, de éljenek ő Császári s Apostolkirályi Felségét megkoronázandó Magyarországnak Alsó és Felső Táblájának KK. RR. Éljen az 1848-ik törvények értelmében az osztrák császári Ministeriumtól független, és egyenest Magyarországnak s koronás Királyjának felelős Ministerium! vagy ha inkább megtetszenék szentültartani az ősi törvényes s kegyeletes czimneveket: Éljen a császári birodalmi Állam-tanácstól, sőtt az osztrák Ministeriumtól is az 1790-i. évi X. törvényczikk értelmében független Magyarország királyi kormányja! és egyedül királyi Fejedelmének sőt magyar népünk s nemzetünknek is felelős magyar udvari Cancellárja s királyi helytartó Tanács! Éljen egy független s felelős Ország Nádora, Ország Birája! Ország Primás Papja: Éljen Ő Felsége által az országgyülésen kinevezendő egy Ország Kapitányja, Ország Pénztárnoka; ország Gazdája: Éljen a magyar megyei rendszer! a vármegye Municipium s Autonomia Éljen a cs. kir. katonaságtól független s a vármegyei közönségnek felelős Tisztikar! de élhessen hát a magyar nép törvényes szabadságáért s honalkotmányáért átaljába: de kivált Magyarország örökös boldogságaért s honalkotmányért átaljában: de kivált Magyarország örökös boldogságáért s közjaváért testestül lelkestül élni, - de ha lelkiismeretes becsülettel nem lehetne - meg is halni kész.

Válogatott követjelölti szózatok, 1865-ből.
S. I. követjelölt kitünő beszéde választóihoz.

»Azt hiszitek, hogy én a hajdani vagyok, - hogy én hópehely, hogy én bikanyál vagyok, melyet phí... el lehet fújni egy lehelettel magunk elől? - Én egy ezer éves kőszikla vagyok! ki barlangom viharával, mint a polyvát, el fogom söpörni D-t a föld szinéről, mind azokkal, akik vele tartanak. Hát mindég vakandtúrások álljanak ellent óriási halhatatlan lépéseimnek?! Mindenkit, a ki utamban áll, eltiprok, mint egy féreg cserebogarat a mezőn. Megmondom nyiltan, tőletek (t. i. a választóktól) nem függ semmi, de semmi sem, tőlem függ minden és a mindenható Istentől. Azért én, bárki lépjen még föl Nagylakon, a nagylaki járásban követjelöltül, legyen versenytársam bár Deák Ferencz, és még tizszerte nagyobb, én föllépek, mint követséget igénylő, s kivetem ellenemet a nyeregből. Magamnál hatalmasabb és érdemesebb lelket nem ismerek, azért én a követséget senkinek sem engedem át. Magyarországnak, s a világnak ujra teremtője akarok lenni! Ki meri velem szemközt merészelni ezt? Azért hát nem egy kis articsóka, - hanem 100.000 bomba és gránát sem ijeszt vissza föltett szándékomtól, a követségi állomás elnyerésétől.«

»Kedves barátim, érdemes polgártársam. Eljöttem benneteket fölvilágositani, ha még föl nem világosodtatok volna. Tudjátok meg, hogy ügyeteknek igaz jó akarójával van közetek. Íme itt van X. barátom, a ki az Ü... i bárók jószágát megvette, van neki tiz ezer hold földje. Ez itt barátom nagyságos N. N. ur, van neki két ezer hold földje. Ez itt Q. ur ő nagysága, jó barátom, hat ezer hold föld a birtoka. Velünk tart még Y. gróf ő méltósága is, a kinek két ezer hold földje van. Kik is mindnyájan régi igaz magyarok vagyunk; és láthatjátok, hogy ilyen emberek, a kiknek ennyi a birtokuk, nem lehetnek valami haszontalan bolond emberek, és gazdagságuk már magában elég kezesség arra, hogy a haza érdekét képviseljék; és elég biztositék arra, hogy minket meg ne lehessen vesztegetni!

Jönnek ide hozzátok csaló, ámitó emberek, a kik tévutra akarnak benneteket vezetni, de ne higyjetek nekik, azok mind haszontalan, vagyontalan emberek, még a jelöltjük is koldus, - majd megfognak kisérteni benneteket pénzzel, de ne adjátok el lelketeket egy pár rongyos forintért.

Azok is meg fognak traktálni benneteket, itatni fognak, (mert koldusok) ide jönnek, kulacs borral kinálgatnak benneteket, de valahogy el ne hagyjátok magatokat tántoríttatni, mi nem fogunk ilyen aljas eszközökhez nyulni.

Kedves barátaim! csoportosuljatok körünkbe, ragyogó vidám arczotok tanuskodik bizalmatokról és a mai nap örömére azon hat akó bort, melyet számatokra kirendeltem, költsétek az én s a hazának egészségére!«

Isten segélyével a nép képviselői pályára óhajtok lépni azért, miszerint ott amennyire csak szorgalmas törekvésü tehetségemben álland, édes hazánk boldogitásának előmozditására Deák Ferencz urral és hason elvüekkel egyetértve és erősen együtt tartva közremüködni szerencsém lehessen.

