
CÍMLAP
Pogány József
A földreszállt pokol
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Páncélvonaton a frontig
Egy éjszaka a Doberdón
A harmadik Isonzo-csata
Csatatér-panoráma
A halálrabombázott Görz
A földalatti Görzben
A hamvaiból éledő Görzben
Oslavija, dráma 3 felvonásban, szatirjátékkal
Oslavija véres, sáros földje
A tábor
A frontmögötti világváros
Tengerészek a lövészárokban
A tengeralattjáró szeme
A villámszóró Zeus
Tiszteljétek a közkatonákat
Beszélgetés olasz szocialista foglyokkal
A Karsztháboru törvényei
Előszó
A földreszállt pokol.
A Doberdo tábornoka mondotta először ezt a keserü, kénkőszagu, rőt
lángba, fekete füstbe burkolt szót. És aki valaha ott járt a Karszton, e
szennyesszürke kősivatagon, e sziklák és szakadékok zavaros tömkelegében,
az látta, ahogy ez a kőtömb emelkedni kezdett, ahogy dörgés és villámlás
között szállni kezdett fölfelé az alvilágból, amig éles szirtjeivel át nem
törte a föld humuszát és kivetette magát a föld felszinére. És látta, ahogy
alvilági szállása közben lemaródott, lesodródott róla minden élet. Vize,
folyója ott maradt alatta, füje, fája lemorzsolódott testéről. Csak a
szikla, csak a kő szállt föl a földre. A legenda beszél bukott angyalokról,
akik a mennyből a földre zuhantak. Itt forditva történt: itt a pokol szállt
föl a földre. A Doberdo a földreszállt pokol.
A népmonda meséli, hogy sok század előtt itt járt a nagy Dante és ezek
a sziklamartok és sziklaszakadékok lettek volna az "Inferno" mintája.
Ezeken a sziklákon alélt el pokolbanjárása közben, itt támogatta
Vergilius és itt biztatta az angyali Beatrice a nagy vatest. Itt látta
az emberi bünök és szenvedések őrült kavargását, itt a vérpatakban
fuldoklókat, a ronda esőben ázókat, az eleven erdőként szenvedőket, az
ólomcsuhában görnyedőket, a tüzeső alatt égőket, az ostorozástól vonaglókat,
a rühben vakaródzókat, az örök munkát görgetőket, itt látta a pokol annyi
fantasztikus kinját, itt nyult meg arca keskennyé, itt éleződött orra
vékonnyá, fogyott teste aszkétává, mialatt a nagy mü, a Pokol képe, az
emberi bün és szenvedés legnagyobb éposza terzinákká formálódott benne.
Hat évszázad telt el azóta. 1316 volt a Dante ideje. Hat évszázadja telt el
azóta a felvilágosodásnak, a civilizációnak, az emberi élet értékéről, a
halálbüntetés eltörléséről való vitáknak. Hatszáz olyan esztendő, amely
egyebet se tett, csak csufolta azt a komor, középkori fantáziát, amely
sötét életre hivta a Pokol rémeit, amely boldogan sütkérezett a maga
fölvilágosultsága, tanultsága, modernsége napjában. Hatszáz év óta
dicsekszik az emberiség: Ime, mily, sokra vittük, mily messze tartunk,
hogy' elkergettük a középkor borzalmakról huhogó baglyait. 1316 a Dante
ideje és ime 1916-ban ujra pokol a szürke Doberdo, ujra a pokol előtt
folyik el Styxként a zöld Isonzo, Pluto városává lett Görz városa.
Megint pokol a Doberdo. És milyen pokol! Dehogy tudott a Dante komor, nagy
fantáziája olyan borzalmakat elképzelni, mint azok az olasz hullahalmok,
amik szagát csak parfümmel meg foghagymával birták elviselni katonáink.
Dehogy tudott Dante leirni olyan szenvedést, amit a juliusi, az augusztusi
szomjuság jelentett a viztelen Doberdon. Hol látott, hol hallott az ő
képzelete olyan poklot, aminővel a pergőtüz tébolyitott? Volt-e fogalma
a lánglövelő gépek, a könnyfakasztó gázok pokoli kinzó eszközeiről?
A földreszállt pokol: - ez az Isonzo, ez a Doberdo, ez Görz eposza. Mai
hősköltemény, tehát szenvedésről, türésről, munkáról szól. A ma hősei, ha
harcosok is, a szenvedés, a türés, a munka hősei.