
CÍMLAP
Sütő Kálmán
"Kettős pálya bolygó vándora"
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Sütő Kálmán életútja
(Montázs)
Otthon
Ahogy én húzatom
Ifjúságunkra
A jövő dalnoka
Májusi szerenád
Álom és szerelem
Fonák világ
Bölcs és bolond
Örökszántó
Itt nem teremnek álmok
Föld anyánk kebelén
Vén legény
Élet
Megfullad, kit bűne ide szült
Új Messiások
Onnan való vagyok én
A beregi rónán
Nem ismerek a szívetekre
Ideszakadtságunk
Befertőzött élettel a lét
Elbitorolt emberségünk
Kiáltás a jövőbe
Lelkeket jöttem venni
Új március
Végzetünk örök-új harca
Ahol Kis Albert zászlót bontott
Kacagó faluvégek
Édesapám szőlőt ültet
Hozzád beszélek
Rendezetlen monológ önmagamhoz
"Átkom és gyönyörűségem..."
Bevezetés
...
Sütő Kálmán munkásságát nyilvántartja a irodalomtörténet. Az M. Takáts
Lajos által összeállított és gondozott antológiában (Vergődő szél, Magvető
Könyvkiadó-Kárpáti Könyvkiadó, Budapest-Ungvár, 1990) négy, a Verecke
című antológiában (Intermix Kiadó, Ungvár- Budapest, 2003) két verssel van
jelen. Írásai megjelentek a Confessio, a Holnap című és más magyarországi
folyóiratokban is.
1992-ben a már idős költő óhaja volt, hogy eredeti verseinek teljes
gyűjteménye még életében megjelenjen. Az ungvári Galéria Kiadó vállalta a
kiadást, a kötet anyagának összeállítását Balla D. Károly kiadóvezető
rám bízta. Ez lett a szintén említett Holdarcba nézve című kötet,
amelybe minden, a szerző által rendelkezésemre bocsátott verset felvettem.
Szerkesztés közben mindenekfölött való célom volt, hogy a költemények
eredeti megfogalmazásban jelenjenek meg. A szükségesnek tartott javításokat
a szerző jóváhagyta. Ezért aligha túlzás hinni, hogy a Holdarcba nézve című
kötet irodalomtörténeti jelentőségű kiadvány - az élete végéig föld és vers
vonzásában vergődő Sütő Kálmán teljes, hiteles költői életművét tartalmazza.
1997-ben, 87 éves korában halt meg. Lakóházán márványba vésett sorok őrzik
emlékét, és szülőfalujában évente szavalóversenyt rendeznek tiszteletére.
Fiatalabb pályatársai és irodalomszervezőink, akik ismerték őt életében,
szintén szeretettel emlékeznek rá. Így van, jön és marad velünk - mert a
miénk, mert szükségünk van rá.