Előszó

Nagyon ősi mesterség a kovácsmesterség. Jelentőségét az is mutatja, hogy majd minden nép mítoszában megtalálható. A Bibliában Thubulkain, a görög mitológiában Hephaistos, a rómaiban Vulcanus szerepe jelentős. Megtaláljuk a vasművesség nyomait a svédek, germánok, perzsák, törökök hitregéiben. S megtaláljuk a magyarral rokon népek mítoszaiban. A honfoglaló magyar társadalomban is meglehetett.

A vasművesség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is régi múltra tekint vissza. Az Óhuta-Nagysáncon előkerült leletek a kelták vasművességéről, az Imolán előkerült XI-XII. századi vasolvasztó kemence az itt lakó magyarság korai vasművességéről tanúskodik.

Az Abaúj vármegyei Mecenzéfbe már a XIV. század folyamán a Szepességből mánta német vasművesek telepednek le. A Bódvához ömlő patakok is vashámort működtettek. Készítményeik közül legismertebbek a kapák, melyekből a XIX. század közepén több mint kétszáz fajtát készítettek. A Bükk hegységben a XVIII. század elején, a Fazola fivérek kutatásai nyomán nyílnak vasbányák, hámorok s ezekből fejlődnek ki a XIX. század utolsó harmadában a modern nagyüzemek.

Kisebb falvakban a kovácsok a parasztság szükségletére szolgáló eszközöket készítettek. A mezőgazdaság kapitalizálódásával közülük kerülnek ki az újító, a gépeket javító és meghonosító kismesterek.

A mesterség kutatásával - jelentős volta ellenére - Magyarországon mégis keveset foglalkoztak, foglalkoznak. A régészek, történészek tevékenykedtek e területen, hozzájuk az 1930-as évektől néprajzosok csatlakoztak. Megyénkben Bodgál Ferenc (1932-1972) néprajzkutató, a miskolci Herman Ottó múzeum akkori munkatársa, akinek elévülhetetlen érdemei vannak nemcsak a megyében de országosan is e szakterület kutatásainak újraindításában, végzésében. Élete delén azonban távozik az élők sorából, saját munkái, tervei is torzóban maradtak és sajnálatosan követői, utódai sem lettek az elmúlt 30 évben a vasművesség kutatásában. A szervező élharcos kutatóról, az igazán terepen élő és gyűjtő etnográfusról, - bár más területeken is jelentőset alkotott - szinte elfeledkezett a szakma. Számos tanulmánya mai napig sem jelent meg, nem dolgozták fel munkásságát. Egy nekrológ (1973) és a megyei múzeumi pantheonban egy tábla emlékeztet rá csupán.

Edelény városa, mely a történelmi megyéink területén a népi fémművesség egyik központja, - a kolompkészítö Jolsva mellett a rézkampó- és csengőkészítés felföldi központja volt és jelenleg is az, - nagy mestereire emlékezik ebben az esztendőben. A Hodossy kovácsdinasztia élő és alkotó tagja, Hodossy Gyula, a Népművészet Mestere, kovács és csengő-, kolomp- és kampókészítő mester születésének 75. évfordulóját ünnepeljük 2001 áprilisában.

Ezt az évfordulót használjuk fel arra, hogy a megye jelentős fémművességéről, kovácsmestereiről és kutatóiról megemlékezzünk. Az Edelényi füzetek sorozat új darabjában összefoglaljuk s képet adunk a kovácsmesterség főként megyénkbéli múltjáról, jelenéről, jeles képviselőiről.

Négy fejezetre osztottuk az anyagot. Bodgál Ferencre emlékezve írásai fogják keretbe a kötetet Az első fejezetben Bodgál Ferenc publikálatlan és publikált írásait adjuk közre a kovácsmesterségről, rézművességről. A miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára (HÓM NA) őrzi Bodgál Ferenc szinte minden dolgozatát, gyűjtését. Ezúton is köszönjük a múzeum munkatársainak segítőkészségét, támogatását. Itt közöljük a szakterület irodalmát, két részben: általános történeti, majd szakterületekről szóló írások bibliográfiai adatait adjuk.

A második rész Hodossy Lajosról szóló írásokat, a harmadik rész Hodossy Gyuláról szóló írásokat tartalmaz. Itt hozzuk a Hodossy család levelesládájából és vendégkönyvéből válogatott érdekes írásokat. Itt adjuk a családról szóló, sajtóban megjelent írások bibliográfiáját.

A negyedik rész Bodgál Ferenc A kovács Borsod megye népköltészetében című írásának bővített változata.

A képeket, az illusztrációkat, a Hodossy család fényképalbumából és a Borsodi Tájház adattárából (BThÁ) válogattuk.

...