Ismertető

...

Rédey végigvezeti a Nemzeti Színház történetét a szabadságharc és az abszolutizmus viszontagságos évein át egészen 1884-ig, amikor megnyílt az Operaház és a dalmű végleges kiválásával a Nemzeti Színház teljesen az irodalom színháza lett. Gazdag adat-anyagából szemléltetően domborodik ki a fokozatos fejlődés, a színészi játék művészi kiteljesedése és a műsor függetlenedése. Nagyon jó, ahogy megmutatja a hagyomány folytonosságát, ahogy az egyik nemzedék kezet fog a másikkal. Stílus, világnézet, műveltség, anyagi és szellemi eszköz változik, de a lélek azonos marad.

Rédey konzervatív szellemű történetíró módszerében és stílusában is. Magatartása tárgyával szemben a kegyeleté, át van hatva tárgya nemzeti fontosságának tudatával, ma is érvényesnek tartja a Nemzeti Színháznak azt a hivatását, amit annak idején az alapítók hirdettek. Ennek megfelelően stílusa is a maga közvetlen, pátosznélküli egyszerűségében kegyelettől áthatott s nem hiányzanak belőle olyan mellékzöngék, amelyek a Nemzeti Színház első, legfontosabb korának biedermeyer stílusát idézik. Ezt, tapintattal alkalmazva, különös vonzóerőt ad előadásának. A múlt hibáiról, egyes szereplők botlásairól és tévedéseiről kíméletes finomsággal szól s érezhető örömmel számol be mindarról, ami jó volt s haladást jelentett. Szerénysége eleganciát ad magatartásának és stílusának, adatait, tényeit állítja előtérbe, a saját személyével az árnyékban marad, de éppen ezzel teszi magát rokonszenvessé az olvasó előtt.

Forrás: Schöpflin Aladár: A Nemzeti Színház története
https://epa.oszk.hu/00000/00022/00625/19966.htm