Előszó

Az egészség minden ember számára fontos, ám maga az egészség, mint olyan, nem mindenkinek jelenti ugyanazt, és nem mindenféle egészség egyformán fontos mindenkinek. Ha közelebbről megvizsgáljuk magát az egészség fogalmát, rájövünk, hogy alapvetően semmiféle köze nincs ahhoz, amit az "egész-séghez" lehetne kapcsolni. Valamije ugyanis mindenkinek beteg, nem működik rendesen, kopott, hiányos, vagy nem elég fejlett, vagy éppenséggel túl sok is van, mint kellene. Mindenki, akit az orvostudomány általában egészségesként határoz meg, sosem teljes egészében egészséges.

A WHO szerint az egészség "a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya"; emellett pedig megkülönböztetnek még biológiai, lelki, mentális, emocionális és szociális egészséget is. Széles tehát az a paletta, ami alapján egészségesnek vagy betegnek tekinthetjük vagy hihetjük magunkat és másokat. Mindannyinknak számos lehetősége van arra, hogy a másikat ezért vagy azért, vagy csak úgy "betegnek" tekintsük, akár magunkhoz, mint valamiféle "mintadarabhoz", akár egy képzeletbeli "átlaghoz" viszonyítva.

Van, aki nevet mások hipochonderségén, van, aki pedig azokon nevet, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy egészségesek legyenek és annak is látszódjanak.

Van, aki nevet a sportolást a sportruházat viselésével pótlókon, és van, aki pedig azokon nevet, akik komoly sportteljesítményt produkálnak, ám nem törekednek a szokásos sportolói babérokra.

Van, aki azt tekinti egészségesnek, akin sok hús van, és van olyan is, aki azt, aki sok húst eszik.

Vannak egészséges humorú emberek, akiknek a viccein egyesek betegesen nevetnek.

A betegek néha megfertőzik az egészségeseket, néhányan pedig azzal tartják fenn lelki egészségüket, hogy a betegekkel foglalkoznak - őket mások betegsége, testi, lelki nyomora teszi egészségessé.

A kép talán egyre zavarosabbnak tűnhet, és már nemigen tudjuk határozottan megmondani, hogy vajon ki is számít egészségesnek és ki betegnek - mégis van valamiféle kiút ebből a káoszból: mivel az egészség és a jólét nem feltétlenül esnek egybe, és mindenki esetében más-más módon kapcsolódik e két dimenzió, minden esetben, újra és újra mérlegelnünk, értelmeznünk kell, és minden oldalról, pro és kontra vizsgálnunk kell, hogy adott esetben kinek mi a jóléte szempontjából a jó és neki való. Ezért válhat szükségessé, hogy amikor az egészség és betegség, a jólét és a nyomorúság különböző oldalaival és megjelenési formáival szembe találjuk magunkat, egy időre félretegyük a megrögzött beidegződéseinket és a hagyományos szűrőink nélkül, egészséges cinizmussal vizsgáljuk azt, ami elénk kerül. Emellett pedig bárhogyan is kommentáljunk, minősítsünk vagy véleményezzünk is valamit, azt jobban megjegyezzük, mélyebben marad a memóriánkban és így esélye van a tényeknek arra, hogy haszonnal lehessenek hatással az életvezetésünkre.

Az olvasó kezében tartott szerény, ámde adatoktól hemzsegő tanulmány arra tesz kísérletet, hogy segítsen kialakítani az előbbiekben vázolt látásmódot. Vágjunk hát a közepébe!