A jogi tanulmányokat 1848-ik évben végeztem. Országos köz- és váltó ügyvéd is vagyok. Az öszves osztrák birodalmi törvényekből a szigoru birói vizsgálatokat szintén letettem és jelenleg szolgabiró vagyok. Oskoláim bevégzése után 16 év alatt többféle hivatalos alkalmazásban annyi gyakorlatot és tapasztalást szerzék magamnak, hogy a most óhajtva választott követi pályán előfordulható nehéz föladatok megoldására nézve haladható képességemmel járulni szeretnék, minek alapján a teljes czimű honpolgártársaim bizalmába bátorkodom ajánlkozni, oly őszinte kijelentésem mellett, miszerint én azzal visszaélni nem fogok, hanem becses várakozásuknak minden tekintetben megfelelni iparkodandom, ugy: hogy a jövő majd tanusitandja, mikép én csakugyan t. cz. kedves választóim bizalmára érdemes voltam. Ha kevés igéretnek tetszik venni jelen szavaimat, e szerint biztosithatom bizalmukat, hogy igéretemet és fogadásomat fölülmulandják a hon javára irányozandó cselekvényeim.

Én a valódi boldoglétet csak embertársaim boldogitásában találom föl, azért legboldogabban érzem magamat akkor, midőn másokat szerencsésekké tenni képes vagyok.

(Ne tessék azt szerénytelen öndicséretnek venni, a mit személyemre vonatkozólag előhozni szükségesnek tartottam azoknak, a kik közelebbről eddig nem ösmernek.)

Ezen elveim alapján állíthatom, miszerint minden császár, király és bármely uralkodó fejedelem csak is igazán boldogoknak akkor tarthatók, ha alattvalóikat boldogitják, hogy azok szintén mint boldogitóikat szeretettel, bizalommal, engedelmességgel, őszinte hódolattal, föláldozással és valódi tökéletes hűséggel viszont boldogithassák.

Politikai érzelmem Deák Ferencz ur tanodájából való, azért őt követni és a hont boldogitó elveinek szilárd megvitatására főtörekvésem leend.

Végül kivánom őszinte szivemből, miszerint a jövő országgyülés édes honunknak tökéletes fölépülésére, fölvirágzására és valódi tartós boldogitására lehessen.

Hogy pedig az mind megtörténjék, a mit sziveink oly buzgón óhajtanak, vezéreljen minket arra a legészszerübb egyetértés és szilárd összetartás különbség nélkül minden honpolgárra nézve, békülékeny jó tapintatu indulat és az Isten!

X. város szélén, hol a várost szőlőskertek környezik, s hol - ez a fő - a biró minden alkalommal föllép követjelöltnek s tekintetes czimnél alábbvalót el nem fogad, - ily fölirás olvasható:

»Az kert közt való járás 5 pengő forint büntetés alatt hajtatik végre.«

Tisztölt polgártársaim! Én becsületös embör vagyok, kigyemetök is mind böcsületös embörök; azt tudják kigyemetök, hogy én tiszta 48-gondolkozás módu embör vagyok, ennél fogva mögkivánom, hogy mink imádott hazámnak fiai és leányai, már t. i. a kik leányok, - mind végig hívek lögyünk az alkotmányhó. - Részemrű kijelöntöm, hogy ha mindönki ehagy is és ha magam maradok is, - én a pártomtú é nem állok! - azután mög azt is mögmondom, hogy én az én tisztölt jobboldali barátommal S. P. urral mindönbe tökéletössen egyet értök.

Meg ne ijjedjenek önök! Én se vagyok pinczér, programmon se lesz speiszetli, tele cifra nevü étkekkel, melyeknek legalább fele élvezhetetlen, minthogy nem kapható. Rövid leszek, mint a telegramm, melynek minden szava három uj krajcárba kerül.

Sürgetni fogom a zsidók emancipatióját, hogy jövő követválasztáskor már ők is együtt verekedhessenek velünk. A nemzetiségi kérdésben jelszavam teljes autonomia, hazánk politikai integritásának határain belül. Csinálja ki minden jelölt a maga választóival: sört, bort vagy borovicskát akarnak-e inni de »ilyent« mindenki magyarul kiabáljon.

A legujabb magyarországi kérdésben azon leszek, hogy a nő- és férfinem közti dualismus tökéletes paritás alapjára fektettessék, úgy, hogy például egyik héten a követ az országházban és neje honn a konyhán legyen hetes - másik héten megforditva. E czélból inditványozni fogom azon kodex revisióját, melynek, 3-ik törvényczikke igy hangzik: mulier taccat in ecclesia.

Végül a mi személyemet illeti: Bach alatt semmi hivatólt sem viseltem, mint azt 1850-1860. évi oskolai bizonyitványaim elengedőképen igazolják.

Szabadjon tehát, tisztelt polgártársak, szabadjon magamat, mint a népszerüség omnibuszára méltót pártfogástokba a legmelegebben ajánlani.

Képemet kissé megverte a ragya, bajszomat kissé megrágta a moly, de azért personatus ember vagyok még mindig. Én vagyok az hires H-y I-s szabad királyi Pozsony város képviselője. Lehettem volna már többször is több helyen képviselő, de az ember csak egy kerületet képviselhet. A népszerüséget sohasem kerestem és mégis popularis ember voltam egész életemben, már diák koromban elnökké választottak iskolatársaim. A fiatal képviselők mind rajongnak értem, ha én beszélek, mindjárt intenek egymásnak, hogy János bácsi jól csinálja ám! Este aztán sorba kezet szoritanak velem a maffersdorfiban. Hej! ti nem is tudjátok azt, hogy milyen jeles ember vagyok én és milyen excellens orator lakik bennem. Majd meglátjátok!

Beszélek magyarul, németül, tótul, olaszul, diákul és francziául. Parlé vu franczé mosziő?

