Bevezetés

Az 1876-ban alapított Petőfi-Társaságban már az alapítás idején felmerült egy saját folyóirat megindításának a gondolata. Ez azonban akkor az anyagiak hiánya miatt nem sikerült. Maga a gondolat azonban nem aludt el a társaság kebelén belül. Az ügy csak 1879-ben jutott el a megvalósulás stádiumába, a kiadóként jelentkezett Aigner Lajosnak, Magyarország minden idők legáldozatkészebb kiadójának a jóvoltából. A szerkesztés gondját és tisztét Szana Tamás, a Petőfi-Társaság főtitkára vállalta.

A Petőfi-Társaság hivatalos közlönye, a "Koszorú" tehát 1879-ben indult meg. Először havi megjelenéssel látott napvilágot, évente két kötetben, külön-külön lapszámozással. A megjelenés formátuma kis 8°-rét volt. Így jelent meg 1879 és 1882 között nyolc kötet.

1883-tól kezdve a folyóirat úgy formátumában, mint megjelenési időközre vonatkozólag megváltozott, A kis 8° formátumot 4° formátum váltotta fel, havi megjelenés helyett pedig hetilapként jelentkezett. Ebben a korszakban a nagyobb szépirodalmi és kritikai közlemények mellett szaporodtak az apróbb irodalmi, művészeti és zenei hírek.

1885-ben a szerkesztői tisztet Szana Tamástól Ábrányi Emil vette át és ő is maradt a szerkesztő egészen a folyóirat megszűnéséig, amely 1886-ban a 13-ik számmal következett be. Ebben az évben a kiadó is megváltozott. Aigner Lajos, aki hét évig viselte mint kiadó a lap megjelentetésével kapcsolatos sok ráfizetést, lemondott a lapról és helyette Székely Aladár vállalkozott a kiadásra. Az ő áldozatkészsége azonban csak egy negyedévre futotta.

A lap elsősorban a Petőfi-Társaság tagjainak volt az orgánuma. Célja azonos volt a társaság céljával: Népszerűsíteni az irodalmat és emelni a közízlést. Nem feledkezett meg azonban a folyóirat a Petőfi-kultusz ápolásáról sem, amelyről sok-sok kisebb-nagyobb közlemény tesz tanúságot. A folyóiratnak inkább a szépirodalmi, mint a kritikai része volt az erősebb. A lírát a jelentősebb nevek közül Reviczky Gyula, a prózát Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Tolnai Lajos, Gozsdu Elek, Petelei István stb. képviselte. Mellettük azonban megtalálhatók a kor divatos, de ma már az irodalomtörténetben csak puszta nevet jelentő írók is. (Beniczkyné Bajza Lenke stb.)

Jelen munka a Koszorú teljes anyagát dolgozza fel. Két részre oszlik: Az első rész a Koszorú íróit foglalja magában, az írók betűrendjében, az egyes írók alatt feltüntetve a folyóiratban megjelent alkotásaikat a megjelenés időrendjében. A második rész a feldolgozott anyagot tematikusan fogja össze és így ebben a részben nemcsak a névaláírással megjelent, hanem a névtelen közlemények is szerepelnek. A tematikus rész elején a szépirodalom áll, a magyar után az egyes nemzetek betűrendes sorrendjében, az egyes nemzeteken belül az anyag műfaji bontásával. A szépirodalmi részt az irodalomtörténeti ill. kritikai rész követi hasonló, nemzetek szerinti csoportosításban, nemzetenként általános részre és egyes írók c. részre különítve. Ez utóbbi részben az egyes írók neve alatt minden, a folyóiratban megjelent közlemény, kritika stb. szerepel, amelyet az egyes írókról írtak. A szépirodalmi részt, valamint az irodalomtörténeti részt a folyóirat egyéb vonatkozású anyaga követi, az ETO rendszere szerinti csoportosításban.

A részletezésről egyébként a tartalomjegyzék nyújt bővebb felvilágosítást.