Bevezető

A könyv, melyet a tisztelt olvasó kezében tart, "A M. Kir. Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig 1920-2005" címet kapta. Egy olyan szervezetet kívánunk bemutatni, mely a XX. századi történelem viharaiban több alkalommal újjászerveződve, de töretlen gondolatok alapján egy célt szolgált, hogy a "hadseregnek fegyverrel, hadiszerszámmal és egyéb felszereléssel való ellátásában a technika haladásának érvényt szerezzen, a gazdaságosság figyelembevételével." Ez a törekvés egy önálló, szakmailag független szervezet létrejöttét követelte a világ minden táján. Nem volt ez másképpen a térségünkben sem. A hadseregek, a technika és a szervezetek nagy ütemű fejlődése azt igényelte, hogy a vezetők döntéseit egy szakmailag megfelelően felkészített intézet alapozza meg. Erre nem alkalmasak a katonák, nem alkalmasak a mérnökök, csak azok a "mérnökkatonák", akik megfelelő jártassággal bírnak a műszaki tudományok és a katonai tudományok területén egyaránt.

Ha régi könyveket olvasunk és a rendfokozat előtt látjuk a hmtk. (hadiműszaki törzskari) jelölést, vagy az 50-es évek rendkívül sikeres hadmérnöki karáról találunk említést, akkor a haditechnikai kutatásfejlesztésben ma is dolgozó hadmérnökök elődeiről kapunk némi információt. Azonban nem túl sokat, mert nincsenek részletes és alapos feldolgozások, hiszen 85 éve mindenkor titkos munkán dolgoztak. Lehet ez katonai vagy ipari titok, de rendszerint mindkettő. De azért sincsenek adatok, mert a XX. század egyik sajátossága, hogy megtagadtuk elődeink munkáját. A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet nem szívesen beszélt arról, hogy a működését azok szervezték meg, akik az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének kutatóintézeteiben tanulták meg a szakmát. Az MN Haditechnikai Intézetében életveszélyes volt a Magyar Királyság időszakban szerzett szakmai tudást fitogtatni. Az iratok, a tárgyi emlékek zöme megsemmisült a háborúban, idegen hadseregek hurcolták el zsákmányként, vagy egyszerűen a gondatlan gazda hagyta elenyészni, vagy a tudatlan megsemmisítette a papírgyárakban.

Pedig van mire büszkének lennünk, hiszen számos olyan hadmérnök dolgozott a katonai műszaki tudományok területén, akik világviszonylatban járultak hozzá a tudomány fejlődéséhez. Olyan haditechnikai eszközöket terveztek, amelyekkel a magyar katona a kor színvonalán védhette hazáját. Felügyelték a licenc alapján gyártott, vagy vásárolt fegyverek, eszközök minőségét. Összefogták a polgári kutatók, az egyetemek, a hadiipar kutatóbázisainak munkáját. A honvédelemmel kapcsolatos műszaki, technikai igényeket magas színvonalon kielégítve mérnökként és katonaként szolgálták a hazát.

Róluk szól ez a könyv, amelyben vázlatosan megkíséreljük bemutatni 85 év több generációjának munkáját, eredményeit, esetleges kudarcait. Reméljük, sikerül valamennyit éreztetnünk abból a tiszteletből, amellyel sok esetben névtelen elődeinkre gondolunk.

Mivel 85 év után ez az első kísérlet egy hiteles, összefoglaló történet megírására, az idő rövidsége és a dokumentumok korlátozott száma miatt ez csak egy kivonatos áttekintő munkának tekinthető. Készítése közben jelentős mennyiségű eredeti dokumentumot tártunk fel, így reményeink szerint pár év múlva egy jóval nagyobb terjedelmű munkában részletesen tárgyalhatjuk ennek a korszaknak fejlesztéseit, fegyvereit és kutatásait, illetve részben nevesíthetjük az e területen dolgozó szakembereket is.

Ráth Tamás mérnök ezredes
a HM Technológiai Hivatal
főigazgatója