Szeretett néptársaim! Dücső nemzetbarátaim! Imádott hazahiveim! Kegyelt világ komáim! Te szegény elpusztult fajom, a kinek nincs egy betevő falat nadrágjó, a kiről foszladozik a kenyér, - mert sok e szent föld adosságó! Az uj kormány a szabadelvü párt nevezetének köpönyegét szórja szemeid közé. Honom polgársága, oh nép! Elevenen emlékszem rá: sokan nevetéssel akartak mintegy megszégyeniteni, de én megköszöntem. Most mártérja vagyok az ő derültségüknek. Mert a kormány kaczagása a nemzet zokogása. Ha tehát azt akarjátok, hogy nevessen a haza és riljon a hon kormánya, mindenitekhez fordulván tudatásommal, tudatjátok kivivandani azt, hogy néptársatokra essen kerületetek megválasztása!

»Uraim! Éljen a felséges uralkodóház, éljenek az európai nagyhatalmasságok, valamint éljen a derék külföldön lévő emigratio; éljen őszentsége a római pápa, de nemkülönben éljen a jeles Cavour miniszter! éljen az 1848-iki alkotmány, és éljen az október 20-diki diploma; hasonlóul a február 25-ki patenssel egyetemben! Éljen a magyar felelős független ministerium, és éljen az udvari kanczellária és helytartó tanács: éljen az európai béke és azon közben éljen az elmés Garibaldi! Tudassuk ő felségével, hogy mi hazánkért vérünket is ki tudjuk ontani, de egyuttal kérjük meg, hogy azt tőlünk ne kivánja. Mert éljen a békével párosult vitézség, éljenek a kik elég bátorsággal birnak bátorságukat nem mutatni. Éljenek azon dicső ősök, a kik már meghaltak és azon késő unokák, akik még nem születtek; éljen a szabad trafika és az alkotmányos bélyeg, éljen a censurával szeliditett sajtószabadság; éljen végtére az összes osztrák államba beolvadt, de azért mégis önálló, megháromkirályságtalanitott megerdélytelenitett, de azért mégis épségben maradt, meg is hóditott, ki is békitett, dicső Magyarország. Még egyszer mondom, hogy éljen!« -

Megválasztatása bizonyos, - a sikeren kételkedni sem lehet, az ellenpárt garázdálkodása, - menydörgő éljen - aljas kortes fogás - száz lovasból álló bandérium a haza érdemdús fia, - rettentő nyomás, - lobogó zászlók, - foly a bor, mint a Kanaán országában hajdanta a tej és méz; - vérlázitó, reklamatiói eljárás, - általános lelkesülés, - az ellenjelöltnek kerületünkben semmi kilátása sincsen, igazi pandurenwirtschaft, majd az urna előtt meglátjuk, - mienk a győzelem. (Folytathatja akárki.)

Egy rakás azokból a manőverekből,
mikkel követválasztás alkalmával a jelöltek élnek.

1-ső eset: Ketten társaságba állnak egymást dicsérni kölcsönösen; te engem itt, én téged amott.

2-ik eset: Megigéri a jelölt, hogy ezentúl mindenki szabadon halászhat és vadászhat - a saját birtokán.

3-ik eset: A jelölt kötelezi magát, hogy országos költségen kikövezteti a várost.

4-ik eset: Kihiresztelik, hogy az ellenpárt jelöltje - zsidó. (Ez 1861-ben Jókaival történt Baranyában.)

5-ik eset: Kihiresztelik, hogy az ellenjelöltet már másutt megválasztották.

6-ik eset: Igértetik irtvány föld és erdő kiosztás és semmi adózás a jövőre.

7-ik eset: Elhitetik az ellenfél választóival (svábok voltak) hogyha beiratják magukat, mindjárt nemzetőrseregnek kell menni.

9-ik eset: A követjelölt igéri, hogy ha őt megválasztják, ingyen is elvállalja a költséget, nem terheli vele a város kassáját.

Ábrahám: Tekintetes urak. Maguk mind a hárman jó emberek, derék emberek. Ezelőtt félesztendővel jó barátok voltak; ide jártak együtt tarokkozni, a követválasztás alatt összeveszelkedtek. Most már mindennek vége van. Az ujságirók azt irják, hogy már ki kell békülni minden embernek, el kell felejteni minden keserüséget. Lássák a tekintetes urak, itt gyön a tél, a csunya förgeteges tél, jó volna együtt tarokkozni megint, mint eddig, egy pohár diószegi mellett. (Nagyon jó diószegi borom érkezett!) Én azt tanácsolom, hogy béküljenek ki a tekintetes urak.

Fránya: No nem bánom, minthogy mink vagyunk győztes felek, hát nekem illik legelőször a kezemet nyujtanom. Megbocsáss Csákány pajtás, hogy ablakodat beverettem. Bizony isten a legjobb akaratból történt, azt gondoltam, egészségtelen levegő van a szobádban, hát hogy meg ne fulladj odabenn. Ugy-e bár nem haragszol érette.

Csákány: Dehogy haragszom. Tréfaság az egész. Te is megbocsáss kedves barátom, hogy a választás előestéjén ekkora lyukat ütöttem a tarkódon azzal a nagy kővel. Ucssegélyen nem ismertelek meg, különben kissebb követ választottam volna. De ugy-e, már nem fáj!

Fránya: Soha se is fájt. Még inkább, igen kedvesen fogok reá emlékezni. (Duzzoghyhoz.) Ugy-e bár kedves urambátyám is elegendi azt a tréfát, hogy azt a famosus pasquillust bocsátottam ki ellene, a miben spiónnak meg Rajxratnak van títulalva.

Duzzoghy: Hát te irtad azt? Te nagy kópé! Dehogy haragszom érte: még magam is jót nevettem rajta, reméllem, te is jó néven veszed tőlem, hogy az első választáskor szétverettem a választóidat az utfélen.

