Előszó

Az elmúlt évben a globális és regionális hatalmi rendszer etatista szereplőit váratlanul érte a korábbi évtizedekben szuverenitását stabilan fenntartó államtér dezintegrációja. Mali gyors széthullását egy gyakorlatilag a "semmiből" érkezett északi tuareg állam kikiáltása okozta, amellyel párhuzamosan bekövetkezett az iszlamista szélsőséges ideológia térnyerése is.

A válság első periódusában a nemzetközi aktorok gyakorlatilag semmit sem tettek, de a mind véresebbé váló konfliktus kiterjedésétől való félelem arra késztette a hatalmakat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács felhatalmazásával korlátozott katonai műveleteket indítsanak Mali területi integritásának helyreállítása céljából. A Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége által vezetett művelettel párhuzamosan a régiót - és az államteret - a XIX. században gyarmatosító Franciaország már az afrikai haderők érkezése előtt önálló katonai műveletbe kezdett, amely már most vita tárgyát képezi.

Sokan úgy gondolják, hogy Franciaország ezzel bizonyítja, hogy szuverén nagyhatalomként, saját diplomáciai és geopolitikai érdekeinek megfelelően képes önállóan is beavatkozni a világpolitika színterén, illetve olyan állam, amely a nemzetközi kapcsolatok rendszerében is számottevő hatalmi kapacitással rendelkezik.

Más vélemények szerint azonban az sem zárható ki, hogy Párizs egy újabb indokínai fiaskóval szembesülhet Maliban. Hogy kiknek lesz igaza, azt a megindított hadműveletek sikere vagy esetleges kudarca, illetve az azt követő "helyreállítási" időszak eredményei igazolják. Írásunkban szeretnénk a teljesség igénye nélkül megvilágítani a Maliban zajló események okait, azok dinamikáját, a lehetséges következményeket és megoldási szcenáriókat. Ehhez azonban szükséges bemutatni az államtér jellegzetességeit.

A folyamatban lévő konfliktus okai egyes elemzők szerint részben az államtér történelmi fejlődésben, másrészt geográfiai jellemzőiben gyökereznek, amelyek szorosan összefüggnek egymással. A Niger folyó Mali területét - történelmi értelemben is - alapvetően két geográfiai régióra osztja, amelyeknek eltérő sajátosságai súlyos térségi különbségben nyilvánulnak meg. Az északi - a nomád állattartás számára kedvező - és a déli - mezőgazdasági tevékenységre alkalmas - területek történelmi, gazdasági és a politikai hatalom szervezésének eltérő mintáit alakították ki. A társadalmi-civilizációs különbségek miatt a hatalom térbeli eloszlása aszimmetrikus, a politikai magterület - az államszervezés történelmi központjai - délen helyezkedik el, ahol kedvezőbbek voltak a feltételek.