Előszó

65 éve kezdődtek el a tragikus események, 20 éve került sor az első szabad, nyilvános megemlékezésre, 15 éve lett felavatva az Emlékpark.

E brossurában, melyben, az írott, és nyomtatásban lesokszorosított szó erejével "vésve kőbe" az elmúlt 65 esztendőnek a Kárpátaljai magyarság, németség tragédiájával kapcsolatos eseményeit ismételten emléket próbálunk állítani honfitársainknak, kik, nemzetiségi hovatartozásuk okán ártatlan áldozatai lettek a világtörténelem talán legkegyetlenebb elnyomó gépezetének, szólunk azokról az eseményekről is, melyek e tragédia körülményeinek feltárásával, a történelmi igazságtétel szorgalmazásával, az áldozatok erkölcsi és anyagi jóvátételével kapcsolatosak.

És szólunk (legalábbis nevük említésével), sajnos a teljesség igénye nélkül, azokról a személyekről is, akik különböző időszakokban, ilyen - olyan formában, minőségben tevőleges részesei voltak ezeknek az eseményeknek, elősegítették - elősegítik ügyünk előmenetelét.

Mert a számos év eltelte, a környezetünkben végbement alapvető társadalmi és politikai változások ellenére a "malenkij robot" kérdése a mai napig nem rendeződött. Nem tekinthető rendezettnek, hiszen a 65 évvel ezelőtt a régió lakossága ellen elkövetett bűncselekménynek a mai napig hiányzik a hivatalos elismerése országunk az Ukrán Állam részéről.

Ugyanakkor van egy részlete e történetnek, melyet az elmúlt 20 év folyamán sikerült befejezni - az Emlékpark létrehozása. Ami nem az emlékhely kialakításával kapcsolatos építési munkálatok befejezését jelenti. Hiszen az építkezés folytatását tervezzük. Szeretnénk, például, kibővítve az emlékfalat - elhelyezni rajta a mai országhatáron kívül eső települések elhurcolt és odaveszett lakosainak a neveit is. Értelmezésemben a befejezettség, az emlékhely fizikai létrehozásán túl, annak társadalmi elfogadottságát, beágyazottságát jelenti elsősorban - úgy a Kárpátaljai magyarság és németség, mint a megye más nemzetiségű lakosai, valamint a szélesebb külvilág számára is. Abban, hogy ez szinte konfliktus mentesen megtörténhetett jelentős szerepe volt - van a szolyvaiaknak, kik nyilvánvalóan nem csak magyarok és németek. Egy pár sor erejéig róluk szeretnék szólni az alábbiakban. Sajnos, ismételten a teljesség igénye nélkül.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátalja Alapítvány, később a Szolyvai Emlékpark Bizottságnak az Emlékpark létrehozásával kapcsolatos erőfeszítései aligha lehettek volna sikeresek, ha nem találnak támogatásra a Szolyvai Járási és Szolyva város elöljáróinak szinte mindegyikénél. E tekintetben név szerint említendők Georgij Kemenyás, Mihajlo Kozar és Olga Koljadko járási vezetők, Mihajlo Mihovk, Mihajlo Turok, Reöthi János polgármesterek, Marko Viktor és Ivan Ivanovcsik alpolgármesterek (utóbbi, mint járási- városi főépítész jelentősen elősegítette a sírkert területének kiutalását, valamint a tervezési és tervegyeztetési munkálatok előmenetelét). Az építési-szerelési munkálatok lelkiismeretes, gyakran késedelmes utófizetés mellett, elvégzéséért elsősorban, a mára már felszámolt Üdülő Építő és Javító Állami Vállalat vezetőjének Petro Hutniknak és munkatársainak kell köszönetet mondanunk. A tervezés és építkezés folyamán mindvégig hasznos partnerünk és segítőnk volt Igor Ruszin a Városi Víz- és Csatorna Művek igazgatója.

A szolyvai magyar közösség mindig szívügyének tekintette az Emlékpark létrehozásának kérdését. A köszönet szavával kell emlékeznünk Jőröss Bélára, a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség első elnökére és a közelmúltban elhunyt Vereckei Béla aktivistánkra.

Eltávozott az élők sorából Heveli Antal szolyvai esperes, kanonok, pápai prelátus h.c. aranymisés lelkipásztor is, akit túlzás nélkül tekinthetünk a park lelki atyjának. De nem csak, hiszen a munkaszervezéstől a pénztárnokságig minden munkát és feladatot vállalt és áldással végzett el. Hála és köszönet néki érte.

Mióta különböző atrocitások érik nemzeti emlékműveinket, emlékhelyeinket, egyre gyakrabban teszik fel nékem a kérdést: észleltünk-e hasonló jelenségeket Szolyván? Az, hogy ez idáig, és reményem szerint ez a jövőben sem szabad, hogy másképp legyen - e kegyeleti helyünket elkerülik az élesedő kisebbségellenességnek alantas megnyilvánulásai, fentebb néven nevezetteknek, és még számos szolyvai polgár emberségének köszönhető.

Kijev, 2009. október 26.

Tóth Mihály,
a Szolyvai Emlékpark Bizottság elnöke