Fránya: Ugyan ki apprehendálna az ilyesmiért? Csak négy ezer forintunkkal került többe, hogy másodszor is be kellett hozni a választókat. Hanem hiszen urambátyám sem haragszik ugy-e azért, hogy olyan ügyesen megbuktattuk?

Duzzoghy: Au contraire: Higyje el kedves uram öcsém; nem adom egy millióért, hogy nem nekem kell abba az egészségtelen országházba leülnöm. Sokkal jobb itthon, tessék elhinni.

Ábrahám: Hát - tekintetes urak - azt a kis tizenöt akó borocskát, a mit utolsó este nem tudom melyik párt választói ittak meg nálam? Mert egy éjszaka háromszor, négyszer is elfoglalta őket, hol az egyik, hol a másik, valjon ki fogja fizetni?

Csákány: Ábrahám barátom. Ne feszegessünk most ilyen kedélyt izgató dolgokat: maga is tegye kezét a szivére és - felejtse el a multakat.

(Ekkor egy harmadik közbeszól: »Én pedig vagyok 48-as« s levágja mind a kettőt.)

Két különböző tudósitás.
a csákányvári választó-kerület 1865-ik eseményeiről.

Dicső követjelöltünk párthivei mai nap beláthatatlan szekereken vonultak be városunkba.

És onnan egyenesen a közös tanácskozási terembe vonultak, az ellenpártbeliekkel barátságosan értekezendők.

Fájdalom, hogy a szük helyiség nem volt képes mind a két pártot befogadni.

Az udvaron ezután élénk eszmecsere fejlődött ki mind két párt hivei között, mely sokakat igen gyorsan kapaczitált.

Mig végre megérkezett dicső jelöltünk, s vállainkra emelve, tartott egy szellemdús beszédet a néphez, melyben még a jövendő nemzedék sorsát is biztositotta.

Ezután alkalom nyújtatott az ellenjelölt kortesvezérének, hogy saját jelöltje mellett fölszólaljon, melyet meg is tett; s előadásának megczáfolása némi kis fejtörésre adott alkalmat.

Mire az ellenfél jelöltje, sok oldalu szives kérelmeinknek ellent nem állhatva, egy talpra esett ötlettel kijelenté visszavonulását; lelépése nagyszerü volt.

Dicsérettel kell följegyeznünk, hogy mind ez érintkezés alatt, semmi vallásbeli szinezet nem volt észrevehető a két párt között.

Este a város nagyszerüen kivilágittatott, melyben még a helybeli katonaság is részt vett.

Még az ellenfél is, átlátva a jobb ügyet, rögtöni transparentekkel látta el ablakait, a mik még most is szemlélhetők; megmutathatjuk, ha nem tetszik hinni.

Ezután diszes lakoma fejezte be az egészet, mely alkalommal Deák Ferenczre is emeltünk poharat.

Végre elhatároztuk, hogy financziáink rendezését dicső követjelöltünkre bizzuk, kinek e szaktudomány kiváló studiuma, ma reggelfelé bevégzők a tegnapi napot; - számtalanul közölünk békés megnyugvással tanusitva hazánk földéhez való hű ragaszkodásunkat.

Ma olyan napunk volt, melynek mind a huszonnégy órája az éjféli rémek órája volt.

Az ellenjelölt emberei az éjjel kimentek a város határába, hogy azután bevonulást tarthassanak.

S azzal siettek a zöldfa vendéglő termét rögtön elfoglalni, hogy a mi pártunk emberei, be ne férjenek.

A minthogy legelső megérkezésünkkor, mingyárt azzal fogadtak bennünket, hogy: »hát ecsém, mi kell?«

Az udvaron két rakás burgundi répa levén, azt, a mig benne tartott, egymáshoz kezdték hajigálni.

Az ellenfél jelöltje aztán tartott egy beszédet, a miben ilyen dolgok voltak; »ne féljetek leányok, ha én követ leszek kicsinálom, hogy hamar férjhez mehettek, nem kell a legényeknek katonának állni.«

Erre a mi pártunk szónoka beszélt volna valamit, de egy darab békasóval ugy hajitották tarkón mingyárt az első szónál, hogy betörött a feje.

Mire a mi jelöltünk a garázda ellenféltől fölszoríttatván a hiuba, csak a padlás-ablakon való kiugrással menekülhetett meg; szerencsére talpra esett.

Erre aztán lett is olyan káromkodás mindkét részről, mintha pogányok országában volnánk.

Este valamelyik részeg ember fölgyújtott egy széna-boglyát. Szerencsére svalizsérok vannak itten, azok eloltották.

Éjjel minden ablakunkat beverték, ugy hogy kénytelenek voltunk mind papirossal beragasztani. Tessék ide jönni, szerkesztő ur; még most is megláthatja.

Egész éjjel tartott a dorbézolás, mely alkalommal egy Ferencz nevü deáknak ugy vágtak a fejéhez egy poharat, hogy most is sántit.

Végre a megivott bor áráért senki sem akarván fizetni, a költségek megtéritését a követjelölt maga vállalta el a zsidónál, a kivel sok váltó processusa volt már; - még ma is számtalanon hevernek a szérüs kertekben, a kik azt sem tudják magukról, hogy fiuk-e, vagy leányok.

5. Igérj a népnek, ha hegyen lépsz föl: csillagvizsgáló tornyot; ha sikon lépsz: szökőkutat, vasutat; ha városban lépsz föl: kövezetet.

