Előszó

Kerek évfordulót jegyez a Kárpátalján művelt magyar írás. Jeles alkotónkat, a legendás Forrás-stúdió prominensét, Fodor Gézát ünnepeljük. Egy pályaívrészletet, a tanár-költőt és költőtanárt, a művészt, aki eddig megtett útja során sajátos hanghordozású költeményeivel, köteteivel érdemben gazdagította az otthonunkként tisztelt kishazánk kultúráját.

Kárpátalján a csoportos csillagkeletkezés korában, Kovács Vilmos szellemi anyagából a hallgatás és a behódolás fekete vákuumában sorra izzottak fel a fénylő égitestek. A mindenség e kis szegletén, az egyetemes magyar irodalom galaxisának gravitációs terében megjelent egy csillagkép-alakot meghatározó fénypont. Bár váltogathatjuk a nézőpontokat, perspektívákat, de bármely szögből is lássunk rá e konstellációra, ez az egyedi és semmi mással össze nem téveszthető energiaforrás akkor is látható, érzékelhető. Jeleit azóta is vesszük és dekódoljuk.

Tudjuk, ünnepeltünk nem "csak" költő, de irodalmunk és történelmünk értő ismerője és oktatója is. Hiszen e kettő világlátásában szervesen összetartozik, egymástól elválaszthatatlan fogalmak Ismeret és ihletettség. Intellektus és immanens emocionalitás. A múltuk mélye szintúgy, miként a zölderdőtűz izzása.

Fodor Géza a költészet titkosírásának alapos ismerője, rejtelmek tudója, gyakorlott mágus. József Attila-i értelemben is a való világ varázsainak mérnöke.

Engedtessék hát meg, hogy ez alkalommal szerkesztőségünk, generációm és a magam nevében is kimondjam: Isten éltesse!