---

Tartalom

KAMARÁS ISTVÁN: FÖLDRE SZÁLLOTT UTÓPIA
Óvár, Betonbarcika, Reformvár
Emléktábla a Molnárné utcában
Tisztaságfelelősök és pávaőrök
Ha a zsiráf benézne az ablakon
Csövesek, apácák, lélekmentők
Reformvár viselkedik és ünnepel
Nyilvánosság és homálybogozás
Elkötelezettek és reformerek
Anyagszerkezet és embertan
Gebines közművelődés és az iskolavárak
Olvasótábor és önismeret
Szebb a páva, reálisabb a pulyka
Zöld mezőben jövőfa


VARGA CSABA: REFORMVÁR REFORMRA VÁR
Választás, önfeladás helyett
Átlépés Utópiába
A reformvári gyorson
A szabad ismerkedés kocsmája
Vérmes reményű lennék?
Társadalmilag ellenőrzött és szabályozott gazdaság
Tólakiné más véleményen van
A hatalmi háromszög talpán áll
Mit tehet az ember?
A folytatás kikerülhetetlen
A holnap realitása
Ön-érzetemről szűkszavúan
Falureform és önérzet-utópia
"a szakférfiak egyszersmind paedagógok legyenek."
Átmeneti (mégis radikális?) reform az iskolában
Táviratváltás a fővárosi tanáccsal
"Embertisztelet" vasárnap délután
Utóirat helyett
Szabadság az Énházban s a nevelésreform tervezete
Hazaindulás

KAMARÁS ISTVÁN: AKI EGYSZER FELÜL A PIROS BICIKLIRE
Az embernek itt lehetnékje támad
Mire vár az iskolavár?
Rend a lelke Reformvárnak
Címzetes tiszteletesek
Holnapra? Megforgatjuk? Az egész világot?

Varga Csaba: TÁVIRAT

---

Fülszöveg

Az utópia fogalmának szinte mindegyik régebbi meghatározásában szerepel az "elképzelt" és a "megvalósíthatatlan" kifejezés. Az emberi társadalom, amilyennek lennie kellene, és amilyen nem lehet soha. E kötet szerzői nem ebben az értelemben használják a szót. Már a mottóul választott egyik (1975-ből való) idézet szerint is: "Utópián olyan gondolati tevékenységet érthetünk, amely az egyénekhez szól, de célokat össztársadalmi szinten tűz ki, mégpedig az egyén életéhez képest hosszú távon, egy egész történelmi periódusra vonatkozóan." A szerzőpáros egyik tagja még szűkebbre vonja a fogalom jelentéshatárait: "utópián - írja - azt a világot értem, ami egy emberöltő alatt elérhető" A reformvári szociológusok, közgazdászok, matematikusok, politológusok, népművelők, írók (és más szakemberek) tervei alapján átalakított életű várost az egyik ottani tanácskozás kritikus résztvevője pedig, fontos demokratikus reformjaival együtt is, "Kompromisszum várnak" címezi. Csökkenti vagy növeli ez az itt megelevenített jövőmodell, sajátságosán mértéktartó utópia érdekességét? Attól függ, mihez mérjük: szertelen álmainkhoz (amelyek teljesíthetetlenek) vagy az "adott realitáshoz" (amely nem álmodik).

A kötet író-"utópistáinak" képzelete, jellemzően, nem lépi túl a "közeli-távoli" reális lehetőségek, az elérhető valóság határait; számukra "Utópia Konkrétiában van, legfeljebb számos világmagyarázó ismeretlen tartományba hazudja". De a kötetben bemutatott kísérlet nem általánosítható: nem korlátlanul kiterjeszthető: "Ne felejtsük el, ami történt és történik, az nem az utópia, csak a reformvári utópia. Nem részleteiben általánosítható, hanem irányával lehet kis magyar utópia." Hosszú évtizedek után az első.

---