7. Tiz vég fehér, tiz vég vörös és tiz vég zöld vásznat lobogónak szabass föl.

9. Uszits vallásfelekezeteket vallásfelekezetekre; nemzetiséget nemzetiségre.

11. A kit nem kapaczitálhatsz, veresd be a fejét, hadd menjen el a kedve az alkotmányos joggyakorlattól.

16. Nyomtatott programmot adj, s az olyan hosszu legyen, hogy a paraszt megijedjen tőle.

17. A programmod elején beszélj minden jót, a közepét senki sem olvassa, ott mondd el a rosszat.

Egy politikai lap szerkesztőjének egy napi mulatsága a választások alatt.

Negyven levél az asztalon a reggeli postáról! Olló és vörös plajbász segits! Ez mind harcz, háboru és olyan dolog, a miből harcz, háboru lesz.

1-ső levél. »Nagy tudatlanságot árul el a szerkesztőség, midőn még azt sem tudja, hogy a fehér kakas toll, mely P. megyében a liberális párt jelvénye, N. megyében a pecsovics párt symboluma; qui bene distinguit, bene docet. Azért, midőn a szerkesztő olyan levelet ad ki, melyben ilyen passus foglaltatik: óhajtjuk a fehér kakastoll győzedelmét - asteriscusban alá kellene tenni, de nem N. vármegyében! Mert már most azzal a szóval a fehér tollasok ellenünk fordultak.«

2-ik levél. Ugyan kedves barátom! Ne lőjjetek már annyi bakot egymás után. Most ismét fölvettetek egy levelet az ellenpárttól, és kiadtatok ilyen passust: - remélhető, hogy kerületünk elvégre, annyi küzdelem után még is zöld ágra fog jutni. - Itt már csak világos a czélzás; mert hisz azt tudod, hogy a zöld ág az ellenfél jelvénye. Ti magatok segitetek bennünket megbukni.« -

3-ik levél. Uram! Ön elég malitiosus volt programmomat megcsonkitva, elferditve bemutatni a közönségnek: »ugyanis kihagyta belőle a megszólitást: »tisztelt polgártársak!« - Pedig ez volt benne a fődolog. Engem itt azzal vádolnak, hogy a polgári osztályt lenézem; ama kihagyott sor tanuskodott volna mellettem, hogy én a polgári osztályt tisztelem; már most ennek köszönhetem, ha megbukok, s igy önök is egy szavazatot vesztenek bennem, mert én is mindég oda szavaztam volna, a hova Deák Ferencz, Tisza Kálmán és Apponyi Albert urak fognak szavazni; a kiknek nézeteit van szerencsém osztani. Már most adja ki ön a programmomat még egyszer.

4-ik levél. Na Seé, Seé san á a schéner Zeitungschreiber! I kennt Inen scheéne Ksichten von Ina Candidaten derzélen. Aber see san Zeitungschreiber, und Der is á a Zeitungschreiber, und ein Rabe hakkt dem anderen das Auge nicht aus. Agyio!«

5-ik levél. Kedves barátom; tudom, hogy X. Y. neked igen jó barátod; de én is jó barátod vagyok. Mi most ellenjelöltek vagyunk; kérlek szépen vesszél össze helyettem X. Y. barátoddal; piszkold meg jól az én kedvemért. Ha duellum talál belőle lenni, én szivesen fogok ajánlkozni secundansnak.

6-ik levél. ...mert ez mind a papok dolga! Kissé erős kifejezéseket használtam! de csak hadd maradjanak. Kérem a nevemet mély titokban tartani; mert tetszik tudni; nem szeretném a papokat magamra haragitani. Kegyednek azonban ez igen jó mulatság lesz, csak adja ki: de a nevemet ne adja ki.

7-ik levél. Tisztelt hazafi. Ön jó barátságban van Deák Ferenczczel, a kinek a szavára nagyon sokat ad Sennyei, a ki viszont nagy befolyással van a primásra, a ki végre mindent tehet az én választásomra nézve; azért kérem önt, beszéljen Deák Ferenczczel, s kérje meg, hogy szóljon Sennyeivel s capacitálja őt arra, hogy irjon a primásnak, hogy segitse elő az ügyemet. -

8-ik levél. Kedves barátom. Az alább következő közlemény annyira sürgős, hogy ha lehet, még a tegnapi lapodban add ki. -

9-ik levél. Elismerjük, hogy nagyon erős dolgok, a miket az illető ellenjelöltről irtunk, de ismerve önnek azt jó szokását, hogy felét ki szokta vörös plajbászozni a közleménynek, tehát teljes szabadságot engedünk e tekintetben; csupán csak arra kérjük, hogy azt az egyet ki ne törölje a tudósitásból, hogy az illető ezüst kanalat lopott, és hogy az apjának két évi távolléte alatt született; ha már az erősebb kifejezéseket kihagyja is. -

Most kopogtatnak az ajtón: »szabad! - Mi tetszik?« Belép egy szörnyen vörös képü egyéniség.

- Köszönteti az urat ő nagysága, báró Stiribuczky ur, tessék megmondani, ki volt az a vakmerő, a ki ő róla azt irja az ujságban, hogy ő nem liberalis. Akarja tudni a nevét! Azt mondta, hogy addig el ne menjek innen. -

- Szivesen. - Itt egy papiros, irja föl, hogy el ne felejtse, »Leonidas Kolokotranis« Lakása: »Missolunghi.« Utolsó posta: »Edrene.«

10-ik levél. Add ki kérlek ezt a czikket. Fölvidéki kerületben léptem föl; ott ennek nagy hatása lesz. Aztán a mi méltányos, az igaz. Vannak főiskoláink magyarok számára, vannak tanyai iskoláink mezőn lakók számára; csak a szegény drótos tótok nem részesülnek semmi oktatásban. Czikkemben az ambulant iskolák fölállitását inditványozom. Reménylem, hogy te is helyesled.

11-ik levél. Szégyen gyalázat az országra nézve, hogy alig van választókerület, mely benszülött fiai közül küldene képviselőt. Maga Pest is Zalából, Temesből, Fehérből, sőt még Erdélyből is requirálja követeit. Ez ellen akarok irni önnek becses lapjában. Nálunk is egy más districtusból való hires férfit akarnak megválasztani. Minek az? Mikor itt is van elég ember, a kinek van esze és nem dadog. Skandalum ez! -

12-ik levél. Ha ezt a levelemet nem szándékozik ön kiadni, kérem küldje vissza fölbontatlanul. -

Azután következik még hat darab czáfolat, négy ellenczáfolat, és három recontra czáfolat; két párbajra kihivás, öt sajtó pörrel fenyegetés, és három barátságfölmondás; négy terjedelmes programm, - »egy« előfizetés.

Mikor a legutolsó vigasztaló levél fölbontásán átesett, beesik hozzá a fenntisztelt vörös képü egyéniség nagy lélekszakadva.

- Hallja az ur, tiszteli a nagyságos ur. Nem jó név az, amit fölirt neki; mert egy az, hogy már harmincz esztendő előtt meghalt, de meg pokolban Görögországban lakik; az utolsó posta meg Törökországban van. Azért azt mondja a nagyságos ur, hogy mondjon neki az ur olyan nevet, a mi igazi név; élő embernek a neve, itt lakó és lovag embernek a neve. -

- Jól van fiam, hát mondok neked igazi, élő és lovag embernek a nevét: »Gergely lovag«, - lakik az Idők Tanuja szerkesztő hivatalában. Servus.

Azzal aztán késő estére elvégezvén a levél feltördelést, siet haza a napját jó eltöltött szerkesztő s otthon jól meghagyja a házmesternek, hogy ha éjféli egy és három óra között jönnének látogatói, azoknak csak mondja azt, hogy épen most ment ki ebédelni a vendégfogadóba; keressék ott.

Az a kérdés merült föl egy szakértő uri társaságban, hogy mely esetben kerül többe valakinek képviselővé megválasztatása, akkor-e, ha van ellenjelöltje, vagy ha nincs? Mindenki azt véleményezte, hogy akkor kerül többe, ha van versenytárs, a ki szintén itat.

- Nem áll, - monda a legtapasztaltabb; - mert ha ketten vagyunk, akkor ketten visszük a költséget; s ha háromezer választóból ezernégyszázat az ellenfelem traktál, rám csak ezerhétszáznak a gondja marad; míg ha egyedül vagyok, mind a háromezeret nekem kell ellátnom!

X. p. Kérlek hát kedves barátom ezen összes szentekre: könyörülj rajtam; csak egyedül benned van bizalmam, melyre régi őszinte barátságod jogosit föl.

X. p. Nem régen egy 400 forintról szóló váltót irtam alá, mint elfogadó; a váltó lejár holnap s nekem nincs egy krajczárom se; de az még semmi, halld a többit: a váltóbirtokos egy dühös fenevad, ki személyes ellenségem lévén, becsukással fenyeget nem fizetés esetére.

Y. p. Hm, hm, ez nagy baj kedves barátom, mert hát tudod, hiszen magad is láthatod, hogy én is zavarban vagyok... de tudod mit, egy gondolat villant meg agyamban. Teneked 400 forintod nincs, melylyel adósságod kifizesd, de van e mellett kerületünkben szép befolyásod, nekem pedig - mi tagadás - befolyásom nem igen van, de a 400 forintot valahogy talán csak kiszoritnánk; megértettél? én is adok, te is adsz, és igy egalité et fraternité. -

X. p. De barátom, hogy gondolhatsz ilyet? pénzért eladni magamat s kapaczitáltjaimat? - Nem, azt nem teszem, azt nem tehetem. »Si fractus illabatur orbis.«

Y. p. Akkor sajnállak édes jó testvérem, de nem segithetek! nekem is nagy szükségem volna egy kölcsönre; elfogyott a rozsom, a buzám egy magot adott, a repczét meglepte a féreg. Szóval: édes örömest, de magad is beláthatod, hogy mily kutyául állok. (Háttérbe vonulva heves vitatkozás támadt köztük.)

»N. megye egyik választókerületben Y. gróf, megyénk egyik legkitünőbb tagja, egyhangulag képviselővé választatott.« -

Mivel Pinczehely választókerület választói, miután azt, a ki nekik bebizonyitani akarta, hogy azon állapot, melyet a mult országgyülésen, annak többsége az országgyülésen megalkotott, nagyon üdvös és hasznos a haza azon polgáraira nézve, a kik belátják, hogy nem lehet azt követelni, hogy az ország minden követelései, melyek mind a mellett, hogy jogosak is voltak mégis mindég csak a papiroson teljesittettek, de valóban soha életbe és foganatba nem léptek, - most rögtön hűbelebalázs teljesittethessenek, és hogy ezen az országot minden tekintetben boldogság és örömbe árasztó állapot, mely annak, a ki a józan gondolkozást, melyet fájdalom sok ember nélkülöz, - nem nélkülözi okvetlenül, jobban fog tetszeni, mint a bizonytalan igéretek azon halmaza, melyről igen kétséges, hogy teljesithetők-e vagy sem, - csak azok által kárhoztathatik, a kik azt, a mit a mult országgyülés azon tagjai, a kik önfeláldozó önzetlen és hivatalt el nem vállaló munkával és fáradozással kivivtak, saját kicsinyes érdekekből oly rágalmakkal illetik, melyeket még azok sem hisznek el, a kik magok mondják - szép csöndesen végig hallgatták volna, azután pedig azon párthoz csatlakoztak, mely ily, a mondatszerkesztés előrehaladottságát fényesen bizonyitó gyönyörü körmondatokat ugyan nem tud késziteni, hanem egyenesen megmondja a mit kiván és óhajt: azon tragikus eredmény registrálásának szüksége forog fenn, hogy Bartal Györgynek, a kinek keze nyoma azon epistoláikon, melyet fentebb olvashatni is észlelhető, tegnapelőtt tényleg megesett megbukása csaknem bizonyos kilátásba van helyezve.

Jöttünk mentünk......... száz forint.
Ettünk ittunk............... száz forint.
Összesen: elveink győztek!

Melyik tisztességesebb kortesfogás; az-e, ha az ember a választókat karmonádlival traktálja, vagy az, ha az ellenpártból csinál karbonárit, s azt tálalja föl nekik?

Az »Kolosv. Közlöny« 1866. február hava 24-dikén kőt számában tetszett olvasni, mijjen szépen kiirtak Cs... székben lett tótokbani föllépésemért és programmomért; pedig hát az mondatik, hogy az választó egyszersmind vállasztható es; nekem tehát mind választónak jogom vala porográmot kiadni és megvállaszthatásomat kicsinyálni. De héjába! Mindeneknek meg van az ő iridgye s ugy nekem es. Rejám rohantt az egész szék - kivéve falusijaimat, kik csak azért szitottak mellém, mert azt igértem »az ki rejám votyizál, egy szál cserefát kap az kösség erdejéből« - csinyáltak egy goromba nyillatkozatot, a miben azt mongyák, hogy én Backk és Eesmerling ő ekszelencziájokat végig szógátam, s igy csak az nemzet kárára éltem és hogy jelenben es ojjan hivatalt viselek, az mejtől »saját szavaim szerént« megakarunk szabadulni aztán azt es szememre hánnyák, hogy én csak az K. V. i. katonaintézetben szereztem tudományt és mind katona es esterázsamester vótam. No tessék. Hát az szóga mindig csak eggy urat tartozik szógáni; még ha meghót a gazdája azután es? azért, hogy én kettőt kiszógátam, ne szegődhessek egy harmadikhó?! Hát abba mi van, hogy én csak katona s ott es csak esterázsamester vótam? Hiszen Türr gyenelláris es 48-ban csak a vót 's méges mi lett belőle? Asztán tisztán megmondva, hány ojjan képviselő van az ország házában, ki még gemajner se vót 's méges oda juthattak?! Kérem Tekintetes ur! nem igazam van? De tessék csak tovább hallgatni. Az választás napján írtt vallaki egy káddencziás verset, azvel a czimvel: »A választók magyarkája.« Ha hosszú nem vóna ideirnám, hogy kaczagna rajta a tekintetes ur es; de igy csak egy pár sort cittálok bellőle, a mejj igy szoll:

Látot valaki ijjen szomár kötöt! Tán azt hiszi a ló, hogy egy álom ügyésznek nincsen puggyellárisa a bángó, pajtája a majorság és hámbárja a gabona számára; vagy csak a zsebbe lehet valami bedugni?! Valami falusi paraszt gondóhat csak ijent. Asztán mind csak per Náczi szóll rollam, hollott becsületes embör mind Metóságos iurnak cmezz, a mint eszt meg monttamaz »Magyarkára« irtt vállaszomban, a mind következik:

Én a ki ojjan nehéz kórszakot szógátam, a midőn több pusztittás történt, mind a török és tatárjárás alkalmával, ne érdemelhetnék meg ijjen cimet pusztán ugy, mind megérdemelték hajdanában sokan cimök mellé még a birtokot es? Kérem én nem rangolok, de az a természetem, hogy az mit adnak aszt elveszem, de vissza nehezen adom.

- Barátom! az én megválasztásom alkalmával annyi volt a szavazóm, hogy másnap a kalapjaik mellé dugott tollat megfosztva egy egész parnát megtöltöttek vele. Most azon hálok.

- Az semmi. De mikor nekem a megválasztatásom után fáklyászenét adtak, annyi volt a fáklya, hogy a keritésemben levő bodzafa mind kilevelesedett; azt gondolta: tavasz van.

- No de igazán mondom, mikor beszédet tartottam hozzájuk, hogy egyesüljünk egy elválhatlan tömeggé, beszédem ugy összeolvasztotta őket, hogy később nekem kellett a tömeget késsel szétfejtegetnem, hogy kiki mehessen haza.

- Az is igaz! De ez is igaz, a mit én mondok. Az én választási szónoklatom ugy öntötte a lelket az emberekbe, hogy egy asszony, a ki hallgatni oda állt egy korsó vizzel a fején, mikor elvégeztem a beszédemet, csak elbámult, hogy a viznek 14 foku spiritus tartalma lett.

olcsó haszonbérért (egy négyszögláb egy forint) plakátumok fölragasztására ajánlom a t. cz. választási bizottmányoknak. A pártok fölött állva, semminemü követjelölt elöl nem zárom el tüzfalbeli reklámot. Nb. Az illető fal a város egyik főutczájára néz.

ki már minden árnyalatu politikai lapnál dolgozott, a t. cz. követjelölteknek minden faju programmok készitésére ajánlkozik Megrendelés szerint irta és dicsőiti az urakat, a zsidókat - kivánat szerint - foghagymás jakheczeknek és tisztelt honfitársaknak nevezheti, az 1867-diki kiegyezési törvény XII. czikkelyét a haza megmentőjének s Magyarország gyilkosának mondhatja; a papoknak tedeumot nagy circumdedeumot-ot zenghet és mind a jobb, mind a bal, nemkülönben a jobb-jobb-bal, bal-szélsőbal és jobb-bal-bal-szélsőbal hangot egyaránt hiven találja el. Minta programmok bérmentesen küldetnek szét. A több száz ár-változást tartalmazó jegyzék tiz krajczárért kapható.

ki az éljen-t fölviszi a legmagasabb Cis-ig, illő alkalmazást keres. Található a német-utczai jobbsarki pálinkás bódéban.

Alólirottak az X...i választókerületben országgyülési követség rendkivüli pályázatot következő szokatlan föltételek alatt hirdetnek:

Először, hogy Fortuna istennő kegyét főkép anyagiakban élvező s nagy vállalatra képesség nélkül is képesithető egyén, ki a nevezett föltünő állomásra pályázni akar, ne merészkedjék üres tárczával lépni a versenytérre, mivel ilyféle tévedésnek csak lehetősége is - daczára elszánt egyetértésünknek - népünknél fenyegető heveskedésre, rettenetes indulatra lenne kétségtelen okforrás, - sőt az első föllépés győzelmi babérait is igen könnyen méltóbb homlokra varázsolhatná.

Tovább, hogy pályázó, ki magasabb szempontból a föllépés dicsfényébe kielégitést nem találva minden áron törekednék követté választatni, lábaihoz teendő bizalmunk emlékjeléül biztositni köteles a kerületbeli választóképeseknek fejenként 4 hold kukoriczaföldet, miről hiteles alakon kiállitott szerződvények - kölcsönös biztositékul - még választási határidő előtt szétosztandók; amaz életveszélyeztető választási napon pedig az elvbarátink fölött mindenkor legnagyobb hatalommal uralkodó Bél István oltárán 300 veder borszesztől párolgó tulok áldozatokkal leend köteles szenvedésinkért elégtételt eszközölni, melynek malasztjaiból szavazat képtelen párthiveink sem fognak kizárathatni.

Mely előnyös föltételek alatt a leginkább képesithető pályázónak igérünk országos kitüntetéseket, u. m. rajongó lelkesedéssel párosult villámgyors légbeemelést, ablak renditő s kitörő éljeneket és a mi legfőbb: soha el nem veszithető közbizalmat. Fölhatalmazzuk választottunkat, hogy a leendő országgyülésen nevünk s érdekünkben - a minő nyelven ő kedvességének tetszeni fog - menydörgő dictiókat rögtönözhet a vén corpus juris ellen óvást tehet, ama kellemetlen felelősség és megalázó visszahivatás félelme nélkül.

Végre, hogy választottunk iránt az önfeláldozás - készségét - ellenpárt hiányában is - tanusíthassuk: bajtársaink józanabb többsége, mely az önmérséklet határain telt kulaccsal állhat, komoly megfontolással fogja tulajdon fejét mások rettentő példájára - falba verni, hogy a választás teljes érvényü legyen.

Pályázhat a négy világrész bármelyikén települt anyagi capacitás, kinek emberi alakja van; de ázsiai származásuak örökre kizáratnak, - versenyző természetük ellenkezvén béke szerető hajlamainkkal. Pályázhatni nemzetiség és valláskülönbség nélkül, kiválóan keresettek a népszerütlen egyének. Előttünk fényes anyagi tehetség háttérbe szoritand bárminő szellemi képességet.

Bélelt tudósitásokat olvashatlan betükkel is compromissio nélkül elfogad főhadi szállásán Nádhidán.

Küszöbön állván a választások, itt az ideje, hogy alant irt üzlet párttekintetek nélkül elfogadjon minden néven nevezendő megrendelést s azt gyorsan és pontosan eszközölje előfizetéssel vagy utánvéttel.

verses zászló-föliratok rőf számra, a zászlóvászon hosszuságához mérve;

pasquilok, epigrammok, persiflasok, gunyversek és a többiek, penta, hexa, hepta vagy centimeterben...

Ajánlkozunk továbbá minden fajta poemák, szakmánk ágaiba vágó minden megrendelés teljesitésére, garantiául üzletünk ismert firmája szolgálván.

S mert minden szép beszédnél nagyobb hatásu a szép példa, ime szolgálunk rím-szótár készletünkből egy kis mutatvánnyal.

Itt van ime e néhány igénytelen szó: - kokárda, - tepertő, - kortes, - Bódi. -

Laicus számára csak holt betük, de a mi kezeink közt hatalmas pártfegyverré válnak, melynek befolyása fölötte nyomós leend a választásokra.

Mily pártnövelő, mily szavazatfogdosó, s mily korteskedő vers növi ki magát kezeink közt! - pro vagy contra, jobb vagy baloldali jelölt hasznára vagy kárára, a szerint a mely oldalról a megrendelés történik!

Mert vegyük csak azon concret esetet, hogy a jobboldalnak is van egy Bódija: a Horváth, s a baloldalnak is van egy Bódija: a Halász. Ha már most jobboldalról kapjuk a kortesdal megrendelését, akkor természetesen az ő javukra fogjuk kiállitani, ha balról, ugy a balpárt javára. Tessék csak egy próbát tenni! Itt a párhuzamos két vers:

Imé a mutatvány! s bár exempla trahunt, még sem adunk izelitőül többet. Tessék csak megrendelést tenni en gros et en detaill, s akkor szolgálunk a P. T. választó és tandó uraknak. NB. Kormánypárti megbizások 10 perczent árleengedés kedvezményében részesülnek.

1 Minden előttem törvénykezőnek jogot, igazságot szolgálatandók.

2 Szórul szóra.

3 A jámbor anapestusi zöngésü lant Szentandrássyt csak így tudta kiejteni.