Tétel adatlapja

CÍMLAP

Alphonse Allais

Horgász a pácban avagy A Blaireau-ügy

TARTALOM, UTÓSZÓ



Tartalom

A szerző néhány sora Tristan Bernard-hoz

Első fejezet: Melyben megismerkedünk: 1. Jules Fléchard úrral, akinek meglehetősen fontos szerepe lesz e történetben; 2. egy bizonyos Placide-dal, e hűséges inassal, aki mindamellett - ahogy Bauer mondaná - tizenegyedrangú statiszta, valamint 3. ha a szerzőnek még jut rá tere, a fölöttébb elegáns Hautpertuis báróval.
Második fejezet: Melyben az olvasó újabb csodás ismeretségeket köt, nevezetesen a Chaville család tagjaival és egynémelyik vendégükkel.
Harmadik fejezet: Melyben az olvasó meggyőződhetik arról, hogy a legkevésbé sem túloztunk, amikor Arabella de Chaville kisasszonyt regényes természetűnek ábrázoltuk az első pillanattól fogva.
Negyedik fejezet: Melyben olyan személyek lépnek gyors egymásutánban színre, akiknek nagy szerep jut még történetünkben.
Hatodik fejezet: Melyben Silvio Pellico szánalmas kis rekordját aligha veszélyezteti bármi is.
Ötödik fejezet: Melyben megismerkedünk a rokonszenves, ám szerencsétlen Blaireau-val, egy dühöngő polgármester elképedt áldozatával.
Hetedik fejezet: Melyben egy mindmáig homályos dráma olyan kristálytisztán áttekinthetőnek mutatkozik, akár a források vize.
Nyolcadik fejezet: Melyben a rend egyik lelkes hívének rosszindulata folytán egynémely odaadó személyek még a legjobb akarattal sem képesek egyetlen olyan áldozatot találni, akinek sorsán könnyíthetnének.
Kilencedik fejezet: Melyben Jules Fléchard hajszálat talál azúr égboltjának levesében (már ha ilyen étel egyáltalán van).
Tizedik fejezet: Melyben Fléchard nyilvánosan széjjeltépi a félreértés fertelmes fátylát.
Tizenegyedik fejezet: Melyben a szerző egy bizonyos fiatal és elegáns, ám nem egészen példás életű hölggyel ismerteti meg mindazokat, akik még mindig vevők e történetre; olyan hölggyel, aki mellesleg nincs minden jóérzés híjával, amint ez a föltételezettnél gyakrabban fordul elő az efféle fehérnépeknél.
Tizenkettedik fejezet: Melyben jeles barátunk, Blaireau továbbra is kivételesen nagyvonalú léleknek és rugalmas természetnek bizonyul.
Tizenharmadik fejezet: Melyből kiderül, hogy a montpaillard-i börtön még annál is kevésbé rideg intézmény, mint aminőnek eddig látszott.
Tizennegyedik fejezet: Melyben Blaireau-t minden bölcselete elhagyja.
Tizenötödik fejezet: Melyben, hogy e siralomvölgy igazsága helyrebillenjen, Blaireau előtt végre földereng egy számára dicsőséges helyzet hajnala (már ha egy igazság billenni, valamely helyzet pedig hajnalodni képes).
Tizenhatodik fejezet: Melyben kiújul a konfliktus dr. André Guilloche montpaillard-i ügyvéd és Dubenoit úr, nevezett település polgármestere között.
Tizenhetedik fejezet: Melyből kitetszik, hogy a rend túlzott imádata a szó szoros értelmében vett igazságtalanságra ragadtathat egy köztisztviselőt.
Tizennyolcadik fejezet: Melyben Blaireau már eddig is dicsőséges helyzete azzal kecsegtet, hogy ráadásul, a legkevésbé sem csökkentve e helyzet eddigi jelzőjét, még a lehető legjövedelmezőbbé is váljék.
Tizenkilencedik fejezet: Melyben egy kurta beszélgetés nyomán, melyet Hautpertuis báró a rokonszenves Bluette-tel folytat, bepillantást nyerhetünk utóbbi férfiú előéletébe.
Huszadik fejezet: Melyben Blaireau a népszerűség egészségtelen formaruháját ölti magára.
Huszonegyedik fejezet: Melyben Hautpertuis báró mindent megtesz, hogy földerítse a pontos tényállást.
Huszonkettedik fejezet: Melyben több mindenféle történik, de semmi olyasmi, aminek különösebb fontossága volna.
Huszonharmadik fejezet: Melyben adminisztratív úton kimutattatik, hogy néha épp oly nehéz bejutni egy börtönbe, mint kijutni onnét.
Huszonnegyedik fejezet: Melyben az olvasó nemhogy Blaireau szabadon bocsátásának tanúja nem lehet, hanem még azt is végig kell néznie, ahogy a szerencsétlent sötétzárkába csukják.
Huszonötödik fejezet: Melyben az olvasó, kivételesen Dubenoit úrral egyetértésben, meggyőződhetik arról, hogy Montpaillard válságos időket él át.
Huszonhatodik fejezet: Melyben csinos politikai jövendő körvonalai rajzolódnak ki Blaireau sorsának horizontján.
Huszonhetedik fejezet: Melyben az olvasó abban a különleges kegyben részesül, hogy még pénztár nyitás előtt körülnézhet a Blaireau tiszteletére és javára rendezendő ünnepség leendő színhelyén.
Huszonnyolcadik fejezet: Melyben Blaireau rendkívüli nagyvonalúságról és a sérelmeken való fölülemelkedés abszolúte keresztényi tulajdonságáról tesz tanúbizonyságot.
Huszonkilencedik fejezet: Melyben a dolgok kezdenek rosszra fordulni Blaireau és egykori megvádlója, Parju között.
Harmincadik fejezet: Melyben, pontosabban melynek vége felé Agrippa d'Aubigné jó híre valamelyest elhomályosul, de végeredményben alig számottevően.
Harmincegyedik fejezet: Melyben a montpaillard-i börtön igazgatója továbbra is hű marad módszeréhez, és a rabokat a lefogatásuk előtt űzött mesterségükben foglalkoztatja.
Harminckettedik fejezet: Melyben Blaireau gyönyörű álmának összeomlása meglehetősen hamar követi ugyanezen álom virágba szökkenését, már ha egy álom képes akár virágba szökkenni, akár összeomlani.
Harmincharmadik fejezet: Melyben Blaireau összeomlása teljes lesz.
Harmincnegyedik fejezet: Melyben a dolgok elrendeződnek, mégpedig mindent egybevetve nem a legrosszabbul.
Harmincötödik fejezet: Melyben a szerző, miután végzett Blaireau igazságügyi kalandjainak elbeszélésével, gyorsan elszámol néhány kevésbé fontos, ám mégsem teljesen érdektelen hősének sorsával.

ALPHONSE ALLAIS


Utószó

Alphonse Allais 1854-ben született, ugyanazon a napon, mint Rimbaud, de míg az utóbbiból korának legnagyobb francia költője lett, addig őt - barátjával, Tristan Bernard-ral együtt - a humoros próza legnagyobb mesterei közt kell számon tartanunk.

Fiatalon egy rokona patikájában dolgozott, de nyughatatlan, sziporkázó, tréfára mindig kész elméje nem engedte, hogy sokáig ottragadjon. Írásra és - akárcsak nálunk Karinthy Frigyes - tréfacsinálásra adta hát a fejét. Ismerünk olyan tréfát, melyet ők ketten egymástól függetlenül eszeltek ki: az olyan, immár legendás csészének ötletét, melynek belül van a füle. Allais-nak mellesleg még egy másik, szintén nevezetessé vált csészeötlete is támadt: egy általa elképzelt különleges múzeumban, miként írta, ki kellene állítani azt a csészét, melyet a hajdani kínai Ming-dinasztia egyik balkezes császára számára külön úgy készített alkotója, hogy a csésze füle balfelől legyen. E különleges kiállítási tárgy mellett Allais a múzeum másik fő ékességének Voltaire tizenkét éves kori koponyáját szánta.

Humorának egyik alapeleme a logikai bukfenc. Például egy helyütt azt írta, nem érti az embereket, miért nem vidéken építik föl városaikat, amikor pedig ott sokkal több a hely. Technikai érdeklődését jelzi az a javaslata, hogy a díszszemléken fölvonuló katonák bal karjának mozgási energiáját ipari célokra kellene fölhasználni.

Ellenségének lenni nem volt kifizetődő: Allais olyan névjegykártyákat nyomatott, melyeken rosszakaróinak neve és címe állt, s ezeket a zsebében hordta. Időnkint aztán az utcán jártában-keltében váratlanul belekötött egy-egy kiváltképpen daliás katonatisztbe, majd egy ilyen névjegyet átnyújtva párbajra hívta ki az illetőt. Goromba, a humorra kevéssé fogékony kritikusai aztán sehogy sem értették, miért keresi fel őket otthonukban két fekete zsakettes, mogorva párbaj segéd.

Igazi világsikerré ez a regénye vált, melynek ő A Blaireau-ügy címet adta, s melyből a nagyszerű filmvígjáték, a Horgász a pácban készült Louis de Funés főszereplésével. Ebben a művében az író nem puszta játékosságból él a logikai bukfencek általa oly igen kedvelt és oly gyakran alkalmazott módszerével. A képtelen helyzetek (és gondolatok!) itt arra valók, hogy a XIX. század végi Franciaország elé tartson görbe tükröt a szerző. Szatírája ma is érvényesnek hat, s nem csupán szülőhazájában: magunk körül idehaza széjjelnézve úgyszintén megtaláljuk a Blaireau-kat, Dubenoît-kat, Guilloche-okat, Parju-ket és társaikat.

Alphonse Allais 1905-ben halt meg. Ötvenegy esztendőt élt, pontosan annyit, mint magyar testvére a humorban, Karinthy Frigyes.

Tímár György


  
×