Előszó

A multban az igazságszolgáltatás nem tett különbséget felnőtt és gyermek közt. Lehetett a gyermek hét, tíz, vagy tizenkét éves: ha törvénybe ütköző cselekedetet követett el, felnőtt-számba vette s ugyanoly kezelésben részesítette, vizsgálati fogságba helyezte, elítélte, bezáratta. Az utolsó száz év azonban mindenféle megkülönböztető és enyhítő eljárást hozott forgalomba. Igazságszolgáltatásunk manapság teljesen elválasztja és megkülönbözteti a gyermek-bűnözőt a felnőtt-bűnözőtől. Törvénybe igtattatta, hogy az állam ezentúl a gyermekkel szemben eltekint jogi hatalmától azért, hogy a gyermek jövője érdekében nevelői szerepét betöltse és érvényesítse; megbizottja,- akit hatalmával és tekintélyével ruház föl, - a hivatalos pártfogó. Nem egyéb ennek a fölséges törvénynek az életbelépése, mint a nevelés diadala a rideg igazságszolgáltatás fölött. Oly jóságos, patriárkális hatalomnak bizonyul ezáltal az "állam", hogy értjük, hogy a társadalom siet az ő szolgálatait neki felajánlania. Ezentúl állam és társadalom egyesült erővel akarja a bűnöző gyermeket megjavítani s az életnek megmenteni, az állam tekintélye szövetségre lép a társadalom charitas-ával.

Ha vízbe esett egy gyermek, az arra járó emberek életük kockáztatásával eddig is, hősiesen ki-kimentették; kiragadták őt a halál torkából, hogy a szülőknek egy gyermeket, az államnak egy polgárt adhassanak vissza; de ha ugyanaz a gyermek lopott vagy más bűnt követett el, akkor mindazok, kik előbb életüket is kockáztatták megmentéséért, most ellene fordultak s ahelyett, hogy ismét megmentéséért és fenntartásáért fáradoztak volna, most csak följelentésre, büntetésre gondoltak és megfeledkeztek arról, hogy hiába mentik meg ennek a gyermeknek a fizikai életét, ha egyben lelkének megóvásáról nem gondoskodnak.

Gyermeket megjavítás céljából vizsgálati fogságba helyezni vagy börtönbe zárni annyi, mint ha testi tisztaságának az ápolása végett szemétgödörbe löknék bele... Egy hírneves bíró a vizsgálati fogságot a gyermekekre nézve "a pokol előtornácának" minősíti!...

Egy és ugyanaz a gyermek biztosan tönkremegy, ha valamilyen bűnéért felnőtt és kitanult gonosztevők közé zárjuk; és minden valószínűség szerint megjavul, ha az új törvény áldásaiban részesítjük. Erészben rémes statisztikák állanak rendelkezésünkre, melyekből bebizonyul, hogy a régi módszer minő iszonyú pusztítást vitt véghez az emberiség közt: míg az igazságszolgáltatás mostani új, emberséges, bölcs methodusa mellett a bűnöző gyermekek 95% javul meg.