Bevezetés

1944. november 18-án az NKVD katonái hozzáláttak a hadköteles férfiak begyűjtéséhez.

Az ugocsai és a beregvidéki túlélők visszaemlékezése szerint a mostani Kossuth Lajos Iskola épületében kellett jelentkezni. Aki oda bekerült, azt onnan már nem engedték ki. Az itt összeterelt beregszásziakat a hátsó udvaron keresztül rést nyitva a kerítésen a fő utcára terelték. Ezt azért tették, hogy a Bocskay utcán az iskola előtt várakozók ne tudják meg, hogy hová viszik a háromnapos munkára jelentkezőket. A környékbelieket pedig a pénzügyőrségi épületben helyezték el.

Csök Sándor túlélő visszaemlékezésében megemlíti, hogy "a legbátrabbak voltak a legszerencsésebbek, mivel még Beregszászban megszöktek, és meg kell mondani, nagy vakmerőség kellett hozzá, mert rosszabb esetben az ilyeneket helyben agyonlőtték. Amikor Makkosjánosiban egy gáti származású ember az egyik útszélén álló asszonyhoz odalépett, vizet akart kérni, az egyik katona ezt megakadályozta, mire az illető személy szembeszállt őrzőjével. Pillanatok alatt ott termett még három katona, bevitték a guti erdőbe..., mi csak egy lövést hallottunk és ezt az embert közülünk többé senki se látta. A lágerekben pedig az embertelen körülmények miatt nagyon sokan elpusztultak, többen pedig öngyilkosok lettek."

Hasonló szörnyűségekről és lágerélményekről tesz tanúbizonyságot az alább közreadott Nagy András emlékfoszlányaiból (ugocsai és bereg-vidéki sajátos nyelvjárásban leírt szöveget változtatás nélkül közöljük) összeállított oral history is, mindegyik sora az élethalál-harcról